Wicked Games - 4. fejezet

Mivel nagyon jó kedvem van és nagyon produktív voltam ma, úgy döntöttem felteszek még egy fejezetet :D Nem akartam annyira elhúzni időben ezt a bevezető szakaszt, lesznek majd izgisebb részek is amikre tényleg megéri várni :D (majd meglátjátok, az a kép muszáj volt, mert... we love részeg Mads :D )

- Audrey -

Próbáltam nem idegeskedni. A nagy francokat, rohadt ideges voltam. Pedig ő is csak egy ember. Hány ember van aki nem bír, vagy ribancnak tart? És eddig se érdekelt, miért érdekel mit gondol egy 47 éves faszi akivel egyetlen egyszer beszéltem? Kétszer, ha beleszámítjuk azt is, amelyikre nem emlékszem... Még csak esély sincs rá hogy valaha csinálnék vele valamit. Majdnem kétszer olyan idős mint én, az apám lehetne. Nem neki dolgozom, nem kell vele lennem. Igaza van Chrissy-nek. Amikor meg vele vagyok szépen udvariasan kikerüljük egymást. Nem nagy dolog. Megoldjuk, hisz felnőttek vagyunk. Főleg ő. Ahogy erre gondoltam, elmosolyodtam. Főleg ő...

Kate, miközben még sminkelték, telefonált, épp a férjével beszélte a gyerekek programját, és hogy mikor lesznek a nagymamával. Én eközben úgy tettem, mintha e-mailekre válaszolnék, pedig csak a facebookomat böngésztem. Próbáltam lekötni a figyelmem, anyu és apu kávéznak, a húgom a pasijával mozizik, Chrissy pizzázik és netflixezik Nick-kel, de mindez az információ se kötött le eléggé. Még mindig ideges voltam.

- Audrey... – szólt Kate a telefonját eltartva. – Ideadnád légyszi a szövegkönyvet? Mads átjön olvasásra. – súgta és a sarkokban lévő asztalra mutatott.

Felálltam és odanyomtam a kezébe. Még nem végzett rajta a sminkes, de a haja már kész volt. Smink után még megkapja a ruháját és kész is vannak.

Remek, szóval itt, ebben a nyomorult kis lakókocsiban találkozunk először. Nincs menekülő út, semmilyen külön szoba, semmi.

Nem is telt bele 5 percbe és kopogás hallatszott az ajtón.

- Oh, a köntösöm, légyszi! – súgta nekem Kate és felém nyújtotta a kezét. – Pillanat! – kiáltotta a „vendégnek”. Miután felöltözött és lerakta a telefonját, leült a székébe és lehunyta a szemeit, hogy a sminkes elvégezhesse az utolsó simításokat. – Beengednéd kérlek? – kérdezte tőlem.

- Persze. – vágtam rá a torkom köszörülve, mintha nem rándulna görcsbe a gyomrom a szimpla gondolattól is, hogy annak az idiótának nyitok ajtót.

Mély levegőt vettem és lenyomtam a kilincset. Éreztem, hogy szinte jéghidegek az ujjaim, soha nem izgulok így. Felvettem a pókerarcom és mikor eléggé kinyílt az ajtó, a szemébe néztem.

Őszinte, leplezetlen lepődöttség ült ki az arcára. Mintha elmosolyodott volna, majd hátrébb lépett és körülnézett.

- Elnézést... Kate Winslet-et keresem... – motyogta zavart mosollyal, de be se fejezhette a mondatot, mert Kate kikiáltott neki:

- Gyere drágám, már majdnem készen vagyunk! 5 perc és kezdhetünk, addig ülj le!

Mads-en, látszott hogy fogalma sincs mi történik, de lassan fellépett a lakókocsi lépcsőin és kissé megnyugodott amikor meglátta Kate-et.

- Jóreggelt Kate! – köszöntötte mosolyogva és adott neki 2 puszit.

- Mads, had mutassam be az asszisztensemet, Audrey Beck-et, ő lesz velem a forgatás végéig, ha nem találnál meg, ő tudni fogja merre vagyok. – mondta mosolyogva, majd a sarokban lévő asztalra mutatott. – Ülj le addig, 5 perc és kész vagyok. Mesélj, mi újság? Hogy tetszik Vancouver?

- Ömm... – még mindig össze volt zavarodva a jelenlétem miatt, láttam, hogy a szeme sarkából engem figyel. – Tetszik, bár én már forgattam itt tavaly. – mondta furcsán elmosolyodva. Leült a kanapéra és rám nézett. – Ms Beck... – kezdte és megnyalta az ajkait, mintha gondolkodna meg merje-e kérdezni az egyértelműt. – Mintha mi már találkoztunk volna..

- Igen. Azon a jótékonysági gálán. A barátnőm az ön feleségével beszélgetett...

- Igen emlékszem. Micsoda kellemes meglepetés itt látni önt. – mosolyodott el és keresztbe tette a karjait.

Próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra és leültem mellé. Csak azért tettem ezt mert ott hagytam a laptopom és időközben a sminkes befejezte a munkáját, elkezdte összepakolni a cuccait, így a másik székre pakolta a táskáját.

Bár senki nem jegyezte meg, érezhető volt kettőnk között a feszültség. Ha Mads Kate előtt is felhozza azt a bizonyos estét, esküszöm itt azonnal felmondok.

- Audrey említett valami apróságot, de azt nem mondta, hogy ismeritek egymást. – nézett rám kérdően mosolyogva Kate.

- Nem ismerjük egymást. Csak adott egy szál cigit. – vágtam rá, és hogy tereljem a témát feldobtam a legelső ötletet ami eszembe jutott. – Oh, Kate, beszéltél már Ms. Flicher-rel? Érdeklődött, hogy hányra menjen Fred-hez zongorázni.

- Oh tényleg... mmm... – lehunyta a szemeit és erősen gondolkodni kezdett. – Ah, nem tudom, nem tudom innen irányítani az életüket, írd meg neki, hogy hívja fel anyámat.

Mads érdeklődve és vidáman figyelte, ahogy elkezdek e-mailt írni Kate fiai zongora tanárának.

Éreztem magamon a lenéző tekintetét. Kiráz a hideg csak a gondolattól is hogy ez az idióta mellettem ül. Miért, miért teszem ezt magammal?

- Van valami probléma?

- Nem, dehogy. Sajnálom! – mondta és Kate-re nézett.

- Kezdhetünk? – kérdezte Kate és kinyitotta a szövegkönyvét.

- Persze. – vágta rá halvány mosollyal Mads és felkereste a megfelelő oldalt. – A legelejétől?

- Aha. – ásított Kate és felállt, hogy nyújtózzon egyet.

- Akarjátok, hogy kimenjek? – kérdeztem és az ajtóra mutattam.

- Nem, maradj nyugodtan. – mosolygott Kate és Mads-re nézett. Ő is megrázta a fejét, majd rám nézett.

- Engem nem zavar.

- Szóval... – Kate megköszörülte a torkát és komolyra váltott.

A következő 10 percben elpróbálták a jeleneteket, amiket most fognak felvenni. Kopogást hallottunk a kocsi faláról.

- 20 perc és kezdünk! – kiáltotta egy férfi és már el is tűnt.

- Oh, még nem kaptam ruhát. Audrey, megkeresnéd Nekem Linda-t?

- Persze. – vágtam rá és már fel is álltam, minél előbb ki akartam jutni a kocsiból, kész áldás volt, hogy Kate maga kért meg, hogy menjek el.

- Azt hiszem visszavonulok az utolsó simításokra. Kint találkozunk! – mondta Mads és egy puszival elköszönt Kate-től.

Remek, remélem legalább nem abba az irányba megy, mint én.

- Linda ott volt nálam, esélyes, hogy még mindig ott van, mert újra kellett varrnia valamit az ingemen. Szerintem ott keresse. – mondta nekem, miközben megpróbált elnyelni egy mosolyt.

- Köszönöm. – mondtam és már kint is voltam a kocsiból. Nagyon céltudatosan megindultam balra, mire Mads utánam kiáltott.

- Ms. Beck! Erre lesz! – kezeit a szeme fölé tartotta, hogy kitakarja a napot és elvigyorodott. – Ne féljen, nem harapok!

Mély levegőt vettem és elindultam felé. Együtt indultunk hát el az ő lakókocsija felé. Vagy fél percig egyikünk se szólalt meg. Végül ő törte meg a csendet.

- Nézze, tényleg nem akartam megbántani, azon az estén, nem úgy akartam mondani, saj....

- Felejtsük el, nem érdekes. Csak annyit kérek, Mr. Mikkelsen, hogy a közeljövőben próbálja megtartani a szellemes megjegyzéseit magának. Nem tartozom önnek se magyarázattal se... – próbáltam iszonyatosan határozott lenni de itt megakadtam. Se mivel? Nincs más... – Ennyi. Nem tartozom magyarázattal, nem is ismerem magát, maga nem ismer engem, semmi köze nincs hozzá, akármekkora színész is ön. Nem érdekel.

- Természetesen. Tényleg sajnálom és itt le is zárnám. Nem adom tovább senkinek.

- Remek. – vágtam rá és felvettem a napszemüvegem.

- Itt lennénk. – mondta és egy ezüst lakókocsira mutatott. – Csak ön után! – és kinyitotta előttem az ajtót.

A jelmez tervező tényleg ott volt, nagyban varrt egy fehér inget egy fiatal sráccal.

- Linda, Kate hív, még nem kapta meg a ruháját.

- Oh te jó ég, Tommy, kérlek old meg ezt egyedül, ha ott végeztem visszanézek. Mads, innentől már meg tudod oldani egyedül is, ugye? Most az ing és az a farmer, utána pedig ez a póló, ott van a cipőd, a nadrág és a dzseki. Meg leszel?

- Persze.

Lindával együtt visszaindultam Kate kocsijához.

*

Az első forgatási nap tényleg izgalmas volt, hisz soha nem voltam semmilyen forgatáson ezelőtt. Tommy-val, a gardróbos asszisztenssel egész jól kijöttünk, fiatal srác, nálam pár évvel fiatalabb lehet. Mint kiderült, ő is New York-i. Együtt mentünk ebédelni a szünetben, mesélt a terveiről a szakmában. Ő imádta ezt a világot, azt mondta, el se tudná képzelni, hogy ne a film iparban dolgozzon. Tommy-n kívül Kate sminkesével, Lily-vel barátkoztam össze. Ő ugyanannyi idős volt, mint én.

Mads-el is egész keveset „érintkeztem” személyesen, úgyhogy eddig minden zökkenő mentesen ment. Egészen megtetszett ez a forgatósdi. A végén még szakmában maradok. Nem, az kizárt...

Ha időnk engedte, munka után általában hárman, Lily-vel és Tommy-val fedeztük fel a várost, mindhárman először voltunk itt. Megnéztük a fontosabb látnivalókat és kitűztünk egy célt, miszerint a forgatás végéig megtaláljuk a legjobb klubot Vancouverben. Meglátjuk, mennyi időnk lesz rá, hogy tényleg felfedezzünk helyeket...

Az első hét végén, szombaton majdnem mindenki összegyűlt egy csapatépítő kocsmázásra. A rendezőnk asszisztense kibérelt egy egész helyet, hogy ne zavarják a színészeket az esetleges rajongók.

Kate azt mondta, max 10ig marad, mert reggel megy edzeni, de én ma estére már szabad vagyok, úgyhogy azt csinálok, amit akarok. Nálam ez abban teljesült ki, hogy Lily-vel és Tommy-val iszogattam egy külön asztalnál. Őket kifejezetten megszerettem, korom-beliek voltak, tehetségesek a szakmájukban, kreatívak és humorosak.

Beszélgettünk persze másokkal is, de szinte mindenki idősebb volt, mint mi, így egymást mi hárman értettük meg legjobban. Már éjfél körül lehetett, a stáb nagy része kezdett igen berúgni, mindenki boldogan sztorizgatott, néhányan már táncoltak is.

Épp egész nyugodtan, magunkhoz képest csendesen beszélgettünk, amikor leült mellénk Mads. Ez alatt az egy hét alatt egészen megszoktam a jelenlétét, már nem zavart annyira és nem tartottam annyira bunkónak. Bár hozzáteszem a „Jóreggelt” és „Jóéjt, viszlát holnap”-on kívül nem sokat beszéltünk. Mondhatni semmit.

- Szép jóestét kívánok hölgyeim és Tom! – mondta vigyorogva, majd sandán rám tekintett. – Bár úgy látom még van előttetek ital, de meghívhatom a társaságot egy italra? A tegnapi katasztrófa után úgy érzem, meg kell nektek hálálnom valahogy a segítséget. A következő kört én állom, ki mit iszik?

- Ne is mond! – vonta fel a szemöldökeit idegesen Tom. – Esküszöm azt hittem, Linda letépi a fejem, amikor meglátta, hogy nincs meg az a bőrdzseki. Én nem tudtam, de vintage darab volt és kibaszott drága... – nagyot sóhajtott és hátradőlt. – Mindegy, még jó, hogy meglett. Szóval, ennek örömére én egy sört kérnék. – vágta rá Tom vidáman.

- Én is! Nem keverem az italokat, holnap megbánnám. – nevetett Lily.

- Én egy vodka-martinit kérek. – vágtam rá halvány mosollyal.

- Dirty martini... – mondta halk mosollyal, majd maga elé nézett és megnyalta az ajkait. Mintha egy pillanatra elvigyorodott, volna, de erősen harapta az ajkait, hogy ne tegye. Amikor rájöttem, miért teszi, kissé ideges tekintettel megráztam a fejét és szúrós tekintetet küldtem felé. Bele se gondoltam, hogy James Bond mindig ezt issza, egyszerűen csak ez a kedvencem. Ő ajánlotta fel, hogy meghív és én ugyan nem fogok sört kérni. – Értettem. – mondta Mads miután megköszörülte a torkát és kortyolt egyet a söréből. – Egy perc és rendelek is. Kimegyek előtte egy szál cigire, amíg elfogynak a jelenlegi italaitok, sehova ne menjetek! – kacsintott és felállt.

- Mads! – szóltam utána és felálltam. Lepődötten fordult vissza felém és kissé aggódó tekintettel várta, mit akarok mondani.

Bár még nem láttam részegen... várjunk csak, ez így nem igaz. Biztos láttam, biztos részeg volt ő is, de nem emlékszem rá, mindenesetre most úgy nézett ki, hogy kezd berúgni, sokkal jobban elengedte magát, mint eddigi a héten bármikor is.

- Kaphatnék egy szál cigit? Az enyém fent maradt a szobában.

- Természetesen! – vágta rá azonnal és már vette is elő a zsebéből a cigis dobozt.

- Parancsolj! – mondta vidáman mikor kiértünk a cigiző teraszra és felém nyújtotta a dobozt. – Sajnálom, csak pirosom van, a light buziknak való. – nevetett fel halkan, majd megköszörülte a torkát és elkomolyodott. – Nem mintha lenne bajom a melegekkel. Bírom őket, van egy haverom, aki...

- Nem mondom el senkinek. – vágtam rá és elvettem egy szálat.

- Köszönöm. – mondta és bólintott is hozzá.

- De csak, hogy tudja, Tom az, úgyhogy előtte ne tegyen ilyen megjegyzéseket.

- Oké. – bólintott halkan. – Megtennéd, hogy tegezel? Nem vagyok annyira öreg.

Ránéztem, és felvontam a szemeim.

- Nem?

Ő flegmán rám nézett, mire elvigyorodtam.

- Persze. Bocsánat, nem hagyhattam ki. Persze, tegezlek.

Rövid ideig szótlanul álltunk. Nem kifejezetten azért jöttem vele, mert beszélgetni akartam, hanem, mert tudtam, hogy nála van cigi, nekem pedig cigi kellett.

- Szóval... a poénodból ítélve... már megbékéltél velem? – törte meg végül a csendet és halvány mosollyal rám nézett.

Szívtam egyet a cigimből és ránéztem. Kiélveztem a cigaretta minden pillanatát, majd lassan kifújtam és ránéztem.

- Fogjuk rá. – akaratlanul is elmosolyodtam, amit gyorsan megpróbáltam leplezni.

- Örülök. A végén még... hogy is mondja a lányom..? – gondolkodott hangosan és lehunyta a szemeit. – Öribarik leszünk.

- Na azt még meglátjuk... – nevettem fel halkan. Tényleg kezd berúgni, ki mond ilyet ennyi idősen...? – Apropó, ha már így barátkozunk, megtennéd, hogy nem nevetsz ki akárhányszor italt kérek? Nem gondoltam bele, egyszerűen csak az a kedvencem.

- Oh tudom, hogy nagy Bond rajongó vagy. – vigyorodott el, de azonnal elkomolyodott. – Sajnálom, sajnálom. Abbahagyom, ígérem. Ez volt az utolsó!

- Köszönöm. – bólintottam kissé sértődötten és mélyet szívtam a cigimből.

Meg merjem kérdezni, vagy azzal megölném a beszélgetést? Végül is nincs mit megölni. Mindenki tudja, hogy családos pasi, én is találkoztam a feleségével. Nincs is mit kerülni. Nem is tudom miért haboztam.

- Hogy van a feleséged? Jön látogatni?

- Mm-hm.. – nyögte és kifújta a füstöt miközben bólogatni kezdett. – Aha, két hét múlva jön. Itt leszünk pár napot, majd együtt hazamegyünk, lesz egy hét szünetem, amíg csak Kate forgat.

- Az jó. – mondtam és elmosolyodtam. – Neked... Nekem annyira nem.

- Ja. – vont vállat vigyorogva és lenyelt egy kisebb böfögést. – Pardon. – mosolyodott el kissé szégyenlősen.

- Mond, New Yorki vagy? Mit csináltál ott azon a gálán?

- New Yorki vagyok, igen. Barátnőm kapott valahonnan két meghívót és engem vitt el. Átvert, mert azt mondta lesznek jó pasik és jó zene. Ezek helyett azonban csak ingyen piát és egy kis megaláztatást kaptam. – vontam vállat, mire ő leszegte a szemeit és bólintott.

- Vegyem sértésnek, hogy egy jó pasit se láttál? – vigyorodott el, miközben kifújta a cigaretta füstjét. – Komolyra fordítva a szót, sajnálom. Tényleg. Már rögtön utána megbántam, hogy így kérdeztem rá. Nem kellett volna. Nem akartalak megbántani, esküszöm.

- Semmi gond. Kemény fából faragtak.

- És hogy kerültél ide?

- Otthon jelenleg nincs munkám. Kicsit bonyolult. Mindegy, az egyik ismerősöm felhívott, hogy lenne ez az állás, érdekel-e és én igent mondtam.

- Tudtad, hogy én is benne leszek? – kérdezte sanda vigyorral.

- Nem. Amikor igent mondtam rá, nem. De bevallom kissé elbizonytalanodtam amikor megtudtam, hogy te vagy a férfi főszereplő.

Még mindig mosolyogva bólintott és szívott a cigijéből.

- És hogy tetszik? Dolgoztál már forgatásokon?

- Nem, soha. Nem rossz. Az első pár nap izgi volt, de azóta én csak unatkozom amíg ti forgattok.

- Ja, az emberek azt hiszik hogy ez izgalmas, pörgős munka. Egy ilyen film forgatása kifejezetten unalmas lehet néha. Főleg nektek.

- Mindegy, jól fizetnek és megismertem pár új barátot is. Ez a másfél hónap nem hosszú idő, szerintem élvezni fogom. Ha igaz, amit Tommy mond, nagyon jó bulik vannak, úgyhogy a hétvégéket biztos ki fogom használni.

- Hm.. – vonta fel a szemöldökeit mosolyogva.

Megvárta, míg én is elnyomtam a cigim, majd kinyitotta előttem az ajtót és maga lé engedett. Mikor visszamentünk, tényleg megvette mindenkinek az italt. Pár percig velünk volt, Lily-vel beszélgetett, aztán visszament az operatőrhöz és a rendezőhöz.

- Na, barátkoztatok? – kérdezte Lily és vállon bökött.

- Ja, de semmi extráról nem beszéltünk. Adott egy cigit, mondta, hogy jön majd a felesége, neki lesz egy hét szünete is, kb ennyi.

- Hm... – mondta Tom és húzogatni kezdte a száját. – Rendes pasas. Azt hittem beképzeltebb lesz. Kellemes csalódás volt Mr. Lecterrel dolgozni. – mondta és elvigyorodott.

- Jó a sorozat? – kérdeztem, mire Tom hevesen bólogatni kezdett.

- Nagyon jó. Elég elvont és sötét, de jó. Csak ajánlani tudom. Alig várom a harmadik évadot. Próbáltam kiszedni belőle valami infót, de semmit nem mond róla azon kívül, hogy tavasszal kezdenek forgatni. – méltatlankodott tovább Tommy.

- Kate mondott valamit, hogy ti már találkoztatok. Mikor, meg hol? Ismerted forgatás előtt is? – kérdezte Lily, miközben kortyolt az italából.

- Egy ilyen... nem tudom, rendezvény celebeknek, egy parti volt. Ha jól emlékszem talán adomány gyűjtő rendezvény volt. Mindegy, nem lényeg, szóval ott találkoztam vele. Egy barátnőm hívott el, nem akart egyedül menni. Ott volt Mads felsége is, ha jól tudom koreográfus, a barátnőm beszélgetett vele egész sokat. Mads-el kb 2 percet beszéltünk, de akkor este, egy igazi bunkó seggfejnek tűnt.

- Pedig ő kifejezetten aranyos színész-viszonylatban. Belopta magát a szívembe. – mosolyodott el Tommy a válla felett, mire én elvigyorodtam.

- Ugye tudod, hogy nős?

- Ah... ne is mondjátok... – rázta meg a fejét csalódottan Tommy, majd elmosolyodott.