Sorry sorry! Jó olvasást :)
Épp szünet volt és Tommy megkért, hogy
segítsek neki átvinni a ruha állványt Mads kocsijába. Linda már ott volt,
ingeket próbáltatott Mads-el. Mikor bementünk épp félmeztelenül állt, próbáltam
nem azon agyalni, hogy miket csinálnék vele, ha nem lenne itt senki.
Miután kitalálták, melyik ing legyen rajta,
Mads kiment Dan-hez beszélni. Mikor elsátált mellettem végigsimított a
fenekemen. Azonnal elmosolyodtam, de amikor feltekintettem, azonnal le is
fagyott a mosolyom.
Tommy tekintetével találtam szembe magam.
Eltátotta a száját, szemeit olyan nagyra nyitotta, hogy attól féltem, kiesnek a
helyükről. Mads-nek nem tűnt fel, ő már itt se volt. Azt hitte, nem látta
senki...
- Kate-nél leszek, majd gyere. – mondta Linda
Tommy-nak és kiment a kocsiból Mads után.
Tommy becsukta az ajtót és felém fordult.
- Mi a franc volt ez?! – kérdezte
felháborodottan suttogva.
- Félreérted...
- Mit? Megfogta a feneked, te pedig
elmosolyodtál. Jó ég, tudod, hogy felesége van?
- Tudom, mármint... Tommy, meg kell ígérned,
hogy senkinek nem mondod el!
- Te megőrültél?
- Nem! Nem mondhatod el senkinek, amit most
mondok!
- Mi van?
- Válik. – mondtam olyan halkan, ahogy csak
tudtam.
- Mi? – szakad fel belőle zavarodottan. – Egy
hete... még arról beszélt, hogy ez meg az van a feleségével.
- Igen tudom, nem akarja, hogy akárki is
tudja még...
- De minek kamuzik ilyenekről? Nincs azzal
semmi baj, ha valaki vàlik...
- Tudom, de kérlek... megígértem neki, hogy
senkinek nem mondom el, de így, hogy láttad... Kérlek maradjon köztünk.
- Mióta vagytok... együtt? - kérdezte kissé
furcsálló tekintettel.
- Nem vagyunk együtt! – vágtam rá és
kortyoltam a kávémból.
- Nekem nem úgy tűnt... – horkantott fel és
visszalépett a ruhaállványhoz.
- Nem vagyunk együtt, csak... barátok
vagyunk... Akik néha...
- Néha mi?! Hébe-hóba dugtok egyet?
- Végülis igen.
- Hát ezt nem hiszem el! – nevetett fel és a
szája elé kapta a kezeit. – Jó ég! És én még azt hittem, te vagy köztünk a cuki
kislány. Apropó kislány, ő hány éves?
- Ne kezd ezt te is...
- Ki mondta még? Akkor más is tudja!
- Nem, nem tudja senki. Jó, igazából nem
mondta senki, csak... nem tudom. Nem érdekel a kora, mert olyanokat tud,
amit... – mondat közben eszméltem rá, hogy ezt már pont nem kellene Tom orrára
kötnöm.
- Na, folytasd csak! – vigyorgott és leült a
kanapéra. – Minden szaftos részletet tudni akarok. Ha nem mondod el, elmondom
mindenkinek, hogy válik.
- Nem akarom kibeszélni.
- De hisz csak jót mondanál róla, ha jól
tippelem. Nem abba kezdtél bele, hogy milyen borzalmasan unalmas és vén és
hasonlók. – kuncogott vidáman. – Kérlek, mondj már valamit! Ilyen jó az ágyban?
Nem tudtam nem elmosolyodni.
- Igen. – mondtam kissé elpirosodva, mire ő
felnevetett.
- Jóságos ég! - nevetett Tommy.
Benyitott Linda és mogorván Tommy-ra förmedt.
- Jössz már?!
- Persze, egy pillanat, ne haragudj! – állt
fel Tommy és megköszörülte a torkát. – Szavad ne feledd, 10 perc és jövök
vissza!
Mikor elindult, elkaptam a karját és
visszahúztam.
- Esküdj meg, hogy senki nem fogja megtudni!
- Jó, persze, ne aggódj. Köztünk marad. Lily
se tudja?
- Nem. És nem is fogja!
- Oké. Esküszöm. Ne aggódj!
Mikor kiment megdörzsöltem a szemeim.
Baszki... Megígértem, hogy senkinek nem beszélek róla, de így ebben a
helyzetben nem igen volt mit tennem. Látta, mit mondhattam volna. Nem, Tommy,
rosszul láttad... Biztos elhitte volna. Remélem tényleg nem mondja el senkinek.
Nem vártam őt meg Mads kocsijában, úgyis
vissza kellett mennem Kate-hez. Tommy is ott volt, megvártuk, míg mindenki
elment forgatni és ott maradtunk mi ketten.
- Na szóval... - vigyorodott el Tommy és
leült a kanapéra. - Gyere csak ide, mesélj egy kicsit. Hogy is van ez?
Nagyot sóhajtottam és levetettem magam mellé.
- Emlékszel a legelső kocsmázásra? Utána Mads
beállított hozzám.
- Csak úgy?
- Igen, beszélgetni, meg... Nem tudom,
nyilván más céljai is voltak, de akkor nem történt semmi. Csak ott aludt. Aztán
még ugyanazon a hétvégén átvittem neki a szövegét és ott ragadtam. Boroztunk
dumáltunk és végül... úgy alakult, hogy lefeküdtünk.
- Részegek voltatok?
- Kicsit.
- És ő kezdeményezte, vagy te?
- Inkább én, de nem ellenkezett.
- El se hiszem. - vigyorgott és
keresztbetette a karjait. - És hogyan jött ez az egész? Bejön?
- Nyilván szimpatizálok vele ha lefeküdtem
vele...
- De mi ezzel a célod? Összejönnél vele
forgatás után is? Vagy csak jól érzitek magatok, amíg itt vagytok?
- Nem tudom, nem gondolkodtam ezen ennyit.
Csak jól érezzük magunkat. Nem hiszem, hogy akármi komoly lenne belőle. Csak...
Szexelünk. - vontam vállat. - Nem vagyok szerelmes és gondolom ő se az. Csak
nagyon jó a kémia. Tisztában vagyok a köztünk lévő korkülönbséggel is, nem
tudom, hogy komolyabb szituációban hogyan tudnánk akárhogyan is...
kommunikálni, vagy nem tudom, együttműködni.
Tommy elmosolyodott és megrázta a fejét.
- És azt tudod, miért válnak?
- Nem mondta. Nem tudom, nem akartam
firtatni, nem az én dolgom.
- Hmm... Akkor friss lehet a dolog.
- Gondolom. Nyílván ezért nem akarja, hogy
tudják. Meg amúgy is... Nekem se lenne jó, ha elterjedne, hogy a főszereplővel
kavarok. Nem akarom nagy dobra verni.
- Igaz. - húzta el a száját és nagyot
sóhajtott. - Hát ez kurva jó.
- Ja. - mondtam és elmosolyodtam.
- Jó? - kérdezte sanda vigyorral. – Tudod,
mire gondolok...
- Jó. - bólintottam mindent elmondó tekintettel.
- Na, valamit mondj. Milyen? Cuki, vadállat,
milyen a... Tudod... - mondta kissé szégyenlősen.
- Az is nagyon jó. Nem néznéd ki belőle, mit
tud.
- Uhh, kirázott a hideg, a végén még
féltékeny leszek rád. - kuncogott halkan.
- Kicsit vad... Szenvedélyes.
Tommy látaszólag egyre izgatottabb lett.
- Mennyire van karbantartva?
- Mire gondolsz?
- Bozótos vagy sima?
- Jézusom, Tom! - szóltam rá vigyorogva.
- Ugyan már, ez nem is olyan nagy dolog. Én
például nem szeretem ha egy pasi tök sima. Olyan, mintha egy kisfiút
kényeztetnél öehh...... - nyögte megborzongva. - De azért legyen karbantartva.
Tudod, olyan bikinimodelles leszállópályával.
- Jó ég. - horkantottam fel és kortyoltam a
kávémból.
- Amit öltözés közben láttam belőle,
ígéretesnek tűnt. – mondta bólogatva, miközben a kocsi ablakn bámult kifelé.
Felhorkantottam és kortyoltam a kávémból. – Na de tényleg, milyen?
- Tommy, mi olyan fontos ezen? Mondjuk, hogy
pont jó.
- Nagyok a golyói?
- Jézusom, állj le! – förmedtem rá
vigyorogva. – Úgy gondolom, hogy ezt itt abba is hagyjuk! Így is túl sokat
mondtam.
Tommy felnevetett és megfogta a kezem.
- Viccelek, csak kíváncsi voltam mennyit
mondanál. Hát... - mondta és megköszörülte a torkát. - Sok... Boldogságot? Nem,
inkább élvezetet kívánok nektek! - rám kacsintott és felállt.
- Ígérd meg, hogy senkinek semmit nem mondasz
kérlek!
- Nyugi, Audrey, nem fogja megtudni senki. A
pasimnak se mondom el, senkinek, esküszöm. Érzem a helyzet súlyát, ne aggódj! -
mondta és elmosolyodott.
A nap további részében alig találkoztam
Mads-el, egész nap forgattak, szinte megállás nélkül. Este azonban ma is
nála kötöttem ki. Fel-le mászkált a szobában a szövegét olvasva és
drámaian gesztikulálva. Odaadta nekem a szövegkönyvet, én alakítottam a női
szerepet.
- Miért tetted ezt? – kérdezte és a szemembe
nézett. – Azt hittem megbízhatok benned, azt hittem a feleségem nem árul el.
- Nem árultalak el. – vágtam rá flegmán.
Nulla erőfeszítést fektettem bele, nem nekem kellett eljátszanom, így nem
erőltettem meg magam.
- Ne hazudj nekem! – kiáltotta Mads és a
nyakam köré fonta ujjait. Egy pillanatra se esett ki a szerepből, pedig én elég
látványosan meglepődtem, igen, a forgatókönyvből egyértelmű volt, hogy ez
következne élesben, de Mads nem beszélte meg velem, hogy fojtogatni is fog.
- Jézusom! – szakadt fel belőlem, majd
elnevettem magam. Egy pillanatra ő is elmosolyodott és kiesett a szerepéből, de
ráharapott az ajkaira és újra komolyra váltott.
- Folytasd! – mondta, mire felemeltem a
forgatókönyvet Mads háta mögött és felolvastam a rövid monológot.
Így folytattuk még vagy 2-3-szor, mire Mads
úgy érezte elég magabiztosan és tökéletesen megy majd neki.
- Most én választok jelenetet. – mondtam és
elkezdtem lapozgatni a könyvben.
- Hát jó. Ne kímélj. – vigyorgott és
hátradőlt a székén. Kinyitott egy üveg vizet és nagyot kortyolt belőle.
- Áh! Meg is van. – mondtam vidáman és az
adott oldanál kinyitva letettem az asztalra a könyvet. – Tudni fogod, melyik. –
Megköszörültem a torkom és a szerepbe képzeltem magam.
Felálltam és sandán mosolyogva, lassan
elindultam felé.
- Ohh, azt hiszem tudom, melyik jelenetről
van szó... – mosolygott a fejét rázva, de ő is komolyba vágta magát és abszolút
felvette a szerep által megkívánt kissé zavarodott, kissé kihívó arckifejezést.
- Tudja, Mr. Berkley... tudom, hogy nem lenne
szabad ilyet mondanom, de... – megálltam előtte és lassan elindultam körülötte
körbe a szék mellett. Az ujjam játékosan a vállára tettem, miközben a másik
kezemben tartottam a szövegkönyvet, hogy olvasni tudjam a szöveget. – Nem tudok
másra gondolni, akárhányszor önnel van órám. Nem bírom magam türtőztetni. Olyan
gondolatok járnak a fejemben, amit senki... de senki nem engedhetne meg magának
egy ilyen intézmény falain belül.
- Hagyd abba Kristen! – mondta határozottan
és lefogta a kezem.
- De Mr. Berkley... Tegnap még nem
ellenkezett. – válaszoltam vigyorogva és az ölébe ültem.
- Ez már nem a forgatókönyv része... –
vigyorgott Mads és finoman megmarkolta a fenekem.
- Improvizálj! – vágtam rá és felálltam. – Mi
van ha meglát valaki? Nem félti az állását?
- Egy ilyen lányért megéri a kockázat. –
mondta vigyorogva és megnyalta az ajkait.
- Ahh.. Tanár úr... – nyögtem és a földre
dobtam a szövegkönyvet. – Úgy félek, hogy mi lesz, ha megtudják, de... –
csábosan ránéztem és elmosolyodtam. – Úgy kívánom magát!
- Igen? – kérdezte még mindig vigyorogva és
helyezkedni kezdett a széken.
- Igen! – vágtam rá és kigomboltam az ingem
felső gombját. Nem terveztem reggel ezt a szerepjátékot, de milyen jól jött,
hogy pont ma vettem fel a kockás ingem.
Mads szemei egy pillanatra lecsúsztak a
melleimre.
- Egész nap azon jár az agyam, hogy mit
tehetnék önnel az ágyban... Vagy a tanteremben...
- És mire jutottál? – kérdezte és kezeit a
csípőmre tette.
Az ölébe ültem és tovább gomboltam az ingem.
Ahogy ráereszkedtem, megéreztem a dudort a nadrágjában. Szinte már ösztönösen
szorosabban hozzádörgölőztem, mire ő kicsit erősebben markolt a csípőmre.
- Azt akarom, hogy a tanári asztalon dugjon
meg! – mondtam és megcsókoltam. – Először csak gyengéden, lassan mozogna
bennem, lehet, hogy az elején túl szűk leszek... majd addig lovagolnám magát,
míg belém nem élvez.
- Bazdmeg... – nyögte és hevesen csókolni
kezdett.
Még csók közben is felnevettem a reakcióján.
- Kapaszkodj! – utasított és felállt.
Lábaimmal körül öleltem és nyakába kapaszkodtam, míg le nem dobott az ágyra.
- Megőrjítesz Audrey... – mondta miközben
finoman harapdálta és szívogatta a nyakam.
Nem is vártam tovább, kigomboltam a farmerét
és benyúltam a nadrágjába. Ő ezt még csók közben is egy elégedett nyögéssel
kommentálta. Szinte azonnal felállt az ágyról és levette az összes ruhadarabot
ami eddig rajta volt. Közben én is elkezdtem levetkőzni, de mivel ő gyorsabb
volt, a bugyimat már ö vette le rólam.
Kopogást hallottunk az ajtón.
Mads kicsit megijedt, majd az órára nézett.
Visszafordult felém és az ajka elé tartotta a mutatóujját.
- Nem tudom ki ez, ma már sehova nem kell
mennem. Maradj csendben! – súgta és a lábaim közé helyezkedett, de még nem
hatolt be.
- Biztos nem nézed meg? – kérdeztem, miközben
a nyakam csókolgatta.
- Nem. – súgta és megnyalta az ujjaid, majd
benedvesített vele engem. Nem mintha erre szükség lett volna, de gondolom biztosra
akart menni...
Még egyszer kopogtak, de Mads meg se szólalt.
Fejem mellett megtámaszkodott és egyik kezével befogta a számat, majd egy
határozott mozdulattal elmerült bennem.
Szinte egyszerre nyögtünk fel. Mindketten
próbáltunk meg se mukkanni, de ilyen ingerek közepette ez iszonyatosan nehéz
feladat volt.
Mads a nyakamba temette az arcát, miközben a
keze még mindig a számon volt.
Határozottan, gyorsan mozgott.
Mindketten kicsit fáradtak voltunk az egész
napos munka után, így ma pont nem bonyolítottuk túl a dolgokat. Nem húztuk
sokáig, nem játszmáztunk, így amikor Mads érezte, hogy közeledik, elkezdett a
kezével is izgatni, így majdnem egyszerre élveztünk el.
- Tommy ma meglátta, hogy megfogtad a
fenekem. - mondtam, mikor kicsit lehiggadtunk mindketten.
Mads ledermedt és felült.
- És mit mondtál?
Felvontam a vállaim és ránéztem.
- Mit mondhattam volna. Elég egyértelmű volt.
te megfogtad a fenekem én meg elmosolyodtam. Látta, hogy nem lepett meg engem a
dolog, vagy akadtam ki, sőt... nem lett volna értelme akármiről is kamuznom.
- Megkértelek, hogy ne mond el senkinek! –
akadt ki és felállt.
- Oké, de látta, Mads, mit kellett volna
mondanom?
- Nem tudom, nem ezt!
- Én értem, hogy nem akarod, hogy tudják, mi
a helyzet, de ez nem a világ vége... megígérte, hogy...
- Nem a világ vége... – ismételte
felhorkantva. – Audrey ah... a karrierem múlhat ezen!
Nem tudom, láttam-e már ennyire kiakadni az
ittlétünk alatt. Szerintem nem...
- Szerintem kicsit túlreagálod.
- Kurvára nem reagálom túl, egyetlen dolgot
kértem csak, annyit, hogy senki ne tudja meg.
- Te fogtad meg a fenekem.
- Igen, de... a kurva életbe... – dörmögte és
odament a farmeréhez. Elővette a zsebéből a cigit és a szájába vett egy
szállal. – Hol van az alsónadrágom? – kérdezte és körbenézett. Odadobtam a
kezébe, majd felöltözött és kiment cigizni.
Amíg ő elszívta a cigijét, bementem a fürdőbe
kicsit rendbeszedni magam. Még nem végeztem, mikor Mads bejött és a kézmosó
kagylónak támasztotta a derekát.
- Biztos vagy benne, hogy senkinek nem fogja
elmondani? – kérdezte higgadtan.
Kinyitottaom a zuhanyzó ajtaját és ránéztem.
- Nézd, Tom nem akar senkinek se rosszat.
Tudja, milyen hatással lehet ez mindkettőnk életére. Főleg a tiédre persze. Nem
akar senkit se kellemetlen helyzetbe hozni.
Mads némán bólintott miközben a földet
bámulta.
- Visszamegyek a szobámba, reggel korán
kelek.
- Ne haragudj, nem akartalak megbántani.
Tudom, hogy én basztam el. – mondta és magához húzott.
- Tudom. Mármint, hogy nem akartál
megbántani. – kuncogtam és a hajába túrtam. – Bár igaz, te basztad el, nem én.
– tettem hozzá vigyorogva, mire ő a fenekemre csapott és elmosolyodott.
- Elveszed az eszem, Beck.
- Tudom. – mosolyodtam el halványan és
megcsókoltam.
- Kicsit elbíztam magam. – mondta halkan és
félresöpörte a hajam. – Ezután kicsit visszafogottabbnak kell lennünk
nyilvánosan.
- Én eddig is az voltam.
- Fogd be. – vigyorgott és megcsókolt. –
Komolyan mondom. Sőt, ha már itt tartunk, jobb lenne ha ezután Mr.
Mikkelsen-nek szólítanál mások előtt. – mondta és elvigyorodott.
- Végülis a korunkból kiindulva lehet, hogy
reálisabb lenne.
- Na indulj haza, mielőtt olyat mondok amit
megbánok. – mondta, mire felnevettem és átkaroltam a nyakát.
- Tudod, hogy csak viccelek.
Felvonta a szemöldökeit és bólintott.
- Na, tényleg menj, reggel nekem is kelnem
kell és még le akarom mosni magamról a bűneimet. – mondta és ellökte magát a
kézmosótól. – Jó éjt, Audrey! – mondta és megcsókolt. Lassan, finoman, nyoma se
volt az előbbi, ágyban még vad énjének.
- Jó éjt! – mosolyodtam el és kimentem a
fürdőből. A nappaliből hallottam, hogy megengedi a zuhanyt. Felöltöztem és
összeszedtem azt a pár cuccot, ami velem volt, a mobilom, a pulcsim és a
pénztárcám, és visszavonultam a saját szombámba.
