Wicked Games - 14. fejezet

Zenék:

Rosie Lowe - Right Thing

Kings of Leon - Closer

Amber Run - I Found

30 Seconds To Mars - Hurricane (Acoustic)

3 hónappal később

- Mads - 

Nem bírtam tovább. Akárhányszor Hanne-re néztem bűntudatot éreztem. Nem tudtam ugyanúgy a szemeibe nézni és ezt ő is érezte. Láttam rajta, hogy érzi, valami nincs rendben.

Ma este csak ketten voltunk, Carl a barátnőjénél aludt, Viola a pasijánál.

Nem tudom többet magamban tartani. Beleőrülök. De mi van, ha elvesztem? Nem hiszem, hogy megbocsájtana. Biztos, hogy ezzel véget vetnék a házasságunknak.

De szeretjük egymást, túl tudnánk jutni ezen is. Annyi mindent túléltünk, majdnem 30 éve éltünk együtt, voltak már mély pontjaink. Meg mondjuk még nem csaltuk egymást...

Mi van, ha ezzel 30 évet csak úgy kidobok az ablakon...? Megért ez ennyit? Nyilván nem...

De nem tudom tovább magamban tartani. Akárhányszor megcsörren Hanne mellett a telefonom, ha látja a képernyőt, összeugrik a gyomrom, nehogy Audrey legyen az. Nehogy Hanne meglássa és kiderüljön...

Vacsora után segítettem neki mosogatni. Amiket ő elmosott én eltöröltem és eltettem.

Most vagy soha... várhatok, de minek... nem lesz se jobb, se könnyebb, se neki, se nekem, sőt...

Miután elraktam az egyik tányért, mély levegőt vettem és elkezdtem.

- Mondanom kell valamit. – mondtam, mire Hanne kissé aggódó tekintettel rám nézett. – Üljünk le kérlek. – mondtam és kihúztam két széket az étkező asztalnál, majd leültem az egyikre.

Hanne kissé furcsán tekintett rám, leöblítette a kezeit, majd megtörölte őket és leült mellém.

- Minden rendben van? – kérdezte aggódó mosollyal és végigsimított az arcomon.

Összeszorult a szívem is. Nem tudom, képes leszek-e kimondani. Olyan érzés, mintha várnám, hogy lendít-e a hóhér, vagy nem.

- Mads, megijesztesz. – mondta és félretűrt egy tincset az arcomból. – Mond már.

Vettem pár mély levegőt és a szemeibe néztem.

- Ugye tudod, hogy te vagy a mindenem? Nem tudom, mi lenne velem nélküled.

Elmosolyodott és bólintott.

- Én is szeretlek, Mads.

Leszegtem a tekintetem és megnyaltam az ajkaim. Hogyan kezdjem... nem hiszem, hogy van jó módszer...

- Én... elkövettem egy borzalmas hibát.

Ő elcsendesedett és nagyot nyelt. A mosolya lefagyott, láttam a szemeiben a félelmet, hogy most mi jöhet.

- Igen..? – kérdezte bíztatva, hogy mondjak valamit, mivel már vagy fél perce csak ültem némán.

- Lefeküdtem valakivel. – mondtam ki és a szemeibe néztem.

Pár másodperccel később Hanne elengedte a kezeim és eltátotta a száját. Nem is nézett már rám. Szinte kapkodni kezdte a levegőt és láttam, hogy csillogni kezd a szeme.

Borzalmasan éreztem magam, soha életemben nem voltam ilyen rosszul. Undorodtam magamtól, mert ezt tettem a legtökéletesebb nővel, akit valaha ismertem, féltem, mert tudtam, hogy el fog hagyni és féltem, hogy mi lesz velem nélküle.

- Borzalmasan megbántam. Esküszöm semmit nem jelentett és ha visszatehetném... Én...

- Mikor? – kérdezte még mindig az asztalt bámulva. Kezei ugyanúgy, kissé kinyújtott ujjakkal szinte a levegőben voltak, mint amikor elengedte az enyémet. Szinte égett a tenyerem, hogy újra a kezéért nyúljak, de nem mertem.

- Kanadában.

- Kanadában?! Mikor? Ezerszer voltál Kanadában, hónapokat töltöttél ott a Hannibal alatt! – fakadt ki idegesen.

- Vancouverben, a film alatt.

- Jó ég! – horkantott fel és rám nézett. – Ezért nem értél rá? Viszonyod volt valakivel? Hányszor történt meg?

Szóra nyitottam a számat, de nem tudtam mit mondani. Nem volt képem kimondani, hogy hányszor feküdtem le Audrey-val. Nem mintha emlékeznék pontos számra. Sokszor...

- Többször? – csattant fel belőle és rám nézett. Könnyei hosszú patakokban folytak végig az arcán. Borzalmasan éreztem magam.

- Többször csaltál meg?! – kérdezte újra immár idegesebben.

Én leszegtem a tekintetem és az ajkamba haraptam.

- Jó ég... – horkantott fel és hátra döntötte a fejét, majd kezeivel letörölte az arcát. – Ki volt az?

- Hanne...

- Tudni akarom, ki volt az! Vagy kik voltak azok?

- Egy nő volt.

- Oh remek! Nem tudom örüljek-e neki, hogy csak egy nővel feküdtél le többször. – horkantott fel cinikusan. – Beleszerettél?

- Nem, dehogyis. Nem!

- Ki az? – kérdezte szinte kiabálva.

- Hanne...

- Ki az?! – vágott közbe idegesen, mire nagyot sóhajtva kinyögtem.

- Kate asszisztense.

- Kate asszisztense?! Akivel New York-ban is találkoztunk, a fekete hajú lány?

Hátra dőltem a széken és megdörzsöltem az arcom. Még csak sírni se tudtam. Egyszerűen csak undorodtam magamtól. Iszonyatosan szégyelltem magam. Elbasztam. Hogy lehettem ekkora barom, miért volt ilyen kurva fontos, hogy én dugjam meg, ne pedig más...

- Az volt az?! – kérdezte még mindig kiabálva.

- Igen.

- Jó ég, Mads, a lányod lehetne! – mondta és kirúgva maga alól a széket felállt. – Jó ég... – nevetett kínjában és nekem háttal, neki támaszkodott a konyhapultnak.

- Hanne...

- Ne! Ki ne merd még egyszer mondani, hogy azt „Hanne”, vagy, hogy „én”, mert esküszöm kinyírlak!

- Sajnálom!

- Oh, sajnálhatod... – bólogatott és hátranézett rám. – Nagykorú egyáltalán?

- Hanne, kérlek...

- Ne mond ki még egyszer a nevem! – kiáltotta és a pultra csapott. – Nagykorú?

- Persze, hogy az, könyörgöm, ennyire ne nézz már...

- Minek, betegnek? A lányod lehetne Mads! Vagy ez külön tetszett?

- Nem, egyszerűen csak...

- Mi? Csak mi? Csak nem bírtad a nadrágodban tartani a farkad?

Felálltam és fel-alá járkálni kezdtem. Végül is igaza van...  Hanne végül kínjában felnevetett és megrázta a fejét.

- Ezt nem hiszem el. Egyszerűen nem tudom felfogni. – nevetett és rám nézett. – Most álmodom? Vagy ez valami átverés? – kérdezte miközben folytak a könnyei. – Mert ez egy nagyon szar vicc, Mads.

Egyre rosszabbul éreztem magam, de borzasztóan megkönnyebbültem. Soha semmit nem titkoltam előle, borzalmas volt, hogy pont ezt kellett most elmondanom, de nem tudtam tovább magamban tartani.

- Nem tudom elhinni, mond ki még egyszer.

- Kérlek...

- Mond ki még egyszer, mond, hogy nem vicceltél!

- Nem vicceltem! – tört fel belőlem idegesen. – Nem tudok mit tenni, nem tudom visszacsinálni. Ha tehetném, akármit megadnék, hogy visszacsinálhassam! Utálom magam, utálom, hogy ezt tettem veled! – robbant ki belőlem is. – De sajnos nem tudom visszacsinálni.

Cinikusan felhorkantott és megrázta a fejét.

- Eszedbe jutottam közben akár csak egyszer is? – kérdezte, de meg se várta a válaszom. – Jó ég! – sápadt el. – És én még beszéltem is vele. Nem értettem, miért olyan kellemetlen neki. Jó ég! – nevetett fel kínosan és megdörzsölte a szemeit. – Nem is tudtam róla, és életem legmegalázóbb szituációjában voltam miattad. Hogy lehettem ennyire vak. És ő még beszélgetett is velem. Volt pofája azt mondani, hogy egy főnyeremény vagy. Élvezte?

- Nem az ő hibája, nem... ne őt okold, nem... miatta történt.

- Hát ki miatt?  Hisz mindenki tudta, hogy házas vagy! Még látott is minket együtt anno New York-ban, Mads!

Most jön a neheze... Jó ég, soha nem fog megbocsájtani. És teljesen meg is érteném...

- Nem... nem tudta, hogy házasok vagyunk.

- Mi az, hogy nem tudta? A homlokodra kellett volna tetoválni? Hogyne tudta volna? Azt hitte csak jókedvemből rohangálok hozzád a forgatásokra?

- Azt hitte, hogy válunk.

- Mi? Miért hitte volna azt? – kérdezte furcsálló tekintettel.

Mikor nem válaszoltam, Hanne elképedt és szinte fél percig meg se mozdult.

- Most viccelsz...

Leszegtem a tekintetem és harapdálni kezdtem az alsó ajkam. Őszintén nem tudtam, mit mondhatnék. Életemben nem szégyelltem még magam ennyire. Nem kívántam még ennyire, hogy nyíljon meg alattam a föld. Nem tudom, mire volt jó ez az egész „kaland”. Elbasztam 30 évet.

- Jó ég, Mads, ki vagy te... – csóválta meg a fejét, majd megtörölte a szemeit. – És közben eszedbe jutottam néha? Az, hogy én itt várok rád? Akkor is ilyen borzalmasan érezted magad, mint most? Meddig tartott?

- Mármint mire gondolsz?

- Hogyhogy mire gondolok?! – kiáltotta idegesen. – Mire gondolok szerinted? Meddig tartott a viszonyotok? Még beszélsz vele?

- Nem. Mikor... – jézusom, ez már csak hab a tortán. Kár volt belekezdenem... Miért nem mondtam csak annyit, hogy nem beszélek vele...?

- Mikor mi? – kérdezte türelmetlenül és elvett egy szalvétát, hogy letörölhesse az arcát.

- Mikor rájött, hogy... hogy... hogy házasok vagyunk, rá pár napra felmondott. Azóta nem beszéltünk.

- Csodás... – rázta meg a fejét lenézően és némán sírni kezdett. Csak a szipogása törte meg a borzalmasan nehéz csendet a konyhában.

Legszívesebben megöleltem volna, le akartam nyugtatni, de tudtam, hogy nem lenne jó ötlet.

- Akkor jött rá? Amikor én nyitottam ajtót? Miért kellett rájönnie, miért hitt mást? Azt hitte, már elváltunk csak nagyon jó barátok maradtunk? Mit mondtál neki?

- Kérlek ne...

- Mond el, mit mondtál neki!

Nem szólaltam meg rövid ideig. Legszívesebben itt helyben elsüllyedtem volna. De nem volt képem még egyszer hazudni.

- Azt mondtam neki, hogy válunk. – mondtam és nagyot sóhajtottam. Tudtam, hogy vágom magam alatt a fát. Éreztem, hogy ezzel abszolút elvágtam minden lehetőségem.

Hanne rám nézett és némán sírt. Meg se szólalt, csak nézett rám, szinte hitetlenkedő tekintettek. Láttam rajta, hogy nem akarja elhinni, amit mondtam.

- Azt mondtad neki, hogy válunk, csak, hogy lefeküdhess vele. Őt is átverted, csak, hogy dughass egy jót. – jelentette ki és megtörölte a szemeit, majd felhorkantott. – Egy jót... ki tudja, hányszor... – be se fejezte, mert elcsuklott a hangja. – Ki vagy te, Mads? – kérdezte és megrázta a fejét. – Én nem hozzád mentem feleségül. Mi történt veled?

Elővett egy csomag zsepit és kifújta az orrát.

- Mit mondunk a gyerekeknek?

- Nem tudom. – mondtam és a pultnak dőltem, majd keresztbe fontam a karjaim.

- Hogy tehetted ezt? Mit rontottam el? Mit nem kaptál meg?

Felsóhajtottam és megráztam a fejem.

- Nem a te hibád, te is tudod, nem okolhatod magad.

- Akkor kit okoljak? Nem találok értelmes magyarázatot, Mads, valami nyilván hiányzott. Őt még csak nem is okolhatom! – nevetett fel remegő hangon. – Legalább őt okolhatnám, de nem tudom, mert még csak ő se tudott róla, hogy kurvára tilosban jár. Mit tudott ő, amit nem kaptál meg tőlem, Mads? Volt olyan jó, megérte? – tárta szét a karjait és rám nézett.

Ha nagyon őszinte akarnék lenni, igen, tudott olyat, amit Hanne nem. A kérdés az, hogy tudna-e Hanne olyat, amit ő... Ezt viszont mégse mondhatom meg neki. Mindennek van határa...

Így megvontam a vállaim és előástam a legjobb színészi képességeim.

- Nem tudom, Hanne, őszintén nem tudom, hogy miért tettem. Nem... nem találok rá én se magyarázatot, nyilván... nem tudom, nyilván tűrtőztetnem kellett volna magam, persze. Amikor el... – ahogy majdnem kimondtam, hogy először, lehunytam a szemeim és képzeletben felpofoztam magam. Milyen jól kezdem, „oh, csak először voltam részeg...”. Főleg, hogy annyira nem voltam részeg...

- Részeg voltam. – mondtam a lehető legmeggyőzőbb tónusban. – Nem gondolkodtam tisztán.

- És mi vitt rá, hogy még egyszer és még egyszer.... ki tudja hányszor még is megtedd? Nyilván jó volt... – vont vállat és leszegte a tekinetét.

Felsóhajtottam és hátra döntöttem a fejem.

Tényleg nem tudtam mit mondani, éreztem, hogy égnek a szemeim, szinte nem is próbáltam már visszatartani a könnyeim, mert tudtam, hogy igaza van. Soha nem tettem volna ilyet ezelőtt. Kívántam már meg másik nőt, persze, 30 év, könyörgöm, de soha, soha meg se fordult a fejemben, hogy akárkihez hozzá is nyúljak. Pedig kaptam ajánlatokat, de soha nem éltem velük, szerettem, szeretem a feleségem! Hogy történhetett ez meg?

- Hát Mads... most már lóbálhatod előtte a válási papírjaid. – nevetett fel lenézően és megfordult, majd az étkezőasztalnál lévő székek egyikére támaszkodott.

Nyeltem egyet és lassan mellé léptem.

- Hanne, kérlek... nem azt akarom, hogy most azonnal, de kérlek, adj nekem csak egyetlen esélyt.

- Minek, Mads?

- Csak egyet. Nézz rám! – kértem halkan és megfogtam a kezeit. Nem húzta el, de ahogy hozzáértem, jobban kezdett sírni. – Nézz rám... – súgtam és az álla alá nyúlva kényszerítettem rá, hogy a szemeimbe nézzen. – Szeretlek, Hanne! – Ahogy ezt kimondtam még az én hangom is elcsuklott. Nyeltem egyet és megköszörültem a torkom. – Tudod, hogy nem vagyok nélküled senki. És tudom, hogy te is szeretsz. Nehéz lesz, tudom, és hidd el, tudom, hogy nem két nap lesz. De kérlek, próbálj meg adni egy esélyt. – mondtam és apró csókot nyomtam a kezeire. – Kérlek, életem...

Hanne lehajtotta a fejét és a mellkasomnak dőlt. Lassan a fejére emeltem a kezem és simogatni kezdtem őt.

- Bocsáss meg nekem, Hanne. Te vagy a mindenem. Nem tudok nélküled élni...

Ahogy ezeket a szavakat kimondtam, szinte még jobban zokogni kezdett.

- Kérlek, menj el. – mondta és megtörölte az orrát. Megköszörülte a torkát és hátrébb lépett. – Nem tudok rád nézni, kérlek menj el innen. – mondta és keresztbe fonta a karjait. Tényleg nem nézett rám, a papucsát bámulta, miközben szipogott.

Felsóhajtottam és bólintottam.

- Ha ezt akarod, elmegyek.

- Ezt akarom. – vágta rá azonnal.

Bár számítottam rá, hogy ez lesz, mégis iszonyatosan nehéz volt elfogadnom. Erőt vettem magamon és elindultam a bejárat felé. Hossz percekbe telt, mire tényleg kimentem az ajtón, fel se vettem a kabátomat, csak szorongattam azt. Nem akartam elmenni, de tudtam, hogy ezt akarja, és a legkevesebb, amit ebben a szituációban tehetek az az, hogy tiszteletben tartom a kérését. Lehet, hogy holnapra lenyugszik és leülhetünk megbeszélni.

Felmarkoltam a papírjaim és a kocsikulcsot, majd becsuktam magam mögött az ajtót.

Fogalmam se volt, hova menjek, vagy mit csináljak. Az első ötletem a bátyám volt. Csak beengedne. 11:35 volt, még csak ébren vannak. Nem laktak messze, negyed óra alatt ott voltam. Leparkoltam a ház előtt és becsengettem. Nem égtek már lámpák, biztos, hogy felébresztettem valakit. Jó ég, remélem Lars nyit ajtót és nem a felesége...

- Mi történt? Mit csinálsz itt ilyenkor? – nyitott ajtót Lars hunyorogva.

Ahogy megláttam őt, kicsit megkönnyebülten felsóhajtottam.

- Megcsaltam Hanne-t.

A szemei azonnal kipattantak, majd némán bámult rám vagy fél percig.

- Hogy te mekkora fasz vagy... gyere be... – mondta és nyitva hagyta az ajtót, majd elindult befelé.

Követtem őt. Az ajtón belül lerúgtam a cipőm és levettem a kabátom.

- Mikor? – kérdezte Lars a konyhából. Mire beértem hozzá, már kitöltött két pohár whiskyt.

- Vancouverben.

- De legutóbb, vagy még a Hannibal korszakban?

- Most.

- Hogy fogadta?

- Ahogy számítottam rá. – mondtam és lehúztam az italt, amit Lars a kezembe adott.

- Ha csak bebaszni akarsz szólj, adok olcsóbbat és fiatalabbat. – mutatott a már üres poharamra.

- Be akarok baszni. – vágtam rá gondolkodás nélkül. Lars elhúzta a száját, felvonta a szemöldökét, majd bólintott. Bement a kamrába és kihozott egy üveg bontatlan, olcsóbb kategóriás italt.

- A fiam haverjai hagyták még valamelyik házibuli után. Felőlem az egész üveget is lehúzhatod. Csak ha megoldható ne kerülj detoxba.

- Nem fog megbocsájtani. – mondtam figyelmen kívül hagyva a megjegyzéseit. Kinyitottam az üveget és nem is bajlódtam vele, hogy töltsek magamnak, üvegből kortyoltam párat. – Jó ég, ez borzasztó. – húztam el a szám, erőlködnöm kellett, hogy ne hányjam el magam.

- Szeret téged, Mads. Nem tudom, mi ütött beléd, de ti szeretitek egymást. 30 évet nem dobna ki csak úgy az ablakon, két gyereketek van...

- Kidobtam helyette én... – horkantottam fel egy újabb korty előtt.

- ...30 évig még csak nem is néztél másik nőre ezen a... nem tudom kin kívül. – vont vállat. – Kell neki idő, de hidd el, megbocsájt.

- Nem tudom, Lars. Nem láttad, nem hiszem, hogy lenne remény. Nagyon elbasztam. Iszonyatosan, Lars.

- De mi volt, ki ez a nő, és mi történt? – kérdezte és a pultnak dőlt velem szemben.

- Kate asszisztense volt, Kate Winslet asszisztense. Vele dolgoztam a filmen. De találkoztam már Audrey-val ezelőtt is, egyszer még amikor a Casino Royale-t forgattuk.

- Audrey? – kérdezte Lars, mire bólintottam.

- Aztán még nyár végén, forgatás előtt egyszer megláttam New Yorkban egy gálán. Beszélgettem vele szinte csak pár percet, de nem tudtam kiverni a fejemből kb hetekig. Aztán megláttam Kate öltözőjében. El se hittem, hogy ő az, a mai napig fogalmam sincs, hol találta pont őt... nem tudom. Megőrültem. Iszonyatos teste van, ez tény. És tényleg kurva jó az ágyban. – tettem hozzá szinte suttogva.

- Ne aggódj, Anette alszik, nem fogja hallani. – legyintett nyugtatásképp.

- És értelmes. Lehet vele beszélgetni, művelt lány. Az apja valami ingatlan mogul vagy mi, nem tudom. Most hogy belegondolok, alig tudok róla valamit ezen kívül.

- De nem szerettél belé... vagy? – kérdezte és felvonta a szemöldökeit.

Leszegtem a tekintetem és összeszorítottam az ajkaim. Magam se tudom, beleszerettem-e. Hiányzott az érintése még most is. Érzem az illatát az orromban, azt a meleg fűszeres illatot, ami a mai napig beindítja a fantáziám.

- Mads, ne gondolkozz ezen ennyit, nem szerethettél belé...

- Nem, nem szerettem belé. Nem szerettem belé, de kicsit rosszul éreztem magam, mikor kiderültek előtte is a dolgok.

- Mi az, hogy kicsit rosszul érezted magad? Hisz nem voltatok ott egy hónapnál se több időt!

- Másfél hónapot voltunk ott. – javítottam ki őt. – Te mennyi idő alatt szerettél bele Anette-be?

- Az más, Mads, én elvettem őt.

- Oké, de itt nem ez a lényeg. Nem tudom, hogy milyen hatással voltam az életére és ez kicsit azért frusztrál! Nem beszéltünk azóta. 3 hónapja láttam utoljára és még mindig majdnem minden nap eszembe jut. – vontam vállat és újat kortyoltam az üvegből.

Borzalmas íze volt, de éreztem, ahogy az alkohol tompítja az elmémet. Mély levegőt vettem és újabbat kortyoltam.

- Jó ég. Mennyi idős?

- 24.

- 24 éves?! – tört fel hangosan.

- Majdnem 25.

- Maaads, ne csináld már. Kár, hogy ezt elmondtad Hanne-nek. A lányod 19.

- Tudom, Lars, ezzel nem segítesz.

- Nem segíteni akarok, észhez akarlak téríteni. Mit gondoltál, mi lesz belőle? Hisz szinte még kislány! Mármint hozzád képest.

Felhorkantottam és újabbat kortyoltam az üvegből.

- Minden volt ő, csak kislány nem. Megőrjített, Lars. Egyszerűen nem tudtam neki ellenállni, mikor ízelítőt kaptam belőle, egyre többet és többet akartam. Tudod, hogy Hanne a mindenem nem tudom, hogy tudnék nélküle élni, de én nem tudom, mikor volt részem ilyen szexuális élményekben. Teljesen elvette az eszem, nem tudtam tisztán gondolkodni. Igazából az ágyban Hanne a kislány hozzá képest

- A farkad vezetett, mi?

- Igen és soha nem volt ilyen ezelőtt. Néztem már rá másik nőre, gondoltam is rá, hogy mit tennék vele, persze, de nem tettem igazán soha semmit. Erre jön ez a nő és teljesen kikészít.

- De tudta, hogy nős vagy?

Kortyoltam egyet az üvegből és a szemeibe néztem. Tudtam, mit kapok ezután. Kár neki kamuzni, úgyis megtudná Anette-től, fix, hogy Hanne elmeséli neki részletesen, hogy mit mondtam. Ezt szégyelltem az egészben a legjobban. Legalább ne mondtam volna ezt. De akkor nem ment volna bele, ez is biztos.

- Azt mondtam neki, hogy válok.

Lars felhorkantott és megdörzsölte a szemeit.

- Mads, bazdmeg... Ezt Hanne tudja?

- Ja. Nagyon részeg voltam, amikor ezt mondtam. Egy stábos sörözés után úgy mentem oda hozzá, úgy, hogy megdugom. Mikor beengedett magához, beszélgettünk és mikor rákérdezett, hogy mi van velünk, azt mondtam hogy válunk. Nem tudom, miért, mondom, teljesen megkattantam. Csak meg akartam dugni, nem tudtam, hogy mi lesz belőle.

- Jó ég. Van róla képed?

- Nem, képzeld, nem fotózgattam őt...

- Csak meg akarom érteni, hogy milyen nőnek kell lenni, ahhoz, hogy te ezt mond teljesen önszántadból, még ha részeg is voltál.

- Jó. Nagyon jó nő. Majdnem fekete, barnás haj, kék szem, hófehér bőr... mint a legfinomabb selyem – mondtam és összedörzsöltem az ujjaim. Szinte éreztem a bőre felületét. – Gyönyörű volt, Lars. Tökéletes, feszes, mellek...

- Szóval őt is átbasztad. – jegyezte meg maga elé bámulva.

- Ja.

Lars pár pillanatig csak bámult maga elé, miközben a borostáját vakargatta.

- Hát öcsi... nem áll túl jól a szénád.

- Köszönöm. Ezt eddig nem tudtam.

Mikor újabbat ittam az üvegből, feltűnt, hogy már majdnem a harmada hiányzik. Ezt Lars is észrevette, így kinyújtotta a kezét.

- Lassítsunk kicsit, baj lesz belőle. És szerintem add oda a telefonod is. Már csak az hiányzik, hogy a részeges üzeneteiddel is elásd magad.

Igaza volt, így kivettem a zsebemből és odaadtam neki a telefonom. Eddig eszembe se jutott, de ahogy elkérte tőlem a telefonom, szinte égtek az ujjaim. Nem tudtam, hogy Hanne bocsánatáért esdekeltem volna jobban, vagy Audrey-t kerestem volna fel... Csak, hogy elmondjam neki, Hanne tudja. És hogy ő mit tenne a helyemben. És... hogy... mi van vele.

- Próbálj meg aludni. Holnap majd kitalálunk valamit, úgyse lesz itthon senki, Anette dolgozik. Megbeszéljük. – mondta és megveregette a vállam, majd átölelt. – Minden rendben lesz öcsi. Szeret téged, adj neki időt. – mondta, majd elengedett és elindult az emelet felé. – Gyere, megágyazok neked a vendég szobában.

Wicked Games - 13. fejezet

Rövidebb fejezet lett, de jövök még a héten új fejezettel! ;) Egyrészt, mert késtem, másrészt meg mert ez  viszonylag rövid lett a többi fejezethez képest. Már meg van, mi hogyan lesz ezután, de kíváncsi vagyok, van-e tipp, hogy mi merre folytatódik, kommenteknél megvitathatjuk a meglátásokat :D

Zene:

Lord Huron - The Night We Met

- Audrey- 

Már vagy negyed órája ültem az ágyamon, türelmetlenül, a telefonom nyomkodva és ő még sehol nem volt. Már neki is írtam, de nem reagált. Hogy ne unatkozzak annyira, betettem egy kicsit nyugisabb, buli utáni, józanodós lejátszási listát.

Egyre jobban frusztrált, hogy még csak annyit se mond, hogy nem jön. Közben egyre jobban józanodtam. Kezdtem fáradni. Épp kezdtem feladni a reményt és tervezgetni, hogy inkább lefekszem, mikor kopogást hallottam.

Mint akit puskából lőttek ki, olyan tempóban siettem az ajtóhoz. Mads kicsit már józanabbul, mint a szórakozóhelyen, az ajtófélfának támaszkodva várta, hogy beengedjem. Mikor kinyitottam az ajtót, szó nélkül belépett és beljebb sétált mellettem. Az ágyam mellett, nekem háttal megállt és levette a dzsekijét.

- Már azt hittem, nem jössz.

Mads nem válaszolt, csak hanyagul kissé öldalra fordította a fejét a válla felett.

Lassan odasétáltam hozzá és végigsimítottam a vállain, le végig a karjain és magam felé fordítottam. Mozogni kezdtem a ritmusra és megfogtam a kezeit. Magamhoz húztam és mélyen magamba szívtam az illatát.

- Táncolni hívtál ide? – kérdezte vigyorogva és ő is ritmusra lépkedni kezdett velem.

- Is... – vontam vállat és az ajkamba haraptam.

Mads bólintott és mély levegőt vett.

- Gyönyörű vagy ma este.

- Tudom. – vontam vállat halvány mosollyal, mire ő elvigyorodott. – Fáj? – kérdeztem és éppen hozzáérve végigsimítottam az arccsontján éktelenkedő piros folton.

- Nem. – vont vállat flegmán. – Ki volt az a srác? Őszintén.

- Nem tudom. Ma találkoztam vele. Volt nála kokain, ez volt az egyetlen dolog, ami megfogott benne.

- Gyakran csinálod ezt?

- Mit?

- Gyakran szedsz fel gazdag pasikat akik „ingyen” drogot adnak neked?

Elmosolyodtam és a szemeibe néztem.

- Jobb szerettem magamnak szerezni. Úgy mindig tudtam, mit fogyasztok. – vontam vállat halvány mosollyal.

Mads némán végignézett rajtam. Láttam, hogy nagyon agyal valamin.

- Mond. – előztem meg a kérdését.

- Miért? – kérdezte őszintén érdeklődő tekintettel. – Gondolom jó családból származol, jó egyetemre jártál, értelmes ember vagy. Miért?

- Miért ne? – vontam vállat és elmosolyodtam.

Felhorkantott és eltekintett a vállam mögött.

- Ezért jöttem el erre a munkára New York-ból. Ezért is... – javítottam ki magam, de nem akartam jobban belemenni. Nem ezért hívtam ide, nem magamról akarok neki mesélni. Ma nem...

Elengedtem a derekát és odasétáltam az asztalhoz. Elővettem a táskámból a cigisdobozt és kivettem belőle egy szálat, majd az ajkaimhoz emelve meggyújtottam azt.

- Nem mész ki? – kérdezte, mikor rágyújtottam a szobában.

- Hisz a végén még meglátnának... – vontam fel a szemöldökeim cinikusan és elmosolyodtam. Meggyújtottam a cigit és visszasétáltam hozzá. Mads visszatette a kezeit a derekamra és szorosabban magához húzott.

- Így viszont téged büntetnek meg. – mosolyodott el és a cigarettámért nyúlt.

- Majd te kifizeted. – vágtam rá és elfújtam mellette a füstöt.

Mads ajkai alig észrevehetően mosolyra húzódtak. Mélyet szívott a cigimből, miközben még mindig ritmusra mozgott velem. A szemeimbe nézett és egyik kezével megszorította az arcom, így összenyomva azt és magához húzott. Egy ideig csak állta a tekintetem. Kifújta a füstöt és a kezét kicsit finomabban az orcámra csúsztatta. Finoman neki döntöttem a fejem és lehunytam a szemem. Kezdett eltűnni a kokain üdítő hatása, kezdtem álmosodni és megérezni az alkohol kissé bódító hatását. Mégis nyugodt és boldog voltam. Mads karjai között, lassan dölöngélve a zene ritmusára.

Visszahelyezte a cigarettát az ajkaim közé, mire kinyitottam a szemeim és ránéztem.

Utáltam őt. Gyűlöltem azért, hogy csak így átvert heteken keresztül. Mégis éreztem a pillangókat a gyomromban, ahogy a szemeibe néztem. Tudtam, hogy vesztettem...

- Ne menj haza... – súgta és a másik kezét a derekamra emelte.

- Akkor maradj ma itt velem.

- Nem tehetem. Te is tudod. Ma nem...

Ahogy ezt kimondta nagyot nyeltem és a nyakába fúrtam az arcom. Fájt visszatérni a valóságba.

Ahogy múlt a szer hatása, egyre jobban fájt, hogy nem lehet velem. Helyesbítve, hogy nem akar velem lenni. Mert ha nagyon akarna, tudna maradni...

Hasonlóan éreztem magam, mint amikor először összetörték a szívem. Az első, gimis szerelmem, aki fél év után bejelentette, hogy nem szeret. 16 éves voltam és azt hittem vége az életemnek, egyedül halok meg 80 évesen és senkit nem fogok szeretni. Valahogy így érzem magam most is, bár tudtam, hogy részben a még bennem működő szer hatására érzek mindent ennyire intenzíven. Tudom, hogy jön más, miért ne jönne? Fiatal, szép, értelmes nő vagyok. De nekem ő kell. Nagy kár, hogy neki nem én kellek...

Kissé csalódottan kifújtam egy újabb adag füstöt a nyaka mögött.

- Hidd el, maradnék... – súgta halka és a tarkómnál fogva kicsit hátrébb húzott, hogy a szemeimbe nézhessen. Finoman simogatni kezdte az alsó ajkam a hüvelykujjával.

- Hát maradj! – vontam vállat állva a tekintetét.

Kissé jobban oldalra fordítottam a fejem és lassan bekaptam a hüvelykujját. A vissza néztem a szemeibe és lassan játszani kezdtem a nyelvemmel az ujja körül. Láttam rajta, hogy épp azt képzeli el, melyik másik testrészével tehetném ugyanezt...

Elindultak a kezeim a cipzárja felé. Már amikor feltűnt neki a kezeim iránya, nagyot nyelt, de nem állított le.

- Mennél? – kérdeztem, mikor benyúltam a nadrágjába. Már kőkemény volt...

lehunyta a szemeit és állkapcsát görcsösen szorítva mély levegőt vett az orrán keresztül. – Szólj, ha mennél... – mosolyodtam el és rámarkoltam a merevedésére.

kissé mámoros tekintettel nézett rám és egyik kezét a tarkómra emelte, hogy közelebb húzhasson magához. Szóra nyitotta az ajkait, de végül elhallgatott és megcsókolt.

Hevesen falta az ajkaim és szinte azonnal lehúzta a ruhám pántját a vállamon. Nem megy ő sehova... – gondoltam magamban. Nem tudtam nem elmosolyodni...

- Audrey... – súgta lehunyt szemekkel és mély levegőt vett.

- Igen? – kérdeztem lassan, miközben még mindig mozgott a kezem.

Hagyta, hogy tegyek, amit akarok, de éreztem, hogy nem annyira oldódott, mint eddig volt. hogy segítsek oldódni apró csókokkal leptem be a nyakát.

A fenekemre csúsztatta a kezeit és halkan felnyögött.

- Mondani akarsz valamit? – vigyorodtam el és vissza néztem rá.

Megint a tarkómra emelte a kezét és magához húzott.

- Hagyd abba... – súgta szinte csak milliméterekre az ajkaimtól. Lehunyta a szemeit és a homlokomnak támasztotta a fejét.

Az ajkamba haraptam és kicsit erősebben markoltam a merevedésére, mire halkan felnyögött. Mintha valamit mondott volna, de nem értettem.

- Hm..?

- Hagyd abba! – kérte határozottan és lefogta a kezem.

Kissé lepődötten és csalódottan léptem hátrébb.

- Lehet, hogy tényleg jobb lenne, ha hazamennél. Nem lett volna szabad... - mondta kissé ziláltan, levegő után kapkodva.

Egy pillanatra eltátottam a szám. Kellett pár másodperc, hogy felfogjam, tényleg kimondta ezeket a szavakat, nem csak képzelődtem. Félretekintettem a fal felé, majd halkan felhorkantottam és megráztam a fejem. Tudtam, hogy ez lesz...

- Sajnálom... – mondta és felemelte a kezeit. – Nem tehetem. Sajnálom Audrey...

Hátat fordított és sietős léptekkel kiment a szobából. A dzsekijét itthagyta..

Szinte fel se fogtam, mi történt. Fél perce még semmi baja nem volt, erre így itt hagyott.

Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Nem tudtam eldönteni, hogy ideges, vagy szomorú vagyok-e inkább.

Nyilván nem vagyok olyan fontos számára. Ha számítanék itt maradt volna. Valahol mélyen tudtam, hogy ez lesz, mégis reménykedtem, hogy nem. Azt hittem majd meggondolja magát. Hogy talán meg tudnám győzni...

Haza kell mennem. Nem fogom bírni. Nem maradhatok így itt. Mi lenne ezután? Képtelen lennék minden nap mellette ülni és egy szót se szólni, fapofával elviselni, hogy így kezel, ha itt van a felesége, de kurvára élvezi a kalandjainkat, ha épp unatkozik. Ennél többet érdemlek. De nem tudnék ellenállni, ha maradnék...

Pár percnyi néma fal-bámulás után elővettem a gépem és vettem egy jegyet a legközelebbi New York-i gépre. Már azt is kitaláltam, mit mondjak Kate-nek. Majd azt mondom, sürgős családi probléma, a nővérem balesetet szenvedett. Nincs nővérem, így nincs lelkiismeret furdalásom, nem aggódom, hogy tényleg megtörténik valakivel. Soha nem szerettem ilyenről hazudni, mindig más indokot találtam ki, de nem tudtam, mi mást mondhatnék, Kate-nek. Nyilván nem mondhatom az igazat... talán ezért az indokért elnézi nekem, hogy nem tudok maradni...

A pénz se kell, nem érdekel, csak jussak haza minél előbb.

Le se feküdtem, azonnal összepakoltam mindent és rendet raktam a szobában. Már kezdett felkelni a nap, mikor mindennel elkészültem. A bepakolt bőröndöm az ajtó mellett állt. Az ágyamon ültem, írtam Chrissy-nek, hogy tudja, hogy megyek. Írtam anyunak is, hogy tudjon róla, hol vagyok. 5 óra múlva indult a gépem, még bőven ráérnék később indulni, de mit csináljak még itt...?

A dzsekije az ágyamon hevert, az egyetlen ruhadarab, ami még elöl volt a pulcsimon kívül. Megragadtam és mélyen beleszippantottam. Bár ne tettem volna... Erősen elgondolkodtam, hogy tényleg elmenjek-e. Mi van, ha meggondolja magát? Hanne ma hazamegy, lehet, hogy utána máshogy viselkedne. De biztos nem fog... miért tenné, ha most se tette?

Sikerült annyira felhergelnem magam, hogy kifejezetten sértődött és ideges legyek rá, ne pedig szomorú és reménykedő.

Ismertem magam, az itt tartózkodásom alatt is gyakrabban írtam neki alkohol-mámoros állapotban. A múltbéli hibáimból kiindulva azt tartottam a legjobb ötletnek, ha kitörtlöm a számát és e-mail címét is a telefonómból. Ha keresni akar úgyis fog. Ha pedig nem akar, akkor nem akarok én lenni az idegesítő, szánalomra méltó szerelmes lány, akit nem lehet lerázni. Kitöröltem a számát, az összes beszélgetésünket és mindent, ami visszavezethetne az elérhetőségeihez. Nehéz volt, nem szívesen tettem, de tudtam, hogy hosszútávon meg fogom köszönni, hogy ezt tettem.

Írtam egy hosszú sms-t Kate-nek, hogy miért kell elmennem és ne haragudjon rám. Tényleg sajnáltam, hogy nem tudom személyesen megbeszélni vele, de nem tudom megvárni, hogy felébredjen. Megőrülök, ha egy percnél is tovább kell maradnom ebben a városban, tudván, hogy itt van Mads is.

Összeszedtem minden cuccom, Mads dzsekijével együtt és lementem a recepcióra kijelentkezni. Leadtam Mads dzsekijét az ő nevére és ahogy megérkezett a taxim már siettem is az autó felé. Az édes megváltásom, New York és Chrissy felé.

Wicked Games - 12. fejezet

Jó olvasást :D ezer bocsi a késésért, pedig esküszöm, a való életben soha semmivel nem kések, de ilyenkor beindul a fantáziám és még ezt is akarom, meg azt is akarom és beletenném ezt, de kivenném azt, szóval sajnáloooom :)

Zenék:

She Wants Revenge - Tear You Apart (yes, megint)

The Weeknd - House of Balloons / Glass Table Girls

The Weeknd - High For This (majd nyilvánvalóvá válik, leginkább a fejezet vége felé ajánlanám :D)

- Audrey -

- Mi a francot lehet csinálni egy olyan kisvárosban? – nevettem miközben nagyot szívtam a cigimből.

- Én szívesen megmutatnám. – mondta szexi mosollyal miközben a kezét a fenekemre csúsztatta és közelebb húzott magához. – Mit csinálsz ma este, Audrey? – kérdezte és orrával végigsimított a nyakamon. Én halkan felnyögtem és szabad kezem a nyaka köré fontam.

- Úgy gondolom, hogy... – játékosan összeráncoltam a szemöldököm és úgy tettem, mintha tényleg gondolkodtam volna a kérdésen. Közben szívtam a cigimből, majd Mike szájába adtam azt. – Veled szórakozom egészen hajnalig. – mondtam és hevesen megcsókoltam.

Természetesen nem ellenkezett, azonnal hozzám nyomta keményedő farkát és finoman megharapta a nyakam.

- Akkor mire várunk még?

Arra, hogy elfelejtsem Mads-et, de ezt nem mondhattam neki. Tudtam, hogy nem jön el, hisz Hanne még itt van. Biztos, hogy otthon marad vele és még biztosabb, hogy ő vele ide nem jönne el. A legbiztonságosabb hely volt ez a bár számomra. De nem akartam hazamenni ezzel a sráccal. Jóképű volt, gazdagnak tűnt, de nekem nem ő kellett volna...

- Még maradjunk kicsit. Igyunk, táncoljunk! – kértem és most kicsit finomabban megcsókoltam. – Menjünk be, igyunk valamit.

Mike azonnal megfogta a kezem és elindult a pultok irányába.

A pulthoz érve kikértem magamnak az italom és amíg el nem készült szinte végig a sráccal csókolóztam. Igazából nem is smárolt rosszul. Kicsit még fel is izgatott. A végén még tényleg jó éjszakám lesz...

Mike kifizette az italokat és odaadta az enyémet.

- Figyu baby... – kezdte és a fülemhez hajolt. Megőrjített, amikor valaki „baby”nek hívott és nem a jó értelemben. Utáltam... – Van nálam egy kis kóla. Szín-tiszta, perui cucc. Nem kérsz? – kérdezte és finoman megharapta a fülem.

Én elmosolyodtam és felé fordultam. Hamar elfeledtette velem, mennyire utálom, ha baby-nek hívnak...

Amióta itt vagyok, majdnem egy hónapja, semmit nem csináltam. Ittam, de mivel nem voltam olyan közegben és magamtól nem kerestem, nem csináltam semmit. Most azonban úgy éreztem, megérdemlem. Csak egy kicsit. Ez után a hét után kifejezetten megérdemlem...

- Hát vissza lehet utasítani egy ilyen ajánlatot? – kérdeztem vigyorogva és szorosabban simultam hozzá.

Mike arcára széles vigyor ült ki majd megcsókolt.

- Gyere. – mondta és elindult a mosdók felé.

Bementünk a férfi mosdóba és behúzott egy fülkébe. Szinte meg se nézett minket senki, úgy tűnik ez itt is tök természetes. Aki a mosdóba bejön az vagy dugni vagy drogozni fog, igazi pisilés csak az esetek kb 20%-ában történik... Bezárkózott velem az egyik fülkébe, majd elővette a pénztárcáját, amiből előhúzott egy kövér, átlátszó kis zacskót, amiben ránézésre vagy 5 gramm is lehetett.

- Te aztán nem szórakozol! – nevettem halkan és lehajtottam a wc tetejét. Ráültem és elővettem a telefonom, amit képernyőjével felfelé Mike elé tartottam. Ő kiszórt egy szép adagot és elrakta a pakkot. Elővett egy matt fekete bankkártyát és szépen gondosan elfelezte a kis kupacot, két szép csíkot formázva belőle.

- Van nálad KP? – kérdezte miután lenyalta a kártyája szélét.

- Várj megnézem.

Elővettem egy 10 dollárost és odaadtam neki. Ő szépen gondosan feltekerte, szorosan, hogy ne legyen rés a rétegek között és felém nyújtotta.

- Hölgyeké az elsőbbség. Válassz!

Én szemérmetlenül elvettem tőle a feltekert papír pénzt és a vastagabb csík elejére helyeztem.

- Nem vagy szégyenlős. – vigyorgott és megnyalta a szája szélét. – Tetszik.

A csík felét az egyik, a másik felét a másik orrlyukamban tűntettem el, majd odaadtam neki a dollárost. Míg ő is elvégezte az elvégzendőt, amilyen halkan csak tudtam, szipogtam, hogy minden a lehető legjobb helyre jusson.

- Wow! – mondta adrenailntól duzzadva mikor eltűnt az ő csíkja is. – Igen! Huh!

Én vigyorogva figyeltem, ahogy máris beüt nála a szer és felálltam a wc-ről. A telefonon maradt minimális mennyiségű port lenyaltam, majd megcsókoltam.

Hosszasan, hevesen csókolóztunk, a kezeit becsúsztatta a ruhám alá és már el is kezdte lefelé húzni a bugyimat.

- Ne, még ne... – próbáltam húzni mosolyogva és eltoltam. – Még táncolni akarok, és nem egy wc-ben akarok dugni. Felmehetünk majd hozzám.

Ő ugyan iszonyatosan kanos volt, de elfogadta, amit kértem és megcsókolt.

A zár felé nyúltam, de még lefogta a kezem.

- Várj...

Megint elővette a pénztárcáját és immár nem bajlódva csíkokkal, egy lakáskulcs hegyével kis púpot szedett ki a zacskóból és az orra alá helyezte, majd azonnal el is tűntette. A kulcsot visszarakta a zacskóba, újabb púpot szedett ki és felém tartotta. Meglepetten ugyan, de boldogan fogadtam az újabb adományt. Én is felszívtam minden porszemet és megtöröltem az orrom.

Eddig is éreztem, hogy beütött, az ital bódító hatása szinte azonnal megszűnt és minden érzékszervem tízezres fordulatszámon működött. Az ujjaim ütötték a ritmust a poharamon, a csípőm mozdult volna a zene ütemére és az elmém iszonyatos sebességgel pörgött. Még azt is elfelejtettem pár percre, hogy miért jöttem ma ide. Ahogy eszembe jutott azonban Mads, elkezdtem azon idegeskedni, hogy hol lehet, és hogy hogyan adjam a tudtára, hogy velem így senki nem baszhat ki.

Szipogtunk párat mindketten, megtöröltem Mike orrát is, mert picit poros maradt és egy újabb csók után végre kinyitottam az ajtót.

Ott állt a kézmosó kagylóknál, nekem háttal, vigyorogva, lefelé nézve, az egyik operatőr épp mesélt neki. Nem vett észre. Azóta nem láttam ilyen felszabadultam nevetni, mióta megjelent Hanne. Se az ő közelében, se az én közelemben... legszívesebben megöleltem volna, magamba szívtam volna az illatát. Vele akartam nevetni.

Mindez szinte egy pillanat alatt futott végig az agyamon. Még sokkal jobban vágytam a figyelmére, mint mielőtt megláttam őt.

Jelenleg én voltam az egyetlen nő a férfi mosdóban, így biztosra mentem, hogy mindenki hallja cipőm sarkának kopogását mielőtt kimegyek. Nem néztem felé, de a szemem sarkából láttam, hogy még mielőtt kiléptem az ajtón, felismert.

- Audrey? – hallottam elmosódóan, ahogy kiértünk a tömegbe. Bingo! Képzeletben vállon veregettem magam. Ha tervezem, se tudtam volna jobban kivitelezni a mai találkozásunkat Mads-el. Főleg, hogy nem is mertem volna arra gondolni, hogy itt lesz ma.

- Gyere! – mondtam Mike-nak és magam után húzva őt besiettem a tömegbe.

Nem akartam most beszélni vele, had idegeskedjen még picit azon, hogy én voltam-e és mit csináltam egy pasival a férfi mosdóban. Kit hülyítek, nagyon jól tudja, mit csináltam.

Kerestem egy egész kényelmes, levegős helyet a tömegben, közel a pulthoz és táncolni kezdtem Mike-kal. Amig ő teljesen egyértelműen azon agyalhatott, hogy mennyire megdugna már itt és most, én próbáltam Mads-et keresni a tömegben, bár kívülről nem akartam úgy tűnni, mintha tényleg ezt tenném.

Már a második italunkat szopogattuk pár számmal később, amikor valaki a vállamra tette a kezét. ijedten fordultam hátra, bár őszintén szólva számítottam már rá.

- Te voltál a férfi mosdóban? – kérdezte Mads idegesen. Amint meglátta mellettem Mike-ot, elborult a tekintete.

- Neked is jó estét! – köszöntem flegmán és Mike vállára tettem a kezem.

- Válaszoolj!

- Nem, miért lettem volna bent?! – kérdeztem kissé sértődöttebben a kelleténél és erőltetetten elmosolyodtam.

- Bazdmeg, ez nem a faszi a Hannibálból? – kérdezte Mike és közelebb lépett Mads-hez.

Mads figyelmen kívül hagyva Mike kissé bunkón megfogalmazott megjegyzését, méregetni kezdett engem. Én leszegtem a tekintetem, majd Mike-ra néztem. Feltűnt neki, hogy valami nincs rendben.

- Mike, Mads, Mads, Mike! – mutattam be őket kissé erőltetett mosollyal és átkaroltam Mike derekát.

- Te ismered őt? – kérdezte Mike, mire fél vállal átölelte Mads-et. – Te jó ég, ember, imádom a sorozatot....

Mads azonnal eltolta magától és kissé idegesen szólt oda neki.

- Nem vagyunk mi ilyen jó haverok, ne nyúlj hozzám, oké?

- Nyugi már, csak köszönni akartam, állat a sorozat.

Mads nem is figyelt rá, és bár próbáltam úgy nézni, hogy ne nézhessen a szemeimbe, láttam rajta, hogy látja, valami nem stimmel.

- Audrey, mit csináltál? – bukott ki belőle kissé ingerülten.

- Semmit! Nézd, buliznék egyet, majd beszélünk, jó? – kérdeztem és Mike-ba karoltam, majd elindultam a tömegbe.

- Mekkora paraszt ez a faszi. – mondta Mike, mire csak bólintottam és annyit mondtam: Ja.

Tényleg zavarta őt, hogy egy másik pasival vagyok. Bár, ha belegondolok, lehet hogy az jobban zavarta, hogy be vagyok kokainozva.

Egy erős marok megragadta a karom és hátra rántott. Mads szúrós tekintetével találtam szemben magam, mire megpróbáltam kiszabadulni a szorításából.

- Mi a bajod? – kérdezte Mike Madst-től, mikor észrevette, hogy ő rántott el tőle, és védelmemre kelve maga mögé húzott.

- Menj odébb. – kérte Mads higgadt, lenéző mosollyal.

- Szállj már le róla te faszkalap! – nyögte oda Mike és közelebb lépett hozzá.

Madsnek elég is volt, azonnal ökölbe rándult a keze és hatalmas ütést mért Mike arcára.

- Jézusom! – sikoltottam mikor felfogtam mi történt. – Normális vagy? Mire volt ez jó?

Mike-nak kellett pár másodperc, mire ő is felfoga mi történt, de nem kellett neki több idő, hogy reagáljon. Hogy lehet Mads ekkora idióta, mi a francért kellett neki leállnia verekedni egy bekokainozott, láthatóan kigyúrt idiótával?

Megpróbáltam közéjük furakodni, de egy másik, ismeretlen pasi lefogott.

- Meg fogsz sérülni, hagyd őket! – kiabálta nekem a hangzavarban.

- Mads állj le!

Nem hallgatott rám egyikük se, de már az operatőr is ott volt akivel Mads érkezett. Neki sikerült lefognia Mads-et és odébb vinnie.

- Jól vagy? – kérdeztem és Mike-hoz léptem. A szemöldöke felszakadt, vékony vércsík futott végig az arcán és csöpögött a vállára.

- Semmi bajom! – vágta rá kissé agresszívan, miközben a szemöldökét törölgette. – Ki neked ez a faszkalap? Úgy ugrott nekem, mintha az apád lenne lenne...

- Nem, nem tudom mi van vele, sajnálom...

- Nem te tetted, ne te sajnáld. – horkantott fel és megigazította az ingét.

- Össze kéne varrni. – mondtam mikor megnéztem a sebét.

- Dehogy kell, semmi bajom nincs. Majd begyógyul. – vágta rá és megrázta a vállait. – Bemegyek mosdóba. – mondta szinte sziszegve a szavakat, miközben Mads felé nézett.

Én bólintottam és mély levegőt vettem. Kissé zavartan néztem körbe, mindenki minket nézett. Mads még mindig szinte vicsorott, már lerázta magáról az operatőrünket és megtörölte a száját. Mintha minimálisan vérzett volna.

Úgy éreztem, megfulladok, muszáj volt kimennem levegőre. A szívem csak úgy zakatolt, éreztem, hogy ha nem jutok ki tényleg elájulok. Mielőtt akárki is hozzám szólhatott volna, sietős léptekkel elindultam a kijárat felé.

Egész üres volt az utca, nem sokan voltak a hely előtt. A beengedő ember és pár korombeli fiatal cigizett kint. Ahogy kimentem a levegőre, szinte remegő kezekkel kotortam a táskámban a cigim után.

- A picsába... – mormoltam idegesen.

Végre megtaláltam, kivettem a dobozból egy szálat és az ajkamhoz emeltem. Még mindig remegett a kezem. Sok volt a cucc és a balhé egyben. Éreztem, hogy a szívem majd kiugrik a helyéről. Ahogy meggyújtottam a cigim, azonnal éreztem, hogy kicsit csillapodik az elmém. Még mindig remegtek az ujjaim, figyelnem kellett nehogy elejtsem a cigit. Nem akartam emberek között lenni, így elindultam kicsit távolabb a hely bejáratától. Nem volt nálam a kabátom és nem volt túl meleg, kissé megborzongtam, ahogy a hideg szél átfújt rajtam.

Bár már messzebb voltam, hallottam, hogy nyílik az ajtó, pár másodpercre hangosodott a zene, majd az ajtó csapódását hallottam. Ahogy megszólalt, úgy megijedtem, hogy a cigimet is elejtettem. Szinte hallhatatlan léptekkel közelített meg.

- Ki a faszom volt ez?! – kérdezte szinte kiabálva Mads.

- Senki, egy srác, mi közöd van hozzá?

- És miért vagy beállva? – kérdezte ugyanolyan ingerülten.

- Miért érdekel ez téged ennyire?

Mads hátrébb lépett és végignézett rajtam. Megtörölte ajka szélét és dühtől égő tekintettel meredt rám.

Részeg volt, nem is kicsit. Csoda, hogy meg tudott állni.

- Még így is józanabb vagyok, mint te. – horkantottam fel, mire ő határozott léptekkel közeledni kezdett felém és szinte morogva a falhoz lökött.

- Mit csinálsz? – tört fel belőlem kétségbeesve. Elejtettem a cigimet is.

- Te mi a faszt csinálsz, Audrey? – kérdezte szinte kiabálva, majd a szemeimbe nézett és megpróbálta szabályozni a légzését. – Mit csinálsz, Audrey...? – nyögte halkan és fejét a vállamra ejtette.

- Hanne-t hol hagytad?

- Kérlek ne... – súgta és kezeit a derekamra emelve magához ölelt. Én azonban nem viszonoztam, félretartottam a kezeim, de pár pillanat múlva ezt is meguntam.

- Szállj le rólam. – mondtam és lelöktem magamról. – Mit akarsz még tőlem, Mads?

- Ne tedd ezt magaddal, Audrey... Kérlek bocsáss meg... – kezdte, de félbeszakítottam.

- Azért bocsássak meg, mert velem csaltad meg a feleséged, vagy mert szétverted volna a barátomat?

- A pasid? – kérdezte azonnal.

- Tudod mit, nem mondom meg. Lehet, hogy az, lehet, hogy nem. Semmi közöd hozzá. Lehet hogy az, miért érdekel téged ennyire? Hol hagytad a feleséged?

- Ne csináld ezt, főleg ne itt. Akárki meghallhat...

- Szarok rá, hogy ki hallja meg, a legundorítóbb alak vagy, akivel találkoztam, Mads! Te beteg vagy! Bekamuzod nekem, hogy váltok, csak, hogy jól érezhesd magad amíg forgatsz? Gyakran csinálod ezt, ha nem vagy otthon? – halkabbra váltottam és kissé szenedélyesebben tekintettem rá. – Vagy csak az izgatott ennyire, hogy a lányod lehetnék?

Kérdeztem és közben lecsúsztattam az egyik kezem az ágyékára. Láthatóan meglepte a dolog. A szokásos hozzám simulás helyett most hátrébb húzódott kicsit.

- De nem vagy. – vont vállat és rám nézett. – Kurvára élvezted, nem mond nekem, hogy annyira zavart a korkülönbség, Audrey. Te ugyanúgy élvezted, sőt... Ne tagadd. Válaszolj a kérdésemre!

- Válaszoltam.

- Drogoztál? – vonta fel a szemöldökeit és olyan közel lépett hozzám, hogy éreztem az ajkaimon a leheletét. Szinte éreztem a leheletén a fémes, véres illatot.

Titkon még mindig legszívesebben rávetettem volna magam. Egy jó békülős szexért az életem adtam volna a jelenlegi állapotomban. Nem tudom miért, a szer teheti, mert tudom, hogy nem szeretem őt. Mégis, ha tehetném itt, most dugnék vele megint. Mert iszonyatosan jó, ebben igaza van. De most, hogy tudom az igazságot, nem tehetem meg. Soha nem cselekedtem becsületből, de úgy érzem itt igazán megtehetem, hogy becsületből nem fekszem le vele. Nem leszek tudatosan a másik nő. Ilyet én nem játszom.

Szó nélkül meredtem rá, nem értettem mire fel ez a nagy aggódalom. Senkije nem vagyok, ezek után meg főleg nem is leszek. Széttártam a karjaim és felnevettem.

- Igen. Igen, kokainoztam és iszonyatosan jó volt. Nem tudod mit hagysz ki.

Mads megdörzsölte a szemeit és mély levegőt vett.

- Mennyit?

- Nagy mestere vagy a témának? – nevettem fel és elővettem egy újabb cigit.

- Mire jó ez? Gyönyörű, fiatal nő vagy, Audrey, egy okos nő vagy. Miért csinálod ezt? Tönkre fogod tenni az életed.

- Jézusom, olyan, mintha az apám hallgatnám. „Tönkreteszed az életed”, „Kárba megy a diplomád” „Bezzeg a bátyád” kopj le rólam! Unom! Semmi bajom nincs! Jól érzem magam, fiatal vagyok, kiélvezek mindent, amennyire csak lehet! Mellesleg pedig... mit tudsz te rólam, Mads...? – nevettem fel gúnyosan és meggyújtottam a cigim. – Mi csak szexeltünk. Nem ismersz. Mit tudhattál volna meg rólam pár hét alatt?

Megrázta a fejét és felhorkantott.

- Kár érted, Audrey. – mondta halkan, halvány, lemondó mosollyal, majd szó nélkül visszament a klubba.

Az ajkaim rágva néztem végig, ahogy visszamegy az ajtón. Mielőtt belépett volna még egyszer visszanézett rám.

Hogy gondolja ezt, hogy kár értem? Hogy van pofája pont neki ezt mondani nekem? Fogalma sincs, hogy ki vagyok, miért vagyok olyan, amilyen vagyok, az egyetlen dolog amit tud rólam az az, hogy hogyan működnek az erogén zónáim. De jó ég, hogy tudja őket...

Ez nem normális. Nem értem, mi a problémája, hogy mit akar még. Oké, hogy végül is magamnak okoztam, mert én akartam, hogy felfigyeljen rám. De akkor is iszonyatosan felidegesített.

Azt se tudom, hogy Mike hova tűnt. Pedig előkerülhetne, mert nem tudom mikor szívtam utoljára ennyire tiszta cuccot.

Amíg a cigim maradékát szívtam, azon gondolkodtam, hogy visszamenjek-e. Gondolom az egész stáb látta, hogy Mads összeverekedett Mike-kal. Mindenki minket nézett, mikor kijöttem. Kíváncsi vagyok milyen sztorit adott be nekik Mads, miért tette...

Az ajtó újra kicsapódott, Mads közeledett felém határozott léptekkel. Sóhajtottam egyet és az égre emeltem a tekintetem.

- Mi van már megint?

Nem válaszolt, csak megragadta a karom, meg se állt, csak húzott maga után. Hiába mondtam neki, hogy engedjen el, nem tette, csak ugyanúgy,  futólépésben húzott maga után, ami elég érdekes művelet volt, mert magassarkúban voltam, többször is majdnem elestem.

A klub mögötti elhagyatott sikátoros részhez vitt, majd megállt és a falhoz szorított. Nem hagyta, hogy akármit is mondhassak, pedig már készültem leordítani a fejét. Most már aztán igazán elrakhatná magát holnapra. Sőt, ami azt illeti bőven sok volt már belőle a következő évtizedre is...

Megcsókolt és szorosan hozzám simult. Annyira meglepett, hogy hirtelen nem is tudtam ellenállni. Még most is iszonyatosan jól csókolt... Nem tudtam ellenállni, pedig akartam. Nagyon akartam, de nem ment. Kiejtettem az ujjaim közül a cigim és megpróbáltam kibaszabulni Mads szorításából, de nem engedett. Ha akartam volna se tudtam volna szabadulni. De nem akartam...

Szenvedélyesen csókolt, a nyelvével ízlelgette ajkaim, majd táncba hívta az én nyelvem is. Elengedte a kezeim és rámarkolt a derekamra. Megadtam magam és a hajába fúrtam az ujjaim, így közelebb húzva őt magamhoz. Semmit nem akartam jobban, mint megkapni őt, itt és most, de a következő pillanatban észbe kaptam és eltoltam. Nem is gondolkodtam, csak felpofoztam. Nem finoman, szinte zsibbadni kezdett a tenyerem.

Ő lepődötten, levegő után kapkodva lépett hátrébb és az arcához emelte a kezét.

- Ha még egyszer hozzám érsz, ha csak megszólítasz esküszöm mindenkinek elmondom, amit tettél. Nem viccelek, Mads, hagyj békén! – mondtam halkan, higgadtan és ellöktem magamtól. – Hagyj békén! – ismételtem és elindultam vissza a klub bejárata felé.

Most aztán tényleg elegem volt. Mit képzel, hogy csak úgy megcsókol mindezek után. Mit hitt? Hogy ugyanúgy lefekszem vele, mintha mi se történt volna? Még ha akarom is.. kurvára akarom, de menjen a fenébe. Tudom, mennyire akarja, de ezt ő nem kapja meg többet.

Mikor visszamentem a fülledt, emberekkel teli klubba, szinte azonnal Tommy-val találtam szembe magát.

- Mi a fasz történt? Mindenki erről beszél! Hol van Mads? Dan őt keresi, Audery...

megragadta a karom és félrehívott. – Mi történt?

- Mads egy faszkalap! – szakadt fel belőlem és éreztem, hogy könnybe lábad a szemem.

- Audrey, jó ég, jól vagy? – kérdezte aggódóan.

Elkezdtem sírni. Nem is értem miért, gondolom a drog, alkohol és imént történtek hatása. Most hogy így belegondolok, annyira nem is meglepő, hogy elsírtam magam.

- Ne csináld ezt, kérlek, Audrey, mond el. Jól vagy? Bántott?

- Nem. De én megütöttem.

- Mi?! – nyögte lepődötten. – Mi az, hogy megütötted? Miért? Jóságos ég, miről maradtam le. – vigyorodott el és a szája elé kapta a kezét.

- Menjünk odébb. – mondtam és megfogtam a kezét.

A tömegen keresztül elindultam vele a pult mellett lévő sarokba. Amikor még Mike-kal piát kértünk ott alig volt valaki, nyugodtan tudnánk beszélgetni. Mikor leültünk egy elhagyatott asztalhoz, elkezdtem mesélni.

- Találtam egy srácot, akivel táncoltam, ittam és... adott kokaint.

- Jó ég, Ms. Beck! Ki maga? – vigyorodott el. – Ki gondolta volna! Még jó, hogy három nap szünet van.

- Mads meglátott vele és teljesen kiakadt. Ezért ugrott neki a srácnak. El akart tőle vinni, Mike meg odajött, hogy mit akar tőlem és Mads nekiugrott.

- Jó ég. És melyikük nyert? – kérdezte vigyorogva Tom.

- Hát, Mike-nak mintha felszakadt volna a szemöldöke. Mads jól van szerintem. De neki is vérzett picit a szája.

- A mindenit. Öreg a bors, de erős. Beszarok! – nevetett Tommy és kortyolt egyet az italából. – Nem hiszem el, hogy mindig lemaradok ezekről a balhékról. De miért sírsz?

- Nem tudom! – vontam vállat idegesen. – Mert felidegesített. Mert nincs joga ahhoz, hogy így kezeljen. Hogy rángasson, mint valami bábút! – hadartam remegő hangon. – Utálom őt, Tommy!

- Gyere ide... – csitítgatott Tommy sajnálkozó tekintettel és magához ölelt.

- És miután már verekedett is, volt pofája kijönni hozzám és kérdőre vonni, majd meg is csókolni.

- Ezért ütötted meg? – nevetett fel Tommy.

- Csak felpofoztam.

Valamiért ezt borzalmasan viccesnek találta, szinte meg se tudott szólalni, úgy nevetett. Közben magához ölelt és finoman simogatni kezdte a hátam.

- Ne haragudj, de ez... ez fergeteges. Jóságos ég, ez a pasi... el se hiszem.

- Szóval ennyi történt az elmúlt 1 órában. Meg fogok kattanni, nem bírom, Tommy. És még Mike is eltűnt... – mondtam és elkezdtem pásztázni a tömeget, hátha meglátom, bár szinte biztos vagyok benne, hogy már elment.

- Az nagy kár, elfogadtam volna egy kis „ezt-azt” én is. – kacsintott rám az itala mögül.

- Na igen, az is nagy kár, hogy arról lemaradtál. Nem tudom, mikor kaptam utoljára ennyire jó minőségű kólát. Brutális.

- Baszki, Audrey, francért kell nekem romantikusan FaceTimeolni órákon keresztül.

- Tom szerintem én hazamegyek. Nem akarok megint összefutni Mads-el.

- Maradj még! Ne legyél most egyedül, gyere velem, meg Lily-vel. Ha akarod, átmehetünk máshova is. Mads szerintem amúgy sem marad itt ezek után. Nem is értem, mit csinálnak ők egy ilyen helyen.

- Nincs most ehhez kedvem.

Ahogy ezt kimondtam megláttam pár emberrel odébb Mike-ot. Intettem neki, mire ő odajött hozzám és a derekamra tette a kezét.

- Már azt hittem, elmentél. – mondta, majd Tommy-ra nézett.

- Egy barátom, Tom. Tom, Mike. – mutattam be őket, majd Mikehoz simultam. – Figyelj, szeretnék venni abból a cuccból, ami nálad van.

- Ne viccelj, neked nem kell fizetni. Mennyi kell?

- De szeretném, ha a jövőben is elérhető lennél számomra. – mondtam és játszadozni kezdtem az ingén a gombbal.

- Áááh, nem szoktathatok rá egy ilyen gyönyörű nőt. – vigyorodott el és megrázta a fejét.

- Légyszi... – kértem és a nyakába temettem az arcom. Nem volt olyan finom illata, mint Mads-nek... ez csak még jobban ösztönzött, hogy szerezzek tőle egy telefonszámot. Nem fogom bírni Mads mellett józanul. – Kérlek. Mondom, fizetek érte, de nem tudom, hol találnék ennyire tisztát.

- Jó, tessék, itt van most kettő. – mondta és odaadott egy tasakot, benne egész sok porral. Tényleg lehetett kettő gramm. – Add meg a számod és megcsörgetlek. – mondta és odadta a mobilját. Beírtam a számom és megcsörgettem magam. – Szuper. – mondta és visszavette a készülékét. – Figyelj, én lépek, de még mindenképp találkozunk! Ha kell valami, nekem szólj, nehogy valami szart vegyél valaki mástól. – mondta és megcsókolt. – További szép esét. – vigyorodott el még egyszer, majd elindult a kijárat felé.

Nem akartam lóbálni, hisz nem célom, hogy Tommy-n kívül akárki tudja, de visszafogottan megmutattam neki a pakkot.

- Jó ég! – vigyorodott el és megfogta a kezem. – Na induljunk is!

Tommy kézen fogott és elindult velem a mosdók felé.

- Férfi, vagy női? – kérdezte, mire elmosolyodtam és hozzásimultam.

- Ne vedd sértésnek, de kevésbé lennél te feltűnő egy női mosdóban, mint én a férfiben.

- Jogos. – vont vállat Tommy és megcélozta a női mosdót.

- Elnézést, beszélhetnék vele? – vágott be elénk Mads és már ki is vette a kezem Tommy kezéből.

- Ömm... persze. – nyögte Tommy meglepetten és kissé kétségbeesetten rám nézett. Nem, mintha számított volna akármit is a válasza, Mads már rég elindult velem.

Kézenfogva behúzott maga után a női mosdóba. Bár szinte tele volt a mosdó, senkinek nem tűnt fel, hogy mi ketten zárkóztunk be egy fükébe.

- Mit akarsz? – kérdeztem és keresztbe tettem magam előtt a karjaim.

- Hogy megértsd, miért tettem. Te más vagy, mint...

- Mint a feleséged? – vágtam közbe és felvontam a szemöldökeim. – Nem félsz, hogy valaki megismer?

- Nem sok 20 éves lány ismer fel. – vont vállat. – Megjegyzem, ha nem kérdezgeted fennhangon, hogy nem félek-e, hogy felismer valaki, kisebb az esélye, hogy tényleg felismer valaki. – mondta és lenézett a dekoltázsomra, majd fel a szemeimbe. – Kilóg a széle. – jegyezte meg és már a kezében is volt a kis tasak.

- Mit csinálsz, add vissza! – kiáltottam neki kicsit se figyelve arra, hogy hányan vannak a fülkén kívül. – Miért nem hagysz békén, könyörgöm! Fizettem érte, Mads, add vissza. – erősködtem és megpróbáltam elvenni. – Miért célod teljesen ellehetetleníteni az életem?

- Leszoptad? – kérdezte, mire először eltátottam a szám és felpofoztam. Ő elvigyorodott és az arcához emelte a kezét.

- Kinek képzeled te magad? – sziszegtem és a fülke falához löktem. Kezdett iszonyatosan kiakasztani. Ehhez nincs kedvem, a kilincs felé nyúltam, de Mads lefogott. És közben az is eszembe jutott, hogy nála van az ajándékom...

- Neked akarok jót. Túl sok ismerősöm láttam tönkre menni a drogok miatt.

- A végén még kiderül, hogy Pablo Escobar maga is a haverod volt... – jegyeztem meg cinikus mosollyal. – Nagyon sajnálom, hogy láttad őket lecsúszni, ne aggódj, mert engem... nem fogsz látni. – mosolyodtam el és a kezéhez nyúltam, de nem adta vissza.

- Elfelejted, hogy én a 80-as években voltam fiatal. – vigyorodott el őszintén és bólintott is hozzá. – Koppenhágában fergeteges bulik voltak. Ne hidd, hogy táncosként, huszon évesen én anno otthon ültem. Akkor még nem keverték fel a szereket minden szarral.

Ezen akaratlanul is felnevettem, a nagy drog szakértő fő doktor úr.... de amint észbekaptam, komorra váltottam.

- Miért kéne megértenem? – tértem vissza az eredeti témára.

- 24 év után már nem ugyan olyan izgalmas egy kapcsolat. – kezdte, mire felvontam a szemöldökeim. Ezzel most aztán nagyon meglepett... – Te viszont elképesztően izgalmas vagy. És te egy olyan énemet mutattad meg nekem, akiről nem is tudtam. Egy új arcomat ismertem meg és mindig is hálás leszek neked ezért. És sajnálom, hogy így megbántottalak. Nem tudok most elválni, hidd el nem alkalmas. Sajnálom, hogy pont veled kellett ezt tennem.

- Hát ez fergeteges mentség volt. – bólintottam grimaszolva. – Add vissza!

- Legalább osszuk meg. – mondta halkan és lejjebb engedte a kezét.

Felvontam a szemöldökeim és egy lépést tettem hátrébb. Jól hallottam...?

- Tessék?

- Jól hallottad. – válaszolt a kimondatlan kérdésemre. – Ha már egy ilyen szar helyen vagyunk, ilyen szar zenével, még meg is ütöttek, ma már ketten is... – jegyezte meg vigyorogva – legalább ennyi jó legyen az estében. Mióta megszülettek a gyerekeim nem csináltam semmit.

Tényleg részeg lehet, ha ezt szeretné velem csinálni. Ez pont az, amit soha nem néztem volna ki belőle. Nem mondom, hogy nem csábított a gondolat, mámoros állapotban szexelni vele valószínűleg a világ egyik legjobb dolga lehet...

- Jó ég, még meg se születhettem akkor. – jegyeztem meg cinikusan. – Szar lehet, na kérem szépen.

- Nem hiszem, hogy dicsekednél ezzel Kate-nek. – húzta el a száját sanda mosollyal.

- Tudod, ha te volnék, nem mennék bele a zsarolós játékokba... mit csinálsz itt egyáltalán? Hol van Hanne?

- Igaz. – mondta és és visszaadta nekem a kis zacskót. – Tessék. – de még mindig nem válaszolt. És őszintén szólva nem is akartam, hogy válaszoljon... Nem akartam tudni semmiről, ami a feleségével kapcsolatos...

Elvettem tőle és a markomba zártam a tasakot. Ő keresztbe tette a karjait és a fülke falának dőlt. Nem tetszik ez, túl könnyen adta meg magát...

- Nem mész ki?

- Megvárlak. – vont vállat. Pár pillanatig kissé furcsállóan néztem rá, majd gondoltam, mi bajom lehet belőle, hisz úgyis tudja, mit csináltam, nem szólhat bele. Felőlem aztán végignézheti... Lehajtottam a wc fedelét, ráültem és kiöntöttem a telefonomra a zacskóból egy kis adagot. Mielőtt azonban eltettem volna a zacskót, megtorpantam. Nyilván nem gondolkodtam józanul, nem igazán vettem figyelembe a pro és kontra indokokat. Akartam őt és önző döntés volt, de tudtam, hogy így még egyszer megkaphatom. És az igazság az, hogy tényleg hiányzik, akármennyire is próbálom tagadni magammal szemben is.

Öntöttem a telefonra még egy picit és a kártyámmal két csíkot formáztam belőle. Idegesen sóhajtottam egyet és felnéztem rá. Nem tudott nem elmosolyodni. Nyilván tudta, hogy úgyse fogok neki nemet mondani, bár ezért csak még mérgesebb voltam magamra. Ma már kétszer pofoztam meg és fogadtam meg, hogy soha nem dőlök be neki többet. Erre most vele kokainozom egy szórakozóhely mosdójában...

A kezébe nyomtam a telefont és elővettem egy papír pénzt. Feltekertem azt és a hosszabb csíkhoz tettem a tekercs végét. Mikor eltűntettem az adagom, odaadtam a feltekert pénzt Mads-nek. Mielőtt felszívta volna, rám tekintett és megnyalta az ajkait. Miután ő is felszívta az adagját, letörölte a képernyőn maradt porszemeket és az ínyébe dörzsölte.

Zsebre tettem a telefonom és a dollárt, már nyúltam volna a kilincshez, mikor Mads lefogott és megcsókolt. Kesernyés íze volt a kokaintól és éreztem, hogy bár csak minimálisan, de elzsibbad az anyagtól a nyelvem.

Hevesen csókolt, kezei már a fenekemen jártak és, ha jól éreztem, nem tervezett megállni. Ahogy magához húzott éreztem a nadrágjában dudorodó merevedését, ami halk nyögésre ösztönzött. Éreztem, hogy kezd megint beütni a szer és immár képtelen voltam ésszerű döntéseket hozni. Bár éberebb voltam, az alkohol miatt nem tudtam olyan tisztán gondolkodni és nyilván a gátlásaim is teljesen eltűntek. Nem zavart már annyira, hogy felesége van... nem tudtam én rosszul érezni magam. Mads kapcsolata, az ő dolga lenne, hogy leállítson, ha annyira szeretné a feleségét...

A kezeim szinte reflex-szerűen nyitották szét Mads nadrágját. Ahogy megérezte magán a markom, a nyakamba temette az arcát és finoman ráharapott a bőrömre.

Bár az ösztöneim azt sugallták, hogy ne álljak le, nem akartam egy mosdóban szexelni.

- Menjünk át hozzám... – súgtam és csókolni kezdtem a nyakát, miközben még mindig kényeztettem a kezemmel. Ő csak halkan felmordult és megrázta a fejét.

- Kérlek... – kezembe vettem az arcát és a szemeibe néztem. A másik kezem még mindig nem állt le. Szinte láttam rajta, hogy milyen durva csatákat vív magában. Az alsó ajkába harapott és rám nézett. Tudtam, hogy tudja, mi lenne a helyes válasz. De azt is tudtam, hogy mit akar most, per pillanat. És annak köze nincs a helyes döntéshez...

- Fél órája még azt kérted, hogy soha többé ne szóljak hozzád. – hadarta, majd lehunyta a szemeit és hagyta lazán szétnyílni az ajkait. Tudtam, mennyire élvezi. Azt is nagyon jól tudtam, hogy túlságosan szeret velem szexelni ahhoz, hogy nemet mondjon nekem. Ma nem érdekelt senki és semmi, csak az, hogy én mit akarok. Megérdemlek egy utolsó estét vele. Ennyivel tartozik nekem.

- Most pedig azt kérem, hogy szexeljünk még egyet, mielőtt hazamegyek. – mondtam és a szemeibe néztem.

Láttam, mennyire meglepődik.

- Haza?

- Nem fogok veled egy légtérben tartózkodni Mads. Nem bírnám ki még 3 hétig.

Szinte látta, a szemeiben a sokkot.

- Nem mehetsz haza. – mondta és leállította a kezem.

- Mert?

- Mert... – kezdte, de megtorpant. – Nem mehetsz haza. Itt kell maradnod, hisz Kate-tel szerződésetek van.

- Nem mehetsz haza! – ismételte és megcsókolt. – Maradj, kérlek...

- Előremegyek. – mondtam bármi más reakció nélkül és megcsókoltam. Kezei közé vette az arcom és hevesebb stílusra váltott. Néha-néha belenyögött a csókunkba, de még mindig nem reagált. – Gyere utánam pár perc múlva. Majd beengedlek.

Kivettem a kezem a nadrágjából és óvatosan felhúztam a cipzárját.

- Ne hagyj itt így! – kérte és újra megcsókolt. Nem tudtam, hogy a ma estére, vagy a korai hazamenetelemre gondol.

- A hotelben várlak! – mosolyodtam el és kinyitottam az ajtót.

Becsuktam magam mögött, gondolom kell neki pár perc, mire emberek közé menne és úgyis feltűnő lenne, ha a ma este után együtt tűnnénk el.

Nem is gondoltam eddig komolyan, hogy hazamegyek. Kate miatt és mert ha elvállaltam valamit, azt be is szoktam tartani. De ez kivételes szituáció. Tudom, hogy nem bírnék ki mellette ennyi időt úgy, hogy hozzá se nyúlok és tudom, mennyire utálnám magam, ha mégis lefeküdnék vele. Utálnám, amiért ezt teszem a feleségével. Még ha nem is az én direkt problémám, nem tudtam túljutni a tényen, hogy egy 24 éves házasság sorsa múlhat rajtam. Vagy hazamegyek, vagy keresek más megoldást, hogy megkönnyítsem a hátralévő pár hetet Mads mellett.

Eddig a pillanatig bele se gondoltam, mennyire a lebukás szélén táncikáltunk ma este. Akárki, akármelyik ismerős megláthatott volna minket a mosdóba befelé menet. Remélem senki nem látott semmit. Már csak Mads miatt is.

Nem tudhattam biztosan, hogy mit fog lépni. Csak reménykedni tudtam benne, hogy a számításaim bejönnek és tényleg átjön hozzám ma este. Búcsú szex, vagy nem, nekem ő ma még egyszer kell, akár nős, akár nem...