(A kihagyás igazából csak azt jelenti, hogy nem töltöttem fel semmit, mert ugyanúgy írogattam közben, csak össze vissza ugrálva, így nem igazán állt össze szépen a sztori. De még nincs semmi veszve, van rá esély, hogy összerakom és felkerül a sztori vége is!! :D)
Addig is azonban gondoltam felrakom ezt a kis "novella" szerű mini történetet, amit az elmúlt pár napban hoztam össze. Nem akarok nagyképűnek tűnni, de ez eddig az egyik kedvenc írásom magamtól :D Imádtam írni. Szexi, lassú, elegáns, szenvedélyes, játékos, röviden tömören és szerényen így jellemezném :D
Azt hiszem kijelenthetem, hogy ez az én majdnem álom estém-éjszakám. Legalábbis nagyon közel áll ahhoz... :)
Zenének ezt ajánlom (Lana Del Rey ft. The Weeknd - Lust For Life), kb végtelenítve, mert majdhogynem csak ezt hallgattam a történet írása közben és szerintem tökéletesen passzol... ;)
ps.: úgy tűnik szeretek azzal kezdeni sztorikat, hogy "iszonyatosan untam magam."... :'D
Iszonyatosan
untam magam. Michael fürdött az elismerésekben és gratulációkban, de nekem már
kezdtek fájni az orcáim a mű mosolygástól. Minden rendező és színész, aki
odajött bemutatkozni, megjegyezte, hogy milyen szerencsés pasi Michael, hogy
ilyen felesége lehet. És milyen igazuk van... a fejemet tenném rá, hogy senki
más nem tudná elviselni őt, amikor Ő éppen rendez, vagy ír. Amit amúgy én néha
még élvezek is. Olyankor néha egy egész hónapra is eltűnik. Szeretem a férjem,
de imádok egyedül lenni. Michael hasonlóan gondolkodik erről, soha nem mondta,
de biztos vagyok benne, hogy többször is megcsalt már. De amíg nem tudom, addig
nem fáj. És miért innál egyetlen egy fajta bort életed végéig, ha
megkóstolhatod az összeset? Amíg nem szeret bele más nőbe – és nem hoz haza
semmilyen betegséget – addig képes vagyok eltekinteni felette.
A barátnőim soha
nem értették meg, sőt biztos vagyok benne, hogy mindenki azt hiszi, csak a hírneve
és pénze miatt vagyok vele, pedig én tényleg szeretem Michael-t.
Imádom nézni,
ahogy alkot – már, ha hagyja, és otthon teszi. Képes lennék napokig némán
bámulni őt, miközben ír, cigarettázik és a homlokát az ujjain pihentetve, az
asztalon könyökölve ír. Olyankor karjaim összefonva az asztalra dőlve figyelem
őt és némán cigarettázom, borozom mellette. Ha látom rajta, hogy nem épp a
történeteiben él, néha odamegyek hozzá és az ölébe ülök.
Azt hiszem azt
szeretjük egymásban a legjobban, hogy mindketten tudjuk, mikor kell a másikat
békén hagyni és nem akadunk fenn ezen. Mindig is ez volt álmaim kapcsolata és
van szerencsém ebben is élni.
Gyönyörű volt ez
az étterem, ahol a ma esti fogadást tartották. Hatalmas volt, a tengerparton
helyezkedett el és a terasz a tengerre nézett. Épp most ment le a Nap. Az étteremből zajló partiból kihallatszódott a
zene, de nem nyomta el a tenger megnyugtató morajlását.
A 10 személyes
kör-asztalok elegáns, tört fehér selyembe voltak öltöztetve.
Leültem a
teraszra és kortyoltam egyet a pezsgőmből. Elmondhatatlanul élveztem, hogy pár
percet csendben egyedül lehetek. Kicsit megigazítottam a ruhám, ahogy leültem
egy pillanatra kissé félrecsúszott a mellemen. Gyönyörű, mélyen dekoltált, vörös
egyedi tervezésű selyem ruhát kaptam az átadóra a kedvenc tervezőmtől, Michael
nevének hála. A háta teljesen kivágott volt és az egyik combomnál nyitott volt. Hatalmas sikert aratott. Michael alig akart kiengedni a hotel szobánkból, szent meggyőződése volt, hogy ez a ruha túl szexi Cannesba. De hova vennék fel ilyen ruhákat, ha nem pont egy európai díj átadóra?
Elővettem a
retikülömből az ezüst cigaretta tartóm és elővettem egy szál cigit, de sehol
nem találtam a gyújtómat.
Remek...
Körbe néztem és
egyedül egy pasi ült a közelemben. Amúgy se voltak sokan a teraszon, mindenki
inkább a légkondicionálthelyiségben iszogatott. Amikor a férfi felé fordultam, Ő
már engem nézett. Letettem a táskám és a cigaretta tartóm az asztalra és lassan
odasétáltam hozzá. Egyszer se szakította meg a szem kontaktust, amíg odaértem hozzá.
Halványan elmosolyodott és kíváncsian várta, miért jöttem ide.
- Jó estét, elnézést
a zavarásért. Nincs véletlen egy gyújtója?
A férfi ajkai
halvány mosolyra húzódtak, majd bólintott egyet.
- De, persze. –
válaszolta éles akcentussal.
Elővett egy ezüst
öngyújtót, amibe kettő betű volt gravírozva. M.M. Felém tartotta az elegáns,
ezüst öngyújtót, majd egy mozdulattal meggyújtotta azt.
Lassan a lánghoz
hajoltam és mélyen a cigarettámba szívtam. Ahogy megéreztem a füstöt a
tüdőmben, lehunytam a szemem és egy pillanatra lent tartottam a levegőt.
- Köszönöm, Mr.
M.M. – mosolyodtam el halványan és felegyenesedtem.
- Nincs mit,
hölgyem.
Kicsit se volt
szégyellős. Amíg válaszolt végig a melleim nézte.
- Maga Michael
Grant felesége, jól emlékszem?
- Jól. –
sóhajtottam unottan és mosolyt erőltettem magamra.
- Adja át neki a
gratulációm. Nagyon megérdemelt díj volt ez számára.
- Hmm... – vontam
fel a szemöldököm és az ajkamba haraptam. – Igen, én is azt hiszem... – mondtam
és kifújtam a füstöt. Gyűrű volt az ujján, de egyedül ült itt. Lehet, hogy csak
ő is megunta már az estét. Lehet, hogy ő is csak a párját kísérte.
Megnyaltam az
ajkam és egy pillanatra elgondolkodtam. Szinte amióta ideértem le se vette
rólam a tekintetét, a szemeim, az ajkaim és a melleim között ingázott
folyamatosan.
- És mit mondjak,
ki gratulál neki?
Egy pillanatra
elmosolyodott és letekintett az asztalra, mintha meglepődött volna, hogy nem
ismerem.
- Mads Mikkelsen.
Nem tudtam
megfogalmazni, mi fogott meg benne ennyire. Most, hogy jobban belegondolok,
iszonyatosan jóképű. És egyedül üldögélt, mindig is izgalmasabbnak tartottam
azokat az embereket, akik nem akarnak elvegyülni. Furcsa, éles ívű ajkai voltak
és erős akcentusa. Mindig is odavoltam az északi akcentusokért.
Az inge felső két
gombja ki volt gombolva. Lehetetlen volt nem észrevenni a fehér ing
kontrasztját a nap barnított bőrével. Szinte mutatta az utat a nyakától
egyenesen lefelé.
- Mikkelsen? –
ismételtem, ahogy feleszméltem és a pöcköltem egyet a cigarettámon. – Ez milyen
vezetéknév?
- Dán.
- Hmm... Dánia...
– mondtam lassan és félredöntöttem a fejem. – Michel forgatott ott pár éve, de
én soha nem voltam az országban. Azt mondják nagyon jó éttermeik vannak.
- Nem rosszak.
- Szívem, végre
megtaláltalak! – hallottam a hátam mögül Michael kissé alkohol mámoros, harsány hangját.
Hátratekintettem felé és elmosolyodtam. – Nincs kedved tovább menni? Gary-ék
meghívtak minket a Martinezbe iszogatni és.... Mads, de jó látni! Ezer éve! –
csapott a vállára, ahogy meglátta, hogy ő ül az asztalnál. – Nem láttalak bent,
merre bujkáltál? Bocs, hogy elnyertem előletek, erős verseny volt, de ami jó...
hát az kibaszott jó! – tárta szét a karjait büszke vigyorral Michael, mire a
dán pasi halvány mosollyal megrázta a fejét.
- Majd jövőre
Michael, majd jövőre... – mosolyodott el a pasi és halkan felnevetett. – De viccet
félretéve, őszintén gratulálok! Ez az eddigi legjobb műved. Őszintén, minden
elismerésem. Gondoltam, hogy nem csak az USA-ban tarolnál vele.
- Köszönöm,
nagyra értékelem. – hajtott fejet hálásan Michael mielőtt felém fordult és a
derekamra emelte a kezét. – A múzsámnak köszönhetem. – mondta és csókot nyomott
az arcomra.
- Michael, a
sminkem...
- Jaj, a
sminkem... – figurázott ki és magához húzott.
- Nem tudom, hogyan
lehettem a múzsád ehhez a műhöz. Egy tanár-diák közötti erotikus kapcsolat volt
a történeted alapja. Nem sok köze van hozzám... – jegyeztem meg és megráztam a
fejem, majd Mads-re tekintettem.
- Mindenhez te
vagy a múzsám, megszokhatnád. Főleg, ha erotikus tartalmú... – súgta és finoman
rámarkolt a fenekemre, majd kissé halkabban folytatta.
M.M. udvariasan
kissé félretekintett, mintha nem minket figyelne.
- Szóval? Jössz?
– kérdezte halkan Michael.
- Nem hiszem, ha
nem bánod, inkább visszamegyek a hotelbe. Kicsit elfáradtam.
- Rendben. Ne
várj meg, későn megyek.
Adott egy puszit
a hajamra, majd kezet nyújtott a dán pasinak és elment. Ahogy Michael
távolodott, visszafordultam a pasihoz és felvettem a legudvariasabb mű mosolyom.
- Köszönöm a
tüzet. További szép estét!
Már indultam is a
saját asztalomhoz, amikor megszólított.
- Nem ülne ide?
Ha jól látom, és hallom – jegyezte meg halkan – egyedül maradt. Rossz lenne
nézni, hogy egy ilyen gyönyörű nő egy ilyen gyönyörű ruhában egyedül pezsgőzik
a francia tengerparton.
Megálltam és
visszafordultam felé. Halványan mosolygott, az egyik kezét hanyagul a mellette
lévő szék támláján pihentette.
Kissé fényes
anyagú, sötétkék öltönyben volt fehér inggel, ami gyönyörűen kiemelte a
nap barnított bőrét. Itt ott már őszült, olyan 50 évesnek tippelném, de
kifejezetten sármos volt. volt benne valami különleges. Valami... kissé
ijesztő.
- Flörtölne
Michael Grant feleségével, Mr... – már most nem emlékeztem a nevére. Baszki,
mindig ez van, főleg, ha külföldi nevekről van szó, az angol neveket se mindig
jegyzem meg, főleg, ha ilyen furcsa hangzása van.
- Micsoda név
memória. – mosolyodott el szélesebben.
- Jobb dolgokra
figyeltem, mint a neve, Mr. M.M. – vontam vállat, mire felvonta a szemöldökeit.
- Mégpedig?
Például a szinte
tökéletes arc berendezését, de persze ezt nem mondtam el neki. Válasz helyett mélyen
a cigarettámba szívtam és visszatekintettem az asztalom felé. A táskám magányosan
hevert a pezsgőm mellett. Nagyon, nagyon magányosnak tűnt a pezsgőm. Nem
hagyhatom csak úgy ott...
- Egy pillanat. –
mondtam és visszamentem az asztalomhoz. Lehúztam a maradék pezsgőmet és
felmarkoltam a retikülöm, majd visszaindultam az Ő asztala felé.
Már most széles
mosoly ült ki az arcára. Megvárta amíg leültem, majd hanyagul, kissé felém
fordulva a székem támlájára tette a karját.
- Mikkelsen. –
mondta még egyszer nyomatékosan bólintva. – És nem flörtölök. Csak
beszélgetünk. Felőlem beszélgetnünk se kell. Csak nem akarom, hogy egyedül
legyen.
- Milyen
figyelmes. Már-már önfeláldozó...
- Mads, baszki,
nem találtalak sehol! – hallottuk a hátunk mögül, mire mindketten
megfordultunk. – Oh, Sam, azt hittem Mike magával vitt Gary-hez. – jött oda
hozzánk nagy hanggal Zack Thereit. Forgatókönyv író, Mike egyik legjobb
barátja, ismerem mióta Mike-kal összejöttem. Lassan olyan, mintha Mike bátyja
lenne. Gyakrabban vacsorázik nálunk, mint otthon...
- Nem, nem volt
kedvem megint végighallgatni Gary részeges összeesküvés elméleteit. –
mosolyodtam el kelletlenül, mire Zack felnevetett és a vállamra tette a kezét.
- Hát drágám, ezt
megértem. Mads, te nem mész tovább a Cartier partira?
- Bevallom, nem
sok kedvem van.
- Ja ne csináld
már, Sam, fogadjunk te is jössz! – jelentette ki reménykedve és felém fordult.
Dús barna haja most is tökéletesen be volt lőve, bár egyértelműen szakadt róla
a víz. Nem ártana, ha leadna úgy 20 kilót. Vastag, fekete keretes szemüvege
éles és határozott élt adott az arcának.
- Ne haragudj
Zack, de iszonyatosan fáradt vagyok, tegnap érkeztem és kicsit se álltam még át
az itteni időre.
- Istenem, de
lusta bagázs vagytok. Pedig azt mondják még ajándékot is kapunk. – vonta fel a
szemöldökét és közelebb hajolt. – Na, Sam, gyémántokért se jönnél el?
- Hmm... – egy
pillanatra elgondolkodtam, majd vidáman megráztam a fejem. – Nem, ma nem.
M.M., vagyis
ahogy legutóbb is nevezte Zack, Mads vidáman figyelte a reakcióm és kortyolt
egyet az italából.
- Ismersz, Zack,
tudod jól, hogy szeretem magam kiválasztani a gyémántjaim. – vontam vállat,
majd játékosan rákacsintottam.
Mads letekintett
az ujjamra, amin ott csillogott mindkét gyűrűm.
- Azokat is te
választottad? – kérdezte és az ujjaimra mutatott.
- Kis
közrevetéssel, de igen. Megmutattam a barátnőmnek, hogy melyiket akarom.
Egyértelmű volt, hogy Mike őt fogja megkérdezni.
- Pff... –
horkantott fel Zack és megrázta a fejét. – Nők... Apropó, Jenny kérte a
barackos borjúd receptjét. Kérlek add oda neki, mert, ha nem teszed, kénytelen
leszek odaköltözni hozzátok. Életemben nem ettem még jobbat, esküszöm, Mads, ez
a nő jobban főz a nagyanyámnál, és az tényleg nagy szó! – emelte fel a
mutatóujját. Mads elismerően felém tekintett, majd visszanézett Zack-re. – Na
jó, nem érek rá, mennem kell tovább. Ha meggondolnátok magatokat, mindenképp
szóljatok. Apropó, ti mióta ismeritek egymást?- fordult vissza gyorsan és rám
nézett.
- Kb 5 perce. –
válaszolt Mads és rám mosolygott.
- Áh. Értem. –
bólintott Zack, majd kezetfogott Mads-el. – További kellemes estét. – felém
fordult és adott két puszit. – Holnap jössz Mike-kal a vetítésre?
- Milyen
vetítésre? – ráncoltam a homlokom és kissé felé fordultam egész testemmel.
- Francia
rendező, dráma.
Vállat vontam és
bólintottam.
- Gondolom,
megyek.
- Na akkor holnap
beszélünk. Csók! – intett és visszaindult az étterem irányába.
Megigazítottam a
hajam és a tenger felé fordultam.
- Sam... – mondta
halkan Mads.
- Samantha.
- Mrs. Grant... –
mosolyodott el és elővett egy cigarettát.
- Mondja, Mr.
Mikkelsen, maga miért döntött úgy, hogy magányosan tölti az est hátralevő
részét?
- Utálok nyalizni
és ez semmi másról nem szól. Kér? – felém tartotta a cigarettás dobozát.
Elvettem egy szálat és az ajkaimhoz emeltem azt. Meggyújtotta nekem, majd az
asztalra dobta a gyújtót.
Kissé hátra fordult
és intett az egyik ajtóban álló pincérnek. Amikor az ideért, rendelt egy üveg
pezsgőt és egy adag kaviárt. Elmosolyodtam, mert meg se kérdezte, mit kérek.
Persze, imádom a kaviárt, de eddig kissé sablonosak a módszerei...
- Pezsgő és
kaviár?
- Mi mást
ehetnénk így lassan 10 óra után a francia tengerparton? Bűn lenne nem pezsgőt
inni, és... – mondta nyomatékosan és felemelte az egyik ujját – bűn lenne nem
kaviárt enni. Nem szereti?
- De, nagyon is.
Egész nagy adagot
hoztak a kaviárból, de csak egy csont kanalat kaptunk hozzá.
- Annyira
kíváncsi vagyok rá, hogy ihletted te Michael új filmjét. Egy diák és tanár
szerelme. Volt hasonló élményed, esetleg ekkora köztetek a kor különbség? –
kérdezte kíváncsi mosollyal.
Megvontam a
vállam és eltekintettem a tenger felé.
- Nem tudom, soha
nem szerettem bele egyik tanáromba se. De még csak Michael-t se érezném ennyire
domináns típusnak, hogy ilyen szerepben érezze magát mellettem. Nagyon
kiegyenlített a viszonyunk. És bár igen, 10 évvel idősebb nálam, az azért annyira
nem sok.
Mads szedett egy
kanállal a korall színben pompázó kaviárból és felém tartotta azt. Végignézte,
ahogy a kanál könnyedén eltűnik a számban, majd lassan újra előbukkan és
halványan elmosolyodott.
- És a felesége
merre jár? – kérdeztem, mire elmosolyodott és megrázta a fejét. Szedett magának
is egy kisebb adag kaviárt, majd letette a kanalat az ezüst tányérra.
- Nem jött velem.
Nem lett volna időm vele is annyit foglalkozni, amennyit megérdemelt volna.
Tavaly velem jött, de akkor is inkább csak másokkal ismerkedett.
- Értem. –
bólintottam tudálékosan és vettem egy kanállal a kaviárból.
Eljött, hogy
dughasson szabadon. Megértem, ha valahol, akkor a Cannes-i film fesztiválon van
miből válogatni. Több a meghívott fehérnemű modell, mint a vetített filmekben
szereplő színésznők.
Mikor megittuk a
pohár pezsgőinket, Mads rám nézett és halvány mosollyal megkérdezte:
- Nincs kedve
kicsit sétálni?
Pár pillanatra
elgondolkodtam, majd megvontam a vállaim. Nem tudom, miért magázódtunk még
mindig, de kifejezetten tetszett.
- De miért is ne?
Lehajoltam és
levettem a cipőmet, majd megfogtam a retikülömmel és Mads után indultam.
Már vagy fél
órája sétálhattunk. A zakóját a vállára támasztva hozta. Mesélt arról, hogy
milyen filmekben szerepelt, hogy most melyik filmjét jelölték, illetve, hogy
pár éve szerepelt egy sorozatban is. Leginkább csak ő mesélt, mert egy filmjét
se láttam ezelőtt. Ahogy mentünk, egyre kisebbnek tűnt az étterem a hátunk
mögött és egyre kevesebb pezsgőnk maradt. Elhozott 1 poharat, így nem üvegből
kellett innunk, aminek én kifejezetten örültem. És nem hiszem, hogy az étterem
emiatt a pohár miatt fog csődbe menni...
- Nagy kár, hogy
nincs utánpótlás... – jegyeztem meg halvány mosollyal és lefordítottam a
poharat.
Mads megfogta és
letette azt magunk mellé.
- Van kedve
elsétálni hozzám?
Felnevettem és
felvontam a szemöldököm.
- Biztos vidáman
kommenteli majd a férjem, hogy lefeküdtem az egyik vetélytársával, Mr.
Mikkelsen...
Ő igen lepődötten
grimaszolt és elmosolyodott.
- Ki beszélt itt szexről?
A karjaimra
emelve a kezeit maga felé fordított.
- Oh, ugyan...
Miért hívna egy magához hasonló pasi egy hozzám hasonló nőt a saját hoteljéhez?
- Házam van a
parton. Nincs körülöttem senki és semmi. Teljesen egyedül leszünk.
- Nem változtat
semmin. – ráztam meg a fejem és megnyaltam az ajkaim. – Sőt... – halkan felnevettem.
– Nyilván csak ezzel a céllal hívna át.
- Ennyit néz ki
belőlem? – kérdezte és a karjaimról a hátamra, majd a derekamra csúsztatta a
kezeit.
- Én csak ennyit
adhatnék. És amúgy igen, nem hiszem, hogy Ön akármi többre vágyna egy esténél.
Tekintve, hogy Ön és én is házasok vagyunk...
Mads bólogatni
kezdett és halványan elmosolyodott.
- Nehéz lesz magát
rávennem... átvernem... – tette hozzá halvány mosollyal.
- Gondolom a
többiek mind elhiszik. „Be tudlak tenni a következő filmembe.” „A gyűrű csak a
média miatt van, nem akarom, hogy rossz híremet keltsék, de igazából már nem
vagyunk együtt.” Ez elég szokott lenni?
- Általában. –
bólintott vigyorogva és megfogta a kezem. – Nézzünk meg egy filmet. Ismerek egy
nagyon jót, ma nyert a rendezője....
- Nagyon vicces.
- Na jó, viccet
félretéve... Csak beszélgetni akarok. Talán megölelni valakit.
- Megölelni.... –
ismételtem el a tenger felé bámulva. – Milyen romantikus... – jegyeztem meg
cinikusan, mire vidáman vállat vont.
- Egy próbát
megért.
- Na menjünk,
kíváncsi vagyok erre a házra a semmi közepén. – mondtam, mire büszke vigyor ült
ki az arcára és megfogta a kezem, majd elindultunk tovább a parton.
- Ez az. – mondta
nem sokkal később, ahogy egy tengerparti villához értünk.
Feltekintettem rá
és kissé eltátottam a szám.
- Mikor bérelte
ki? Már 4 hónapja is néztem, de le volt foglalva erre az időpontra. Kit ismer?
– kérdeztem buzgón, ahogy a ház felé lépdeltem. Gyönyörű, modern, elegáns
stílusban épített ház volt, hatalmas terasszal mindkét emeleten. Tökéletes lett
volna nekünk, de csak annyi választ kaptam, hogy köszönik az érdeklődést, a
tulaj nem szeretné kiadni.
- Az enyém. Csak
akkor adom ki, ha biztos vagyok benne, hogy nem jövök ide.
- Áh... Már
értem. Ha tudtam volna, hogy csak egy hívás az egész...
- Vagy valami
más. – jegyezte meg vidáman és rám tekintett.
- Mire gondol?
Megálltam és
sértődöttséget tettetve vártam a válaszát. Ő közelebb lépett hozzám és megfogta
a kezeim.
- Nem zavarja,
hogy akármikor lefotózhatnak, Mr. Mikkelsen? – reagáltam az igen egyértelmű
gesztusára.
- 1 km-es
körzetben nincs rendes út, és a part szakasz túl sekély a hajókhoz. Nincsenek se
fotósok, se rajongók.
- Ez azt jelenti,
hogy taxit se tud nekem hívni, csak ha vissza sétál velem az étteremhez?
- Megeshet, hogy
itt kell töltenie az éjszakát. – vont vállat büszke mosollyal.
Istenem, de
gyorsan hülyét csinált belőlem... Majdnem elszégyelltem magam.
- Rajongók... – mosolyodtam
el és elhúztam a szám. – Nagyon sokkal kell megküzdenie?
- Néha. –
válaszolt büszke vigyorral és egész közel lépett hozzám. Leszegte a tekinteteit
a melleimre.
- És milyen
gyakran nyer a farka az elveivel szemben, Mr. Mikkelsen?
Meglepte a
kérdésem és a kérdésem stílusa, így felnevetett és megköszörülte a torkát.
Felnézett a szemeimbe, de gyorsan visszatekintett a melleimhez.
- Néha meg kell
küzdenem azzal amit ő akar és amit én akarok.
- És ki szokott
nyerni?
Feltekintett a
szemeimbe és finoman összefonta az ujjainkat.
- Mindig én
nyerek. Más kérdés, hogy akarok-e egyáltalán nemet mondani a farkamnak.
Pár hosszú
pillanatig álltam a tekintetét. Elvesztem a furcsa zöldes barnás szemekben. Nem
tudom, mi történt, de éreztem, hogy görcsbe rándul a gyomrom és gyorsabban ver
a szívem. Iszonyatosan megkívántam őt. De nem tehetem ezt... Michael kb 20
percre lehet innen. Bár ki tudja, hogy ő épp mit csinál. És kivel csinálja...
Mads közelebb
lépett, így a melleim hozzáértek. Mély levegőt vettem és lehunytam a szemeim.
Kicsit be is csiccsentettem, sok pezsgőt ittam. És akkor még itt van ő is, ha
az alkohol magában nem lenne elég...
Éreztem az ujjait
az arcomon. A hüvelyk ujjával végigsimított az ajkaimon. A keze egyre lejjebb csúszott
a nyakamon, már csak egyetlen ujja haladt tovább, de a kulcs csontom alatt azt
is felemelte. Felnyitottam a szemeim és megkerestem a tekintetét.
- Nem fogok
erőltetni semmit. – mondta szinte suttogva.
Némán álltam a
tekintetét, nem is bólintottam. Mély levegőt vettem és a nyakára emeltem a
kezem.
Tudtam, hogy nem
szabad, de ez csak még jobban felizgatott. Csak a hold világított, semmi más
fény nem ért minket.
- Gyönyörű rajtad
ez a ruha. Főleg ebben a fényben. Nem nehéz megérteni, miért te vagy Michael
múzsája...
Felemelte a kezét
és óvatosan végig húzta a mutatóujját a két mellem között, majd a szemeimbe
nézett.
- Olyan vagy,
mint a legkívánatosabb, angyal testbe bújt démon.
- Az már
valami... – mondtam büszkén. – Azt hittem csak angyalt fogsz mondani. Soha nem
voltam angyal típus. Túlságosan... határozott vagyok angyalnak. Hisztis. Kitaszítanának
a paradicsomból, mert összevesznék mindenkivel.
- Igen?
- M-hm... –
bólintottam és elhúztam a szám. – Nehéz eset vagyok.
- Még jobb.
Óvatosan, éppen
hozzám érve söpörte félre a hajam az arcomból. Minden másodperc egy év ezrednek
tűnt. Alig vártam, hogy hozzám érjen, hogy a testeink egy ütemben mozogjanak,
közben mégis bűntudatom volt. nem lenne szabad ezt tennem. Főleg nem itt.
- Menjünk be,
töltök egy pohár bort. – törte meg a csendet, majd elindult a ház felé. Pár
pillanattal később én is utána indultam. A terasznál értem utol. Hozott bentről
egy üveg bort és 2 poharat, majd leültünk a teraszon a medence mellett a napozó ágyakra.
A zakóját és a cipőjét bent hagyhatta, feltűrte az inge ujjait és mezítláb ült
le mellém.
Hanyatt dőltem és
a hasamon pihentettem a kezeim. Lehunytam a szemem és vettem egy mély levegőt.
Isteni érzés volt, ahogy kicsit fújt a meleg szél, imádtam a kissé sós, friss
tenger illatot.
Hallottam, hogy
Mads megmozdul mellettem, így kinyitottam a szemeim és felé fordítottam a
fejem. Felállt a székéről és az enyémhez lépett. Letette az ágy mellé a
poharát. Az egyik térdével az ágyam szélére nehezedett, majd a vállaim felé
támaszkodva teljesen felém támaszkodott.
Azonnal
gyorsabban vert a szívem, de próbáltam nem kimutatni. Nem akartam, hogy azt higgye,
csak úgy ugrom. Még ha ugrom is... nem kell rögtön látnia.
Halványan
elmosolyodott és a nyakamhoz hajolt. A szemeim lehunyva vártam, hogy mi lesz a
következő lépése, ha egyáltalán lép.
Ahogy apró
csókokat lehelt a bőrömre egy halk sóhaj hagyta el az ajkaim. A térdei közé
zárva igen csak tehetetlennek éreztem magam, így kisebb mocorgás után végre ő
volt az én lábaim között. Ahogy lejjebb engedte magát éreztem, hogy merevedése
van, ami, ahogy hozzámért egy halk nyögésre ösztönzött.
Felnéztem a
szemeibe és félrefésültem a haját az arcából. Nem tudtam levenni a szemeim az
ajkairól végigsimítottam rajtuk a hüvelyk ujjammal, majd a hajába túrtam.
Bár iszonyatosan
vágytam arra, hogy megcsókoljon és megízlelhessem az ajkait, mégis
elmondhatatlanul élveztem ezt a feszültséget, ami kettőnk között volt. Nyílván
ő is alig várta, hogy valami történjen, de még nem lépte meg. Helyette egészen
finom csókokat lehelt a dekoltázsomra és a nyakamra, miközben simogatni kezdte
a combomat. Éreztem, hogy egyre nedvesebb leszek, pedig még meg se csókolt.
Halk sóhajaimat csak a napozó ágy néha-néhai nyikorgása és a csókjai apró
cuappanása törte meg. Ezeken kívül csak a tenger morajlása hallatszott.
Az ajkaink között
csak pár milliméter lehetett, de én már nem bírtam tovább, feljebb emeltem a
fejem és megcsókoltam. Eleinte egészen finoman, romantikusan csókolóztunk. Nem
volt túl mohó, épp eleget játszott a nyelvével ahhoz, hogy többet akarjak belőle.
Cigaretta és pezsgő íze volt és kissé szúrt már a borostája. Elképesztően
vadító illata volt a parfümjének. Erős, fűszeres illat volt, kissé ciprusos
jegyekkel.
Vagy fél órán
keresztül csak csókolózhattunk. Elképesztően csókolt. Egyértelműen éreztem
végig, hogy kíván, mégse erőltetett semmit. Ahogy ígérte. Én pedig még mindig
nem tudtam, mit akarok.
Most már
mellettem feküdt. Közelebb húzta a másik napozó ágyat, így egymással szemben
tudtunk feküdni. Éppen, hogy hozzámérve simogatta az ujjaival hol a karom, hol
a combom, miközben néha elkalandozott a melleim felé is.
- Nem túl
praktikus ruha a tengerparti andalgáshoz.
Lenéztem a
melleimre, az egyik szinte teljesen fedetlenül ékeskedett.
- Nem hinném,
hogy erre lett tervezve.
- Ez a ruha arra
lett tervezve, hogy valaki levegye rólad. Semmi másra. – jegyezte meg és az
ujja hegyével tett egy kört a mellbimbóm körül.
Egész lassan
rámarkolt a mellemre, majd finoman masszírozni kezdte azt. Lehunytam a szemem
és egy halk nyögés hagyta el az ajkaim.
Szinte ösztönösen
közelebb húzódtam Mads-hez és követelőzően megcsókoltam őt. Nem tudtam, hogy
csak taktikázik-e, és arra hajt, hogy én kezdeményezzek, így újabb trófeát
begyűjtve, vagy tényleg csak udvarias és nem akarja átlépni a határaim.
Felálltam a
napozó ágyról és a medence széléhez sétáltam. Úgy döntöttem, kicsit játszom
vele.
Óvatosan
beledugtam a lábujjaim a vízbe, hogy megnézzem a medence hőmérsékletét.
Tökéletes volt. Az alja ki volt világítva, így nem is volt szükségünk több
fényre a teraszon, bent a konyhában úgyis égett a lámpa.
Mads szó nélkül,
a hátán fekve, keresztbe tett lábakkal figyelte, hogy mit csinálok. Az egyik
keze a tarkója alatt volt, a másikkal pedig a boros poharát tartotta.
Ahogy a
tekintetünk találkozott, elmosolyodtam. Visszatekintettem a tenger felé és
lassan megkerültem a medencét, hogy szemben állhassak Mads-el. Végig a szemeibe
nézve lassan lehúztam az egyik vállamon a ruhám pántját. Megigézve nézte, mit
csinálok és a szemei lassan lejjebb tévedtek ahogy a ruhám lejjebb csúszott és
láttatni engedte az egyik mellem. Lehúztam a vékony pántot a másik vállamon is
és hagytam, hogy a könnyed selyem anyag magától a földre hulljon. Az ajkai
kissé szétnyíltak, majd feltekintett a szemeimbe. Büszkén elmosolyodtam, majd
mély levegőt vettem és fejest ugrottam a medencébe. Mire nem jó a vízálló
smink...
Át úsztam a
medence Mads-hez közelebbi oldalához és a peremén az alkarommal megtámasztottam
magam. Mads felállt és komótosan letette maga mellé a földre a poharat.
Őrjítően lassan a medence pereméhez sétált és leült velem szemben fél
törökülésben, az egyik térdét felhúzta és azon pihentette a karját.
Mielőtt felém
nyúlhatott volna, ellöktem magam a medence peremétől és a hátamon kissé odébb
úsztam. Ekkor figyeltem fel rá, hogy a medence egyik oldala sekélyebb.
Elúsztam, amíg leért a lábam és végigsimítottam a hajamon. A szemöldökeim
felvonva Mads felé tekintettem, aki halvány mosollyal gyönyörködött bennem.
- Nem jössz be? –
kérdeztem, mire mosolya kissé szélesebb lett. – Isteni a víz. – jegyeztem meg
vidáman, mire felhúzta a szemöldökeit és felnevetett.
- Azt elhiszem.
Főleg, hogy te is benne vagy... – jegyezte meg és felállt. Kigombolta az ingét
és ledobta azt a földre, majd levette a nadrágját is, majd levette az
alsónadrágját is. Végig tartottam vele a szem kontaktust, de így is láttam, hogy
gyönyörű méretekkel rendelkezik. Nem bonyolította túl, csak lazán belehuppant a
medencébe, majd hátra döntötte a fejét és végigsimított a haján.
Közelebb sétáltam
hozzá, és ahogy elég közel került hozzám, magához húzott és megcsókolt. A
vállaiba kapaszkodva körül öleltem a derekát. Szinte egyszerre sóhajtottunk
fel, ahogy a merevedése hozzám ért. Hátra vetettem a fejem és mozgolódni
kezdtem rajta. Semmire nem vágytam jobban, mintha, hogy magamban érezhessem.
Mads a medence széléhez sétált velem. A peremnek háttal megtámaszkodtam és
szorosabban magamhoz húztam a lábaimmal.
Elmosolyodott és
finoman rámarkolt a hajamra. Hátra húzta a fejem, és csókolgatni kezdte a
nyakam és a melleim, majd rámarkolt a csípőmre.
- Nézz rám! –
kérte halkan, rekedt hangon, mire felemeltem a fejem a betonról. Egy pillanatra
hátrébb húzódott, majd lassan teljesen elmerült bennem. Elakadt a lélegzetem és
egy artikulálatlan nyögés tört fel a torkomból.
Mads a nyakamba
temette az arcát és lassan mozogni kezdett bennem. A medence éles pereme kissé
nyomta a hátamat, de az élvezet, amit a bennem mozgó farka okozott, minden
kellemetlen pillanatért kárpótolt.
Csak a
nyögéseinket és a tenger morajlását lehetett hallani. Mads tartotta a csípőmet,
ahogy mozgott, hogy bennem tudjon maradni. Nem sokkal később azonban kihúzódott
belőlem és szenvedélyesen megcsókolt. Közben a kezemmel kezdtem kényeztetni,
amit egy mély hörgéssel köszönt meg, majd a nyakamba temette az arcát. Finoman
harapdálta a bőröm, miközben simogatta a mellem és a hátam. Elhúzódott és engem
megkerülve kinyomta magát a medencéből, még jobban beindított, ahogy közben a
karjain megfeszültek az izmok, a vizes bőrén gyönyörűen csillant meg a fény.
Ahogy kiszállt, felállt és a napozó ágyakhoz lépve elvett egy törölközőt.
Leterítette az a medence mellett a földre, majd a karjaimért nyúlt és kiemelt a
vízből.
A törölközőre
invitált, és megvárta, amíg lefeküdtem. Felém feküdt és egy határozott lökéssel
elmerült bennem. Hangosan felnyögtem, ahogy tövig eltűnt bennem és végig húztam
a körmeim a hátán. Annyira fel voltam izgulva, hogy úgy éreztem, akármelyik
pillanatban elélvezhetek. Imádok szexelni, de nem tudom, mikor volt részem
utoljára ilyen szenvedélyes szexben. Mads gyorsulni kezdett, majd hirtelen
megállt és csókolgatni kezdte a bőrömet.
- Még... –
nyögtem halkan, mire büszke mosollyal megcsókolt és újra elmerült bennem. –
Még... – ismételtem, mire gyorsulni kezdett és ő is felnyögött. A hajába túrtam
és hevesen megcsókoltam. Mads Egyik kezével a fenekem alá nyúlt, hogy még jobb
szögben tudjon mozogni. Én ekkor vesztettem el az eszem. Lehunytam a szemeim és
vártam, hogy végig söpörjön rajtam az orgazmus. Mads vállaiba kapaszkodtam és a
lábaimat szorosan köré fontam. Egyre hangosabban nyögött ő is, és még
gyorsabban kezdett mozogni, amivel még erősebb hullámot indított el bennem. A
hátam ívbe feszült és egy hangos nyögéssel megadtam magam. Mads nem állt meg,
ugyanolyan tempót diktálva mozgott bennem, míg hirtelen ki nem húzódott és egy
hangos morgással a hasamra élvezett. Még pár mély morgás után erőtlenül rám
feküdt. Éreztem, hogy az ő szíve is majd kiugrik a helyéről. Mindketten levegő
után kapkodva feküdtünk a törölközőn. Ahogy magamhoz tértem, finoman simogatni
kezdtem a hátát, ő pedig cserébe apró csókokkal lepte be a nyakam, majd az
egyik kezével végigsimított az arcomon és immár sokkal nyugodtabban megcsókolt.
Ahogy újra
magamhoz tértem iszonyatosan álmos lettem. Nem tudtam, merre van még Michael. A
napozó ágyak felé fordítottam a fejem. Ott volt a táskám, meg kéne néznem a
telefonom, lehet, hogy írt már. Mads legördült rólam és a hátára feküdt, így én
felálltam és odasétáltam az ágyakhoz megnézni a telefonom. Jól éreztem, írt: Kaszinózni
megyünk, biztos, hogy reggel megyek! Csók.
Ez azt jelenti,
hogy holnap délben jön, miután valamelyik haverjánál kicsit már kiheverte a
másnapot. Ez tökéletesnek bizonyult számomra.
- Aludhatok itt?
– kérdeztem, mire bólintott.
- Természetesen.
Elmosolyodtam és
az egyik ágyon lévő törölközővel kicsit letöröltem magam, majd magam köré
tekertem azt, egy másikból pedig turbánt tekertem a hajamra.
Mads felállt és a
hajába túrt, majd a derekára tekert egy törölközőt.
- Kérsz még bort?
– kérdezte és felvette a poharakat és az üveget a földről.
- Nem, köszönöm.
Bement a házba,
én pedig összeszedtem a ruhákat a medence körül és követtem őt befelé. Amikor beértem,
odajött a terasz ajtóhoz és behúzta az üveg tolóajtót. Ráfordított a zárra és
elindult előttem, hogy mutassa az utat. Az emeleten volt a háló, hatalmas,
világos és modern bútorokkal volt berendezve.
- Jó lesz itt? –
kérdezte és felkapcsolta az olvasó lámpákat, hogy jobban lássunk.
- Tökéletes. –
válaszoltam halkan és levettem a hajamról a törölközőt, majd ledobtam magamról
a másikat is. Fáradtan dőltem be az ágyba és magamra húztam a puha, fehér
takarót. Mads is a földre ejtette a törölközőt és beült mellém, majd
lekapcsolta az éjjeli lámpákat és ő is betakarózott. Közelebb feküdt hozzám,
majd magához ölelt. Apró csókot nyomott a homlokomra és finoman játszani
kezdett a hajammal. Nem telhetett több percbe, míg Mads mellkasán szuszogva elnyomott
az álom.
