Jó olvasást,
Audrey :)
Zene:
Tame Impala - Elephant
Arctic Monkeys - Do I Wanna Know
*Mads*
Szinte remegtek a
kezeim annyira ideges voltam. Mintha egy kibaszott filmbe csöppentem volna. Ha
tehetném most elindulnék haza és vissza se jönnék soha többé. Mintha a sors
tényleg azt szánná nekem, hogy ne keveredjek senkivel kicsit is komolyabb kapcsolatba.
Az egyik pót apát keres, a másik meg fegyvert fog rám, ha kiakasztom. Micsoda
mennyei felhozatal.
Ahogy leértem a
ház elé, rágyújtottam és majdnem futólépésben kezdtem sétálni. Semmi kedvem nem
volt taxiban csordogálni a piros lámpák alatt. Kell egy ital. Ha most nem
ihatok semmit, megőrülök.
Hogy lehet valaki
ennyire kattant, mint ez a rohadék Bruce... te jó ég! Sokat elmond Audrey-ról,
hogy egy ilyen ember felesége volt... Mit gondolt, amikor hozzáment? Be volt
állva? Jóságos ég! Nekem ez kurvára nem kell. Még ha csak maradunk is a
szexnél, kell a francnak az, hogy a volt férje kipécézzen magának, mert
féltékeny. Hogy hozhat össze ilyen emberekkel a sors?!
Elővettem a
telefonom és kikerestem Benedict számát. Az egyetlen ember, akiről tudom, hogy
ma biztos nem csinál semmit.
- Mads! Mi a
helyzet? – vette fel vidáman.
- Itt vagy még
New York-ban?
- Persze, de
holnap indul a gépem. Minden oké?
- Nem akarsz
inni? Brutális sztorim van, hidd el, megéri eljönnöd! – és nagyon nem akarok
egyedül lerészegedni, tettem hozzá magamban.
Benedict a vonal
másik végén felnevetett és pár pillanatig habozott.
- Nézd, nem
tudom, meddig lennél és hol, nekem 11re a JFK-n kell lennem, akár részegen,
akár másnaposan. Ha megesküszöl, hogy kijuttatsz időben a megfelelő kapukhoz és
leadod a csomagjaimat is, ha esetleg reggel akkora gáz lenne, akkor persze,
menjünk.
- Remek. Én is
holnap megyek, ne aggódj, holnap után a saját ágyadban, Londonban fogsz pihenni
a cuki csíkos kis pizsamádban!
Megbeszéltem vele
egy hozzám közeli helyet. Még nálam vannak a lakás kulcsok, hisz csak holnap reggel
adom le, ha arról van szó, nálam is lehetünk. Ezen felbuzdulva meggyőztem, hogy
hozza át az összes cuccát, már be volt pakolva, indulhat tőlem is. Kimehetünk
akár együtt is, bár nekem később megy a gépem.
Még mindig alig
hittem el, ami ma történt. Egyszerűen nem tudtam túltenni magam a történteken,
ez a nő idegbeteg. A férjéről pedig ne is beszéljünk... Mibe keveredtem bele,
te jó ég! Tudnom kellett volna, hogy egy nő, aki ilyen... ridegen vonzó és...
egzotikus, és ennyire jó az ágyban, biztos, hogy nem lehet normális. Túl szép
lett volna, hogy igaz legyen.
Nem sokkal később
az én lakásom előtt találkoztunk. Az alatt a 20 perc alatt, amíg Ben ideért, én
elszívtam vagy 6 szál cigit és már megittam 1 üveg sört. Nem volt itthon semmi
erősebb...
Ben lerakta a
cuccait nálam, majd lementünk egy közeli bárba.
- Én fizetek.
Whiskyzünk. Meg persze amit akarsz mellé. – Legyintettem és már rendeltem is a
pultostól.
- Azta. Akkor
kérek egy sört is.
Intettem a
pultosnak, majd megdörzsöltem az arcom.
- Ohh bazdmeg...
– nyögtem hangosan és nagyot sóhajtottam.
- Mi van? Kezdesz
megijeszteni.
- Üljünk le... –
mondtam és odadobtam a pultra 30 dollárt. Biztos több volt, mint a tényleges
számla, de leszartam. Alkoholt akartam, azonnal. Felemeltem a poharam, de
eszembe jutott, hogy megspórolnék egy kört, ha kikérném a következőt is.
- Bocs? Lehetne
még egy ilyen? Meg egy sör is.
A pincér
bólintott. Én Benedictre néztem és felé emeltem a whiskys poharam, mire ő
koccintott velem. Hátrahajtottam a fejem és egyben lehúztam az egészet.
Benedict felvonta
a szemöldökeit és kortyolt egyet a tisztán csillogó, borostyán színű italból.
- Na mesélj, mi
volt ennyire sürgős? – kérdezte és kezeiben az italaival elindult egy asztal
felé.
Megvártam a söröm
és a második whiskym és követtem őt az asztalunkhoz.
Ledobtam a
dzsekim és belevágtam a közepébe.
- Megismertem egy
nőt. Még pár éve. Akkor... kicsit asztal alatti viszonyunk volt.
- Mennyire régen?
– vonta fel a szemöldökeit cinkos mosollyal Ben.
- Régen. –
mondtam, mire ő elvigyorodott és a vállamba boxolt. – Jó, nem évtizedekkel
ezelőtt, két éve.
- A vén kujon
soha nem pihen! – nevetett fel. – Mennyire volt komoly? És hogy jön ez ide? Ez
az a nő?
- Igen. Ő az,
akivel találkozgattam az elmúlt pár hétben.
- És...? Hogy
alakulnak a dolgok? Minden jó? – kérdezte és kacsintott egyet. – Felcsináltad?
Mit tett, ami így kikészített téged?
- Minden tökéletes
volt a mai estig.
Ben felvonta a
szemöldökét és várta, hogy tovább meséljek.
Nagyot nyelve a
whisky-re néztem és bár legszívesebben lehúztam volna az egész újabb 4 centet,
kicsit spóroltam az alkohollal, így csak ittam pár kortyot a sörömből. Nem volt
azonban elég erős, gyorsabb és hatásosabb érzéstelenítő kellett. Megfogtam a
whiskym és mély levegőt vettem, majd egyben lehúztam azt. Benedict elismerően
bólintott, majd felnézett rám az üres pohárról.
- Jó ég. Komolyan
Mads, mi történt? Utoljára akkor csináltam ilyet, mikor megtudtam, hogy apa
leszek.
- Na még csak az
kéne... – horkantottam fel és felszisszentem a kissé maró alkohol után. – Na...
– kezdtem, majd halkan kiengedtem egy böfögést és megköszörültem a torkom. –
Minden egész normálisan kezdődött. Átmentünk hozzá, hozzáteszem, a nő egy
milliomos. Nem tudom, miből van ennyi pénze, egy részét gondolom a volt
férjéről akasztotta le, az apja is valami ingatlanos nagykutya, meg most már
neki is van cége, elképesztő, hogyan él. Lehet jobb is, ha nem tudom, miből van
pénze – gondolkoztam hangosan. – Mindegy, nem ez a lényeg – legyintettem és
megnéztem a telefonomon az időt. – Kajáltunk, boroztunk, beszélgettünk és
egyszer csak valaki csengetett. Megjelent a volt férje, akinek pont ma kurva
fontos volt visszakérni az eljegyzési gyűrűt. Ja! – vágtam közbe és felnevettem
– Fontos infó, hogy a pasi kokain függő. Mintha egy kibaszott filmbe csöppentem
volna, várd ki a végét. – emeltem fel az ujjam, mert már láttam, hogy kérdezne.
– Elkezdett persze féltékenykedni...
- A nő akart
válni? – vágott közbe gyorsan.
- Igen. –
válaszoltam, mire tudálékosan bólintott. – Elkezdett féltékenykedni meg
keménykedni. A szokásos faszság, azt hitte svéd vagyok – ezen Benedict halkan
felnevetett – de azt se tudta, hogy a húsgolyó svéd kaja, svábnak nevezett,
mindegy, leszarom, ez mind nem nagyon hatna meg. Elkezdett keménykedni,
lökdösni, aztán kissé egymásnak estünk. Rohadt tenyérbemászó pasi, tipikusan az
a típus, akit, ha meglátsz azonnal megütnéd.
- Jó ég... –
förmedt el Ben.
- Audrey eltűnt.
Egy pillanatra! – emeltem ki és feltartottam a mutatóujjam. – Majd, nem
hazudok, egy kibaszott pisztollyal tért vissza.
- Mi...? –
mosolyodott el Ben és hátradőlt a székében. – Most szopatsz.
- Nem, Ben, esküszöm!
A férje fegyverkereskedő, meg gondolom dealer, tudja a faszom. Audrey fegyvert
fogott rá, hogy tűnjön el.
- Azt a kurva! –
tátotta el a száját és a tarkójára emelte a kezeit. – És én azt hittem, az én
feleségem a pszichopata...
- Rá pár
másodperccel a pasi is elővett egy pisztolyt, én meg ott álltam, lejátszódott
előttem az életem, azt hittem, hogy valaki tényleg meg fog halni.
Benedict
körbenézett, hogy hallgatózik-e akárki. Igaza van, szép lenne, ha holnap
megjelenne akármelyik oldalon, hogy miről beszéltünk...
- Megsérült
valaki?
- Dehogy, hála a
jó égnek, nem. Mint kiderült meg se volt töltve a pisztoly, amit Audrey
előkeresett. De akkor is... Ki a faszom ránt fegyvert a volt férjére?!
- Elég meredek...
de ha a jó oldalát nézed, gondolom téged akart megvédeni.
- De egy
kibaszott pisztollyal?! – csattantam fel, mire Ben az ajkai elé emelte a
mutatóujját. Megráztam a fejem és kissé halkabban folytattam. – Mintha a
sebhelyes arcúba csöppentem volna. Eltűntek pár percre, a férje megkereste a
gyűrűt és egy kibaszott nagy kokainos zacskóval tért vissza. Azt hittem
álmodom. Őszintén még most se vagyok teljesen tisztában vele, hogy ébren vagyok-e...
– mondtam és kortyoltam párat a sörömből. – Nem bánod? – kérdeztem és Ben
pohara felé nyúltam, majd meg se várva a választ kortyoltam a whiskyjéből.
- Majd veszünk
még, nem gáz. – mondta és az asztalra könyökölt. – Jó ég. Ez tényleg mind
megtörtént? Ma este?
- Miért találnék
ki ilyen sztorit?! – csattantam fel kissé sértődötten.
- Jó persze, csak
ezt elképesztő. Tényleg nehéz elhinni, nem azért mondom, hiszek neked, tényleg.
Csak... baszki... nem is tudom, mit tettem volna.
- Én is csak
ösztönösen cselekedtem. Elvettem Audrey-tól a fegyvert, onnantól már kicsit
nyugodtabb voltam. A férje magától lerakta. Iszonyatosan irritáló, arrogáns pasas.
Nem tudom, mi tetszett rajta Audrey-nak. De sokat elmond róla, hogy egy ilyen
idiótával élt együtt...
- Nem gyakran
gondolkodik az ember, ha szerelmes... – jegyezte meg és elhúzta a száját. – Én
is éltem együtt kettő évig egy iszonyatosan buta nővel. Soha nem tűnt fel,
mennyire egyszerű ember, amíg apám rá nem kérdezett, hogy amúgy miről tudunk
beszélgetni. Nem értette, mit keresek mellette, a csaj azt se tudta merre van
Norvégia.
- Akkor is,
ennyire nem lehetsz vak, nyilván hasonló a gondolkodása, ízlése, ha hozzáment.
- Nem tudom, nem
ismerem. Itt vége, nem is beszélsz vele többé?
- Muszáj lesz,
mert elvállaltam egy kampány fotózást a Marco Polo-val, amit az ő cége
szerevezett le. Biztos, hogy ha nem is keresem, odajön, hogy beszéljünk...
- Most beszéltél
vele erről?
- Nem, alig
vártam, hogy eljöhessek, ránézni is alig tudtam, nem, hogy beszélgetni, vagy
adott esetben szexelni. Fogalmam sincs, nincs hozzá kicsit se kedvem.
- Hát...
*2 órával később*
Alig álltam a
lábamon, amikor otthagyott a taxi Audrey lakása előtt. Vettem pár mély levegőt és
elkezdtem végig tapogatni a bőrdzsekim. Hol a picsában hagyhattam a
cigarettám...
Sehol nem
találtam, így körülnéztem az utcán, talán valakitől tudok kérni egyet. Nem
sokan sétáltak erre fél 2-kor. A hátránya, ha New York egyik előkelőbb
negyedében lakik az ember: éjjel nem igen jön veled szembe senki, akitől cigit
tudnál kérni az utcán. Nem szívesen lennék itt csöves...
Egyetlen reményem
maradt, az pedig a portás. Vettem egy mély levegőt és amennyire csak tudtam,
összeszedtem magam. Odasétáltam hozzá és bekopogtam az ablakon.
A sötétebb bőrű
férfi odalépett az ablakhoz és kissé unott fejjel elhúzta azt.
- Jó estét, miben
segíthetek? – kérdezte finom indiai akcentussal. Nem láttam még itt soha, eddig
mindig egy idősebb fehér bácsi engedett be.
- Ms. Beck-hez
jöttem, de mielőtt felmegyek elszívnék egy cigit. Az enyém elfogyott és
fogalmam sincs, merre tudnék cigarettát venni, nem kérhetnék egy szállal?
A férfi
végignézett rajtam, majd lenyúlt maga mellé az asztalra és kivett a cigaretta
dobozból egy szálat.
- Kérhetnék egy
gyújtót is?
A férfi felém
tartotta azt és meggyújtotta nekem.
- Kösz! – emeltem
fel a kezem és hátrálni kezdtem, hogy ne menjen be a füst.
Nem volt túl erős
cigaretta, nem ezt szoktam meg, de a semminél jobb...
Mi a picsát
mondjak, nem hagyhatom itt csak így. Mégis csak meg kéne beszélni. Főleg, hogy
úgyis találkozunk két hét múlva.
- Hé! – hallottam
az épület bejárata felől. A portás szólított meg és intett, hogy menjek oda.
- Mrs. Thompson
elment, nem ért még vissza. Sajnos így nem engedhetem fel, nincs fent a jóváhagyott
listán.
- Nem vagyok fent
a listán, hát ez kurva jó... – dörmögtem magamban és felnevettem, majd nagyot
sóhajtottam. – Köszönöm uram! És a cigit is! Bocs a zavarásért!
A járda széléhez
sétáltam és kinéztem az útra, hogy jön-e erre taxi. Persze, hogy nem...
Szuper, most mit
csináljak... Nem akarom telefonon megbeszélni. Vagy így itt hagyni, de holnap
nem lesz időm őt babusgatni, és amúgy is dolgozna.
- Bocs! –
kiáltottam a portás felé, mire az unottan elhúzta az abalkot. – Nem tudja
véletlenül, mikor jön vissza? Nem mondott semmit?
- Nem adhatok ki
ilyen információt, uram, ne haragudjon.
- Fasza...
Mindegy, azért kösz! – emeltem fel a kezem és elindultam a lakásom irányába.
Hova mehetett? Átment Chrissy-hez? Mi van, ha Bruce-szal van?
Ahogy ez eszembe
jutott, furcsa érzés fogott el. Felfordult a gyomrom és nagyon frusztrálttá
váltam. Mi van, ha Bruce után indult, hogy minek jött ide? Oda ment hozzá,
veszekedtek egy sort, majd Audrey kést rántott rá, amiről Bruce beindult és
végül vad szexxel békültek ki?
Nem, az nem
lehet, csak nem ment oda hozzá. Hisz tudom, mit gondol róla. Nem véletlenül
váltak el. Nem tenné ezt, magából csinálna hülyét.
Úgy éreztem, meg
fogok őrülni. Miközben a hányingeremmel küszködtem, azon vívódtam, hogy vajon
Audrey Bruce-szal van-e, vagy nem.
Már vagy 10 perce
sétáltam, amikor végre találtam egy boltot. Vettem 2 doboz cigit és az egyiket
mohón kibontottam, azonnal rágyújtottam. Legszívesebben 2 szálat szívtam volna
egyszerre.
Nem lehet már
messze a lakásom. Múltkor 20 perc alatt sétáltunk oda Audrey-val az ő lakásától.
De nem vagyok benne biztos, hogy a jó irányba megyek. Ez a bolt kurvára nem
ismerős.
Nem bírtam
tovább, folyamatosan az járt a fejemben, hogy Bruce-szal van. Elővettem a
telefonom és felhívtam Audrey-t. Nem vette fel. Biztos utál, amiért így ott
hagytam. Vagy Bruce-szal van. A picsába, miért jöttem el!
Újra hívtam, de
most se vette fel. Közben elhaladt mellettem egy taxi, kiabálni kezdtem utána
és hevesen integetni, mire megállt. Odasiettem és beültem a kocsiba, majd
bemondtam a címet. Kiderült, hogy a lehető legrosszabb irányba jöttem...
Tovább
próbálkoztam, de Audrey nem vette fel. Egyre biztosabb voltam benne, hogy
Bruce-szal van.
A lakásomba érve
le se vetkőztem, csak ledőltem a kanapéra. Elővettem egy szál cigit és
rágyújtottam.
Idáig hallottam
Benedict horkolását a vendégszobából.
A francért
hagytam ott Audrey-t...
Újra tárcsáztam
és oldalra fordultam a kanapén, így nem kellett tartanom, csak a fülemre tettem
a telefont. Három csörgés után kinyomott.
Görcsbe rándult a
gyomrom és felültem. Ennél az is jobb lett volna, ha nem veszi fel. Kinyomott.
Magam is
meglepődtem, hogy hogyan reagáltam erre. Nem kéne, hogy ennyire zavarjon, mégis
nagyon frusztrált. Meredten bámultam a telefonomra, majd magam mellé dobtam azt
és rágyújtottam egy cigire.
Biztos, hogy
megsértődött. De muszáj megértenie, hogy miért jöttem el. És próbáltam hívni
is, én próbáltam békülni. Miért nyomott mégis ki?
Biztos, hogy vele
van. A rohadt életbe, minek kergettem pont hozzá? Nem tudtam másra gondolni,
csak arra, hogy most biztosan hevesen, sértődötten és szenvedélyesen – talán
beállva is – szexelnek, hogy levezessék a feszültséget.
Legszívesebben
megint felívtam volna, de miután kinyomott nyilván nem akar most beszélni. Nme
tudtam azonban mihez kezdeni magammal, így írtam neki.
„Sajnálom, hogy
így reagáltam!”
Semmi választ nem
kaptam. Nem bírtam ki, muszáj volt rákérdeznem.
„Bruce-szal
vagy?”
Nem érkezett
válasz, én pedig perceken belül elaludtam.
*Audrey*
Chrissy átjött és
már túl voltunk fejenként vagy 5 vodka shoton. Én sírtam, ő meg egyszerre nyugtatott
és hergelt, hogy bassza meg minden pasi és nem kell nekem senki. Bármennyire is
próbáltam elhinni, nem akartam, hogy Mads így tűnjön el. Hogy így legyen vége.
Már elmúlt éjfél,
amikor kaptam egy sms-t, Bruec-tól: „Kurvára hiányzol”.
- Miért csinálja
ezt? – kérdeztem és Chrissy felé tartottam a telefonom.
- Jaj istenem... –
sóhajtott fel és elvette a telóm. – Ezt akkor most kapcsoljuk ki...
- Ne! – szóltam közbe
és elvettem. – Mi van, ha Mads hív?
Chrissy rám
nézett, majd rosszallóan felsóhajtott és megrázta a fejét.
- Miről akarnál
vele így beszélgetni?
- Nem tudom...
Lehet, hogy meg tudnánk beszélni a ma estét.
- Audrey, hagyd,
hogy lenyugodjon. Nem fog ma keresni, te is tudod.
- De holnap
hazamegy! – mondtam remegő hangon.
Chrissy nyelt
egyet és letekintett a vodkára.
- Hiányzik mi?
- Igen. – mondtam
sírva és megtöröltem a szemem. – Még magam is megijesztem a reakciómmal. Nem gondoltam
volna, hogy ennyire hiányozna.
- Nézd, lehet,
hogy csak az alkohol teszi...
- Nem tudom,
lehet. – szipogtam és megtöröltem az orrom.
Újra pittyegett a
telefonom. Megint Bruce: „Nagyon fontos dolgot szeretnék mondani, neked is
tudnod kéne róla”
- Mit akar
ennyire?
- Nem tudom,
gondolom be van állva és reménykedik.
- Bruce... nem úgy
volt, hogy szerez segítséget..? – érdeklődött Chrissy miközben bekevert nekünk
egy vokda szódát és nyomott bele egy kis lime-ot.
- De. Úgy volt...
– sóhajtottam és felemeltem a porahamat, majd koccintottam Chrissy-vel.
A padlót bámulva
vettem pár mély levegőt, majd felnéztem Chrissy-re.
- Mi lenne, ha
elmennék hozzá, hogy beszéljük meg?
- Bruce-hoz?
- Nem, Mads-hez. –
válaszoltam, mire ő felnevetett és megrázta a fejét.
- Felejtsd el,
azt nem engedem.
Bruce az este
folyamán még 4 sms-t írt, hogy nincs jól és mindenképp látni akar. Soha nem
lehetett tudni, hogy ez éppen mit jelent, volt már rá példa, hogy valóban
rosszul lett és ilyenkor nyílván fontos volt, hogy tényleg oda menjek. De volt
már olyan is, hogy túlzott, csak azért, hogy odamenjek. Soha nem lehetett
tudni, hogy éppen mi a helyzet, de kezdtem aggódni. Nem szokott ennyiszer írni,
ha nincs valóban baj.
Így meggyőztem
Chrissy-t, hogy csak megnézem, hogy van Bruce és jövök haza. Ő addig maradhat
nálam, akár itt is aludhat, nem akartam sokáig Bruce-nál maradni.
Felöltöztem és
hívtam egy taxit, majd elmentem Bruce azon bárjába, ahol épp most volt. A hely
előtt hosszú sor várakozott a bejutásra, amit megkerültem, a beengedő őr
felismert, így hangosan köszönt nekem és beengedett a sor előtt.
Ahogy beléptem az
elkerített vip részbe, már láttam is Bruce-t a sarokban. Valószínűleg még
fiatalkorú, csinos, kissé alulöltözött lányok táncoltak körülötte. Pár barátja
is ott volt, 5en ültek az asztalnál, kettőt ismertem közülük.
Bár minden lány
láthatóan az ő figyelmét akarta felkelteni, ő az egyik haverjával beszélgetett.
- Te ki vagy? –
szólított meg erősen affektálva az egyik lány. – Bruce! – kiáltott neki a válla
mögül, amit én igen kíváncsian figyeltem. Ösztönösen is halványan
elmosolyodtam. De jó lesz látni a lány arcát pár másodperc múlva...
Rezzenéstelen
arccal vártam Bruce reakcióját, de fel se tekintett. Már most láttam, hogy brutálisan
be volt állva, de lehet, hogy józanul is szart volna a lányra. A ritmusra
mozgatta minimálisan a fejét, miközben az asztal egy pontját bámulta tágra
nyílt szemekkel és az egyik barátját hallgatta.
- Bruuce! –
kiáltott neki még egyszer a lány, próbálta túlharsogni a zenét.
Halvány mosollyal
vártam, hogy mit szeretne elérni. Kissé sajnáltam, nem tudtam nem lenézni őt.
Itt táncikál 20 évesen egy 30 feletti pasinak, abban reménykedve, hogy kap
ingyen kokaint és hogy jöhet még ide a VIP-be ingyen bulizni a barátnőivel. Milyen
szánalmas, hogy én is csináltam ilyet régen... Néha hányingerem a régi énemtől.
Bár, ha bele gondolok most se igazán tudnám lenyűgözni Mária Teréziát...
- Bruce! –
szólítottam meg most én hangosabban, mire azonnal felkapta a fejét.
Ahogy meglátott,
nagyot nyelt és felállt. A haverja, aki eddig beszélt neki furcsán felnézett
rá, hisz nem fejezte még be a mondandóját, majd felém fordult. Láttam már
régebben, ő is megismert, így intett nekem, de a nevére nem emlékeztem.
- Bruce, ez a nő
idejött csak úgy, nem tudjuk kicsoda, elküldenéd? – kérdezte a szőke lány és
Bruce nyakára emelte a kezét.
- Húzzatok a picsába!
– mondta neki Bruce és lelökte magáról a lány kezét. Ő ijedten hátrébb lépett,
nem hitte el, hogy jól hallotta, amit Bruce mondott. – Mire vársz még, baszd meg?
Vidd innen a barátnőidet is, húzzatok már! – mondta és elmutatott a tánctér
irányába.
- Jó ég, mekkora
faszkalap... – jegyezte meg az egyik barátnője, majd elindultak az asztaltól a
tánctér felé.
Bruce megtörölte
az orrát és a kezem után nyúlt.
- Örülök, hogy
eljöttél! – kiabálta, de így is alig hallottam. Szinte a gyomrom is
beleremegett a basszusba. – Kérsz inni?
- Nem köszi! Nem
maradok sokáig, Chrissy otthon vár rám.
Bruce maga után
húzott, majd kihúzott nekem egy széket és elém rakott egy poharat. Töltött bele
vodkát, majd idegesen keresni kezdett valamit az asztalon.
- Bruce, nem
kérek!
- Hé! – kiáltott
az egyi pincérnek, mire az sietős léptekkel odajött hozzánk. – Kérek még egy
üveg Grey Goose-t és egy üveg martinit! Meg egy üveg Veuve Cliquot-t is!
- Bruce, nem
akarok inni, már így is kicsit többet ittam, mint kellett volna...
- Csak egy
kicsit! – mosolyodott el és betolta a székemet. – Annyira örülök, hogy itt
vagy, el se tudom mondani. Miért nem jön Chrissy is? Ezer éve nem láttam.
Fogott egy
lime-ot az egyik tálkából és belenyomta a vodkámba. Tett bele egy marék jeget
is, majd töltött magának is egy ugyanilyet.
- Mit akartál
mondani?
- Mi? – kérdezte
kissé lepődötten.
Nagyot
sóhajtottam és próbáltam nem elsírni magam. Lehet, hogy azt se tudja, mit írt.
Még a sötétben, a villódzó fények mellett is láttam, mekkora a pupillája. A
szemei iszonyatosan karikások voltak, az arca beesett volt. Abban se voltam
biztos, hogy fel tudná idézni, hogy mit művelt ma nálam.
- Mióta nem
aludtál?
- Aludtam! –
vágta rá vidáman mosolyogva és megvonta a vállát. – Ne aggódj értem, jól
vagyok.
- Mit szeretnél?
– kérdeztem és körbe néztem az asztalnál. Az egyik haverja éppen, hogy nem
dugta meg az ölében incselgő fiatal lányt. Azóta smárolnak, amióta idejöttem,
fel se nézett egyikük se. A lány a pasi ágyékát simogatta amióta leültem ide.
- Mit mondtál, kicsim?
– zökkentett ki Bruce.
- Bruce! Mit csinálsz?
Miért hívtál ide azok után, ahogy ma viselkedtél?
- Hát veled
akartam lenni! Hiányzol!
- De... – nem
tudtam, hogy mit mondjak. Elakadt a szavam, próbáltam megfogalmazni, hogy
hogyan kéne neki elmagyaráznom, hogy mi ezzel a probléma, de ezt ennél egyszerűbben
nem tudtam kifejezni. – Nem csinálhatod már ezt, Bruce. Elváltunk. Jó okkal.
Elkomorodott és
visszatekintett az asztalra. A légzése kicsit felgyorsult. Az ujjaival a pohár
peremén játszott és úgy nézett ki, mint aki fel se fogta, amit mondtam. Csak
nézett maga elé és az ajkait harapdálta.
Összeszorult a
szívem, hogy így látom. Bármit megadtam volna, hogy segítséget kérjen, de ahhoz
még én se voltam elég.
- Bemehetnénk az
irodába? – kérdeztem, mire Bruce bólintott és lehúzta az egész pohár vodkát.
Felálltam és
kissé aggódóan Bruce mögé tettem a kezem, nem tudtam, mennyire tudna stabilan
járni.
- Jól vagyok, nem
kell... – mondta és felemelte a kezeit. – Gyere.
Megfogta a kezem
és elindultunk az irodája felé. Nem volt messze, csak pár méterre volt a VIP
bártól.
Kinyitotta az
ajtót és beengedett maga elé.
Iszonyatosan
fájtak a lábaim, így azonnal lerúgtam a cipőim és leültem az egyik bőr fotelbe.
Bruce nem ült le,
az asztalához sétált és megnézte a mobilját. Rám se nézett.
- Bruce... –
szólítottam meg, de semmit nem reagált. Csak nyomkodta tovább a telefonját.
Kissé dülöngélt, de még meg tudott állni. – Bruce! – szólítottam meg újra, mire
feltekintett rám. – Miért hívtál ide?
Bruce letette a
telefonját és mély levegőt vett, de sokáig meg se szólalt.
- Bruce, 3 óra
van. Alig állok a lábamon és legszívesebben megfojtanálak egy kanál vízben a
mai nap után. Kérlek...
- Tényleg, mit
csinálsz még ilyenkor ébren? – kérdezte lepődötten.
A táskámban
zizegni kezdett a telefonom. Előkotortam, Mads neve világított rajta, így
visszatettem a táskámba.
- Nem veszed fel?
- Nem, csak Pam
az, majd holnap. – hazudtam és a fülem mögé tűrtem a hajam. – Chrissyvel ittunk.
- Oh persze.
Kicsit durván alakult az este... Fogadjunk az a fasszopó lelépett, mert megijedt.
– mondta lenézően.
Némán
félretekintettem és mély levegőt vettem. Nem akartam belemenni, hogy az a
„fasszopó” tényleg elment, pedig alig vártam, hogy kettesben lehessünk. Bruce elérte,
amit akart, a „fasszopó” elment és lehet, hogy vissza se jön.
- Összevesztünk
és elment. És egyébként kritikán aluli volt, amit műveltél. Én szégyelltem
magam helyetted is...
- Hmm... –
horkantott fel büszkén. – Tudtam, hogy nem melléd illő.
Meg se fontolta,
amit mondtam. Lehet meg se hallotta...
- Komolyan ezért
hívtál ide?! – hördültem fel egyre idegesebben. – Rohadtul elegem van ebből,
Bruce! Úgy hívogatsz és beszélgetsz velem, mintha még mindig együtt lennénk.
Megint rezegni
kezdett a telefonom, ismét Mads volt az. Nem akartam kinyomni, nem akartam,
hogy azt higgye nem érdekel, így ismét csak visszatettem.
- Nem veszed fel?
Lehet fontos.
- Nem, majd
holnap. – hadartam és visszatekintettem rá. – Mit művelsz, Bruce?
Megnyalta az
ajkait és odasétált elém, majd letérdelt a fotel elé és megfogta a kezeim.
- Kérlek ne...
- Hiányzol... –
súgta és annyira közel hajolt hozzám, hogy éreztem magamon a leheletét. –
Kurvára hiányzol, pamacs...
Lehunytam a
szemem és próbáltam kitalálni, hogyan meneküljek ki a szituációból anélkül,
hogy még jobban kiakasztanám. Nem tudom, milyen következményei lennének...
- Bruce...
Nem hallgatott
rám, az ölemre hajtotta a fejét és két oldalt becsúsztatta a kezeit a fotel és
a combom közé.
- Nem akarok Nélküled
élni. Nem tudok Nélküled élni. –
nyomatékosította halkan és simogatni kezdte a derekam. – Te vagy a mindenem.
Nélküled nincs okom létezni. Tudom, hogy elbasztam és tudom, hogy jobbat
érdemelsz ennél, de én Nélküled nem tudok létezni.
- Ne mondd ezt.
Tudod, hogy ez nem igaz. Annyi lehetőséged van, ezernyi nő álla sorba, hogy veled...
- De nekem te
kellesz. Egy nő se olyan, mint te. Nem tudok Nélküled aludni se, enni sincs kedvem,
nincs Nélküled kedvem élni Audrey... – sorolta és a combjaimba temette az
arcát.
Nagyot sóhajtva
hátradöntöttem a fejem és lehunytam a szemeim. Nem tudom, mit kéne még tennem.
Én annyit próbálkoztam. Eljártam vele terápiára, beszélgettem vele erről ezerszer,
tudta nagyon jól, hogy nekem ez nem jó, de nem ment el rehabra.
- Sajnálom a
mait. Őszintén, nem kellett volna, de nem tudtam magam visszafogni előtte.
Legszívesebben szarrá vertem volna az öntelt fejét. Annyival többet érdemelsz
nála.
- Mint nálad
is... – jegyeztem meg, mire tehetetlenül felnyögött és elernyedt a derekam
melletti keze.
Újra megcsörrent
a telefonom. Nem hiszem el, mindenki megőrült? Eddig egy szót se írt, most meg
hirtelen harmadszor telefonál. Kinyomtam és lenémítottam a telefonom majd
visszadobtam a táskámba.
- Sajnálom a mai
napot. – mondta halkan még mindig a combjaim külsejét cirógatva. – Sajnálom, hogy
így viselkedtem...
- Bruce, hagyd
abba! - eltoltam a kezeit és hátrébb csúsztam a fotelben.
- Mit szeretnél?
Bármit megteszek, amit csak akarsz, kérlek... Adj még egy esélyt. – kérte immár
könnybe lábadt szemekkel, majd a kezei közé vette az egyik kezem és csókot
nyomott rá.
- Bármit
megteszek, kérlek, Audrey... – ismételte és a szemeimbe nézett.
- Menj el
elvonóra. – kértem, mire mély levegőt vett és félretekintett. – Tudom, hogy
ijesztő, elhiszem. De Bruce... Ezt... nem csinálhatod ezt éveken keresztül...
Ebbe... bele fogsz halni...
- Oké. – vágta rá
és a szemeimbe nézett. – Ha ezt szeretnéd, elmegyek.
- Nem, Bruce,
magadért kell megetted, nem miattam. Én... Persze, ez is indok volt, nyomós
szerepe volt a válásunkban, de nem működtünk. Mást akarunk. Én nem akarok
tovább az éjszakában élni. Szeretnék... Szeretnék lenyugodni. A munkámra és
magamra fókuszálni. Lehet, hogy tanulnék is még...
- Ha elmegyek
elvonóra, adsz még egy esélyt?
Némán
félretekintettem és lassan megráztam a fejem.
- Kérlek,
szerelmem... Kérlek... – súgta Bruce, ahogy a kezei közé vette az arcom.
Újra éreztem, hogy
pittyeg a telefonom, de csak egy rövidet. SMS.
- Kérlek... –
súgta és közelebb hajolt, majd lassan megcsókolt.
Lehunytam a
szemeim és próbáltam ellenállni. Már több, mint 2 hónapja nem csókolt meg.
Hagytam, hogy
csókoljon, nem akartam még nagyobb csalódást okozni neki azzal, hogy azonnal
eltolom, de reményt se akartam benne ébreszteni.
Az egyik kezét a
nyakamra emelte, a másikkal pedig átölelte a derekam.
- Kérlek
Audrey... – nyögte és közelebb húzott magához a fotelben.
Ahogy az ajkait a
nyakamhoz érintette halkan felnyögtem és hátradöntöttem a fejem. Próbáltam
küzdeni, de még az is vonzóbb volt, hogy Bruce-szal töltsem az éjszakát, mint
az, hogy hazamenjek egyedül.
Sajnáltam magam
és kezdtem egyre jobban érezni az alkohol hatását is, így tompult az
ítélőképességem. Bruce arcára emeltem a kezeim és szenvedélyesen megcsókoltam
őt.
- Nem! – szóltam közbe
és eltoltam. – Nem kéne. – mondtam levegő után kapkodva és felálltam.
- Miatta?
- Mi? Nem! Nem
miatta van, miattad csinálom, mert tudom, hogy sokkal nehezebb lenne neked, ha
lefeküdnénk.
Bruce megnyalta
az ajkait és próbálta lassítani a légzését. Rám nézett, majd felállt és
odasétált hozzám.
- Kívánsz még?
- Bruce... –
kezdtem, de az ajkaim elé emelte az ujját. A falnak nyomott és rámarkolt a
csípőmre.
- Mert én nagyon
kívánlak... – súgta és ahogy hozzám simult megéreztem a merevedését.
Akaratlanul is felnyögtem és a nyakamon pihenő kezére emeltem a kezem.
Előtörtek bennem az emlékek: Bruce tökéletes farka és képességei az ágyban
vitathatatlanok. Szoros verseny lenne, hogy ő, vagy Mads jobb-e az ágyban...
- Kérlek Bruce,
ne nehezítsd meg az így is elég kusza helyzetünket.
- Csak lazíts... –
súgta és finoman a megharapta a nyakamat.
- Bruce... –
nyögtem utolsó erőmmel, hogy megpróbáljak ellenállni. Nem hallotta meg, egyre
hevesebben szuszogva simult hozzám, a fenekem markolta, majd a farmerem
gombjához táncolt az ujjaival.
- Te is tudod,
mennyire jó érzés, amikor kitöltelek... – súgta és a szemeimbe nézett. – Ahogy
mozgok benned, miközben a nevem sikoltozod, miközben elélvezel... – Az egyik
kezével végigsimított az arcomon, majd a hüvelykujjával az ajkamon. Megigézve
ugrált a tekintete az ajkaim és a szemeim között. Ahogy néha-néha megmozdult,
éreztem, ahogy a merevedése keményen a hasamnak feszül. Kinyitottam az ajkaim
és beszívtam az ujját, mire egy halk nyögéssel kísérve szétnyíltak az ajkai és
mély levegőt vett.
- Nem szeretkezünk. – szegeztem le és a nadrágja peremére tettem az ujjaim. – Nem lehet belőle
több, érted? Nem hívhatsz fel, hogy hiányzom. Nem csókolhatsz meg csak úgy és nem állíthatsz be többet hívatlanul a lakásomba. Csakis szexről lehet szó! –
szögeztem le, mire elmosolyodott és bólintott. – Csak ma. Még egyszer,
utoljára.
Bruce lassan
közel hajolt hozzám, majd hevesen megcsókolt és felkapott a derekára.
