... de csúszni fogok. Ezer bocsánat! :(( Legkésőbb holnap este fent lesz!
Ps.: Ide csak annyit akartam írni, hogy "Még ez a beteg tekintet is kikészít..."
De amint ezt a rövid kis mondatot leírtam és felnéztem a gif-re, fergeteges ötletem támadt :D Nem akar meglepni valaki egy "megbüntetlek, mert nem fejezted be időben a fejezetet" Hannibal fanficcel? :'D
Ezt teszi velem a suli, vagy egyszerűen csak, ahogy Annie mondaná, nem találtam még meg a gyógyszerem. Ki tudja, meg fogom-e valaha is találni :D Igazából eleinte csak viccnek szántam, de ha komolyan veszi akárki, nem sértődöm meg rajta, szerintem mindenki szívesen fogadná motivációként, hogy ne csússzon meg a jövőben semmivel. Bár ha belegondolok... a sztori vég kimenetelétől függ, hogy kit mire motiválna... :D
Addig is csók, és komolyra fordítva a szót, bocsi, nem lesz ilyen gyakran, I promise! :)
VálaszTörlésSemmi gond megértem, bár már akartam küldeni egy linket, hogy hogy nézek ki amikor olvasom a ficket :)
https://66.media.tumblr.com/cde20fc2b5009bf8b18cfdcb8ae5188e/tumblr_inline_o8teh3XOjX1u8ep00_500.gif
(Bocs nem lehetett kihagyni).
Inspirációnak: http://cannibalcuisine.tumblr.com/post/145997697375/mikkelbabe
Üdvözölök a keressük a gyógyszerünk klubban :D
Milyen stílusú fickre gondoltál? :) Végkimenetelen nekem csak egy verzió jut eszembe, ha Hanni általi fenyítésről van szó XD (Na jó még egy, de azt már megírtam XD)
akármi jöhet, engedd szabadon a fantáziád, de ha lehet akkor mindenki maradjon életben a végén :D vagy ne, ahogy érzed, de érje ám meg az a halál! :DDD
VálaszTörlésHaha a gif :'D <3 annyira örülök, hogy így tetszik, ígérem nem lesz gyakran csúszás
Jelen pillanatban, a Tortúra és a Fűrész irányába húzok, de eltudok képzelni újabb Szürkét is :D Imádom, hogy mindig inspirálsz/megihletsz. Lehet, hogy félredobom a fejezetet ahol tartok, és neki esek :D A képet pedig már töb napja elakartam küldeni, csak nem akartam elvonni a tanulástól a kedved :D
TörlésJóságos... legyen benne azért egy kis szürke is, mert... na! :D bár az eredeti szürkét nem bírom de egy Hannibalosat gondolom imádnék :D de ami neked tetszik, jön, te fic-ed, én csak várom a végeremdményt :D
TörlésOk,megpróbálok mindent :) Eredeti szürkével nem vagy egyedül, zokogtam Dancy miatt, hogy elvállalta :(
Törlésa második linket csak most néztem és *.* grjiwoeysfhjgbdtks szebb lett az estém :D
VálaszTörlésBocsi, ennyit sikerült összehoznom. Rendesebb történetet akartam, el is kezdtem, de nem volt elég erőm felvezetni (szerintem ezért is kijár a bünti XD) Azért remélem tetszeni fog :) Szó szerint 50 pornó árnyalat XD
VálaszTörlésA francba, a francba… Már megint elkéstem a határidővel, pedig megfogadtam, hogy elkészülök időben. Megint ki fogok kapni, a mestertől. Legbelül rettegtem tőle, de a testem mégis vágyott a büntetésre. Megérdemlem. Megígértem, hogy időben befejezem a következő fejezetett, de minden elvonta a figyelmemet, nem volt ihlettem, vagy ép az univerzum esküdött össze ellenem. Bármit is mondanék, Ő úgy se hinnem nekem, és nincs az a kifogás, amit elfogadna. Nem tűri az engedelmetlenséget, ezt jól tudtam. Szaladtam be a házba, a dolgozószoba előtti váróba, és próbáltam úgy tenni, mint aki nem most, ezekben a másodpercekben érkezett, hanem már régóta itt vár. Pszichiáteri rendelő… Ha tudnák a betegei, mit teszünk mi oda bent, akkor vajon szívesen jönnének máskor is?
– Naomi? Késett.
– Sajnálom, Dr. Lecter.
– Kérem, fáradjon be.
Tudja. A fene egye meg. Nagyon ki fogok kapni, a késért is.
– Kérem, foglaljon helyett, egy pillanat és jövök.
Ez volt a jel. Ő kiment, a mellék ajtón, addig, amíg én levetkőztem. Ennyi méltóságot még adott nekem, ha már az összes többit elvette. Ő soha nem vetkezőt le, mindig magán hagyta a teljes öltözetét, maximum a zakóját volt hajlandó levenni. Letérdeltem, a szürke dívány előtt, a karjaimat magam mögött összekulcsoltam, és csak vártam.
A léptei, mint a macskáké, olyan halk, soha nem hallottam meg, mikor közeledett. A kezeimet összebilincselte, ez volt az első büntetés, amiért késtem. Nem érinthettem meg, azt tehet velem, amit csak akar.
– Joryū sakka, elkészültél a következő fejezettel?
– Nem, uram.
A nyakamra tettem a nyakörvet. Puha, bársonyos szőr borította belülről, kellemes érzés volt, de egy kicsit erősebbet szorított rajta, a kelleténél. Halkan felszisszentem, ahogy szorosabbra húzta a bőrt, és enyhén fojtogatott.
– Nem ellenkezhetsz, ugye tudod?
– Tudom, uram.
– Megbüntetlek, mert késtél, és mert nem készültél el. Mit fognak szólni, az olvasóid? Csalódni fognak benned, és elpártolnak tőled. Ezt akarod?
– Nem uram. Kérem, büntessen meg, máskülönben nem tanulok.
Hallottam csattani a nyakörven a pórázt. Utáltam. Tudtam, mi következik.
– Gyere.
Négykézláb vezetett el a létráig, akár a kutyákat.
– Jól van, ügyes kislány.
Gyűlöltem ezért, és Ő ezt élvezte. Elégedetten nézte, ahogy a térdem felhorzsolódik a deszkákon, hogy majd megfojtom magamat, csak minél előbb érjek a létrához, és kezdje el az igazi büntetésem.
– Hova sietsz? Vissza!
A francba, már megint észrevette.
A létra előtt, végre megkegyelmezett.
– Rendben, felállhatsz.
A nyakamról levette a pórázt, és azzal rögzíttette csuklómat a létrához. Megkerülte a testemet, és velem szembe állt. Az arca a szokásos, ridegségét tükrözte, és én éreztem, ahogy máris nedvesebb vagyok a tekintetétől. Nem vette le rólam a szemét, miközben a nyakkendőjét oldozta ki. Nagyobb bajban vagyok, mint azt hittem. A szememet ritkán kötötte be, pláne nem a nyakkendőjével. Drága, egyedi selyem darab volt mind. Azt akarta, hogy szenvedjek. Meg akartam csókolni, hozzá érni, de Ő nem hagyta. Még a látás jogát is, elvette tőlem.
A ruhája surrogásából hallottam, csak merre jár. Nyílt a szekrényajtó, és én idegesen nyeltem egyet.
Törlés– A pontosság, az egyik legnagyobb erény, amit az ember magáénak tudhat.
Lendült a pálca, és én megremegtem. A keze végig simított a testemen, és én önkéntelenül, bújtam hozzá. Vágytam az érintésére.
– Nem érdemled meg.
Újabb ütés.
– Igaza van, uram. Nem érdemlem meg.
Csak kérlek, érj hozzám! Tudta, mennyire kívánom, de direkt nem adta meg nekem.
– Számolj!
Újra suhant a pálca, és szüntelenül értek a csapások. A fenekem már csípet, a tízedik ütés után, már magamban könyörögtem, hogy hagyja abba.
– Ezt élvezed? Látod, ennyire mérges vagyok, amiért nem végeztél időben. Tudod, most egy olyan leckét fogok adni, amit soha nem felejtesz el. A keze végig siklott a testem két oldalán, és én remegtem. Éreztem a lehelete melegét, a fenekemnél, ahogy a két kezét, a belső combon felcsúsztatva, húzza szélesebb terpeszbe a lábamat. Amilyen szélesre csak tudta, szétfeszítette, miközben a hüvelykujjával a csiklómat masszírozta. Hangosan felnyögtem, és a testem megremegett, ahogy apró csókokat lehelt a fájós fenekemre. Az ujjai nem hagyták abba a kényeztetést, amitől csak még hangosabb lettem. Az orgazmus széléig táncoltatott, érezte, nem bírom már soká, ezért beleharapott a sebembe. Hangosan feljajdultam, aztán csak a szapora zihálásom hallatszott. A nyelve nedvesen csusszant belém, de csak egy pillanatra, hogy újabb darabot szakítson ki belőlem.
– Mester, ez fáj!
– Azért csinálom.
Különös érzés volt, a csiklómon az egyik ujja, a másik kezével, két ujjal hatolt belém, miközben a fenekemen lévő sebből szívta a vért. Egyszerre volt fájdalmas, és izgató. A következő harapás, már vártam. Szinte megváltás volt. Már nem üvöltöttem fájdalmasan, csak kéjesen sóhajtoztam, a kezének lökve az ágyékomat. Csak reménykedhettem benne, hogy annyira nem haragszik rám, hogy még magát is megtagadja tőlem.
– Kérem, uram…
– Megtanultad a leckét?
– Igen.
Kihúzta belőlem az ujjait és felállt. Megfordított a tengelye körül, és felemelte a két lábamat, úgy rántott magára. Nem volt szüksége felkészítésre, kőkemény volt. Az első orgazmus hullám, végig száguldott rajtam, ahogy belém hatolt. Megragadta a nyakörvet és úgy húzta előre a fejemet, hogy véres csókot adjon. Erősen fogta a csípőmet, miközben folyamatosan dugott és harapott, nem volt megállás. A fogaival tépte le a nyakkendőjét a szememről, csak hogy lássam, mennyi sebet ejtett már rajtam. Nem érdekelt, azt akartam, hogy velem zuhanjon Ő is. A fejét a melleim közé temette, és fojtott hangon nyögve élvezett belém. Még ilyenkor is uralkodott az arcán, az érzelmein, de nem érdekelt, vele élveztem én is. Kirántotta magát belőlem, és fél perc múlva, mintha sem történt volna, a kezemet oldozta el. A külseje makulátlan volt, a nyakkendője sem árulta el, hogy kioldotta. Hogy képes erre? Én még mindig remegtem, azt hittem a lábaim nem képesek megtartani.
– Joryū sakka, ha legközelebb nem készül el időben, attól tartok a csinos kis fülének, búcsút inthet.
Védelmezőn nyúltam a fülem után. Hannibal, mindig megtartja a szavát. Őt, nem érdekli semmilyen kifogás.
Bocsi, hogy két részeltben tettem fel, csak így engedte, és bocsi a hibákért. Csík szemmel nem látok már XD
TörlésBocsi, ígérem ez az utolsó. Ez az én verzióm, ahogy tényleg lehetne fenyegetni a határidővel XD
TörlésA kobaltkék étkezőben tértem magamhoz. Még soha nem jártam itt. A szobában helyenként, állatok koponyái fehérlettek, a virágok között megbújva. A falon, sűrű növényzet, a kandallóban lobogott a tűz. Az előttem lévő tölgyfal asztal, annyira hosszúnak tűnt, hogy egy egész ember elfeküdhetne rajta. Térj már észhez! Túl sokat gondolkodtál, pszichopaták agyával. De nem én vagyok paranoiás. Hogy kerültem ide? Nem emlékszem rá. És mit keress előttem itt a laptopom? Miért vagyok ide kötözve a székhez? Jesszusom! Tényleg egy pszichopatához kerültem. Csak most láttam, az étkező túlsó végében egy állvány állt. Egy emberi láb lógott rajta, amit épp a csigák ettek. Öklendezni kezdtem. Biztos, hogy nem igazi, biztos, hogy nem igazi. És ha az enyém? Lenéztem, de még mindkét lábam megvolt. Az ajtón belépve megláttam a fogva tartómat. A pszichiáteremet. Dr. Lectert.
– Miss Lipson. Örülök annak, hogy végre magához tért.
Franc, tudja az igazi nevemet…
– Mi ez az egész Dr. Lecter?
– Csak egy újfajta kezelés, amit most találtam ki. Az emberek stressz helyzetben jobban teljesítenek. Teremtettem egy olyan környezetett az Ön számára, ami lehetővé teszi, hogy ezen túl, mindig betartsa a határidőt.
– Azért mert online firkálok, azért nem jelenti azt, hogy tartanom kell magamat, holmi határidőkhöz.
– Még mindig lenyűgözz, mennyire lebecsüli önmagát. Maga nem firkál, hanem regényt ír. Egy pszichopata gyilkosról, és egy FBI nyomozóról. Bár szerintem a pszichopata nem megfelelő meghatározás. Maga nem vette észre benne, a szociopata jellemvonásokat?
– De igen. Szándékosan viszem, mindkét irányba.
– Lenyűgöző.
Oda sétált a lábhoz, és valami lével kezdte el locsolni.
– Még mindig nem árulta el, miért vagyok itt.
– Oh, igen. Segíteni fogok magának. Látja, ott van maga előtt a gépe. A határidő,- amit maga tűzőt ki-, holnap lejár. Arra fogom kényszeríteni, hogy írjon.
– Még is hogyan?
– Amit itt lát, nem kellék. Akár a maga lába is lehetne. Az íráshoz, csak ujjakra van szükség. Minden egyes órával, amivel túllépi a határidőt, egy-egy testrészétől fogom megszabadítani.
– Nem teheti…
– Miss Lipson. Maga hazudott az eredeti nevéről, de egyben aláírta a nyilatkozatott, hogy beleegyezik, bármilyen kezelésbe. Ne féljen, sebész voltam, értem a munkám. Először, a fülével kezdjük. Én a maga helyében elkezdenék írni, már csak egy órája van.
– De nem megy!
– Siessen, Clarice! Siessen!
A szavai még ott csengtek a fülemben, ahogy mögém sétált, és a hajamat félresöpörve a nyakamban, a fejemre tette a kezét. Az ujjai a fülcimpámon voltak, és én veszett módjára kezdtem el írni. Igaza van, nem hagyhatom cserben az olvasóimat, se magamat…
Ez igen, nem semmik ezek a kommentek Csajok! :D Hannibal és a szürke nem egy rossz párosítás, Hanni bármikor lehetne a Mesterem. ;) Audrey kitartás! Mi is próbálunk kitartani a következő fejezetig. :D
VálaszTörlésJóóó éééég :DD gyakrabban tűzök ki ilyen feladatokat ha ilyen végeredménnyel járnak majd :D Annie, köszönjük a sztorikat, fergetegesek lettek! :D
VálaszTörlésNagyon örülök hogy tetszettek :) Féltem tőle hogy nem lesz jó mert nem nagyon szeretem a szado mazot XD
Törléstegyük hozzá, a második verzió engem is jobban motiválna, ha az első lenne a valós szitu, szerintem mindig késnék... :DD
TörlésNe utaljatok, holnap hozok uj reszt sajnalom sajnalom :( nem lesz kesz olyan minosegben amit szeretnek es ma este mar nem lesz sajnos lehetosegem befejezni. Bocsi bocsi holnap fix hogy lesz
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
TörlésKetyeg az óra Miss Beck :D
TörlésLátom nagyon megfogott a szürke verzió ;) Semmi baj, mi türelmesen várunk :D
Inspirációnak : http://mygoldendragonfly.tumblr.com/post/128371711932/mads-mikkelsen-boconcept-furniture
No problem! Várunk türelemmel és megértéssel. Tudom mennyire frusztráló és viszkető az az érzés, amikor az ember lánya írna meg blogolna, de minden más van, amit muszáj előtte megcsinálni...
TörlésÉs Annie! Ezt a kis szado-mazo szösszenetet nem teszed fel a saját oldaladra is? Nem hannigram, de tuti jól mutatna! ;)
TörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
TörlésNagyon fércmű, de legyen ;)
Törlés