2016. június 12., vasárnap

Wicked Games - 5. fejezet

Zene:


Drake - One Dance (nem találtam hozzá jó minőségű videot, gagyit meg inkább nem teszek be, de vagy ismeritek, vagy rá tudtok keresni :/)

Jó olvasást :)



- Mads -

Már kétszer felhívtam Hanne-t. Próbáltam annyit beszélni vele, amennyit tudtam, hogy lekössem a gondolataim. Hál isten, mivel itt éjfél körül voltunk, Hanne otthon már rég fent volt, már egy órát is tartott, így tudott azonnal reagálni az sms-eimre. Mindenről beszéltem neki, ami eszembe jutott, kérdeztem a gyerekekről, a munkájáról, még az anyósomról is, a heti terveiről, ami csak szóbajött.
Mert ha nem beszéltem vele, nem tudtam nem azt figyelni, hogy Audrey a rendező asszisztenssel flörtöl. Mindenki látta, mi folyik közöttük ma este. Nem tudom megmondani, miért, de iszonyatosan frusztrált. Semmit nem akartam csinálni Audrey-val... Helyesbítek, tudom, hogy semmit nem csinálhatok Audrey-val, hisz nem lehet. Nincs a lapok között, nem is lesz soha. Csak egy álom volt, és az is marad.
És mégis zavart, hogy mással flörtöl. Feltűnően antiszociális voltam ma este. A rendező, Dan mellém ült, de látta, hogy nem vagyok nagyon beszédes, így maga mellé ültetett pár másik embert, akikkel tényleg normálisan kommunikálhatott is.
Bevett szokássá vált, hogy a hét végén beül inni az egész társaság. Már meg volt a kedvenc kocsmánk is, mindenki ismerte a csaposokat, általában tényleg nagyon jó bulik szoktak lenni. Jó, igaz, még csak a harmadik buli, de úgy gondolom tényleg hagyomány lesz ebből a forgatás végéig.
Hogy kicsit oldódjak, a söröm mellé kértem két vodkát. Alibiből meghívtam az összes asztalunknál ülőt is. Hátha így, fokozatosan részegedve kevésbé frusztrál majd, hogy Audrey mással flörtöl és tudok majd normálisan beszélgetni a csapattal is. Istenem, miért zavar ez ennyire...
Nem is tudom, hogy én miről tudnék vele beszélgetni. 20 évvel fiatalabb, a lányommal is alig tudok néha beszélni. Közelebb áll hozzá korban, mint hozzám, gondolom ugyanolyan kellemetlen lenne velem beszélgetnie akármiről, mint neki. De akkor is. Miért pont azzal az idiótával beszélget? Sötétebb, mint akárki a stábban.
Ekkor kaptam észbe, mennyire beteg dolog a lányomhoz hasonlítani egy nőt, aki egy másik életszituációban még érdekelne is. A gondolat szinte a gyomromat is felkavarta, így egyre jobban kellett az a vodka. Muszáj kivernem a fejemből.

Mi van velem? Kezdek megkattanni. Nem lenne szabad, hogy így érdekeljen. Biztos, csak a magány. Biztos azért van. Csak itt kéne lennie Hanne-nek. De nem hogy hamarabb jönne, nem... kiderült, hogy munka miatt csak később tud látogatni jönni. Én pedig nem mehetek haza, nem érné meg, mire leszáll a gépem Koppenhágában, indulhatnék is vissza. Hiányzik ő maga is, a közelsége persze, de ma este leginkább csak a szex hiányzott. Iszonyatosan kanos voltam szinte egész nap. Nem tudom, mi van velem, segítettem is már magamon mikor forgatás után visszaértem a hotelszobába, de egyszerűen nem tudtam lenyugodni.
Az már csak az utolsó csepp volt, amikor a bárba érve Audrey engem is puszival köszöntött. Kicsit már be volt csiccsentve, mire én ideértem és mivel a forgatáson Kate miatt rengeteget van körülöttem, egész jól kijövünk már egymással, engem is vidáman, puszival köszöntött. Amivel semmi baj nem is lenne, nincs ebben semmi szexuális. De az illata... nem tudom, milyen parfüm volt rajta, de teljesen megkattantam tőle. Erős, fűszeres, kicsit balzsamos, füstös, de mégis iszonyat nőies és vonzó illat volt. A töménység és fűszeresség mellett volt benne valami nagyon könnyed, nőies illat is. Szinte bódító volt...

Meg fogok őrülni. Miközben most már kissé tényleg feltűnően őt bámulom, magamban a parfümjét elemzem... Az alkohol se segített. Csak Rá tudtam koncentrálni. A haja lazán fel volt fogva. Egy elegánsan kivágott, fekete hosszú ujjúban volt, magas derekú fekete farmerben és magassarkúban. Még csak azt se lehet mondani, hogy kihívóan öltözött volna fel. Nem, mégis iszonyat szexi volt. A kisugárzása, az illata, a tekintete...
Nem bírtam, muszáj volt kimennem levegőzni.
- Kimegyek egy cigire. – mondtam és felálltam.
Már majdnem a kijáratnál voltam, amikor megjelent mellettem halk kacajjal Audrey is. Azonnal hozta magával az illatfelhőt is.
- Zavarhatok?
Először kissé meglepődtem, majd szó nélkül bólintottam és magamra erőltettem egy mosolyt. Miért teszi ezt velem a sors...?
Magam elé engedtem és kint elővettem a cigis dobozom. Már tartottam felé, de megrázta a fejét és a zsebéből elővette a sajátját.
- Micsoda újdonság. – jegyeztem meg vigyorogva, cigivel a számban.
- Gondoltam ideje beruházni egy saját dobozra, a végén még elszívom a vagyonod. – jegyezte meg vidáman és rágyújtott egy szálra. Mélyen beszívta és szinte boldogan, halkan felnyögve fújta ki a füstöt. – Olyan jó idő van. Azt mondták, hideg lesz, Kanada így, meg úgy, tél szeptemberben és hasonlók, de jelenleg kicsit sincs hidegebb, mint New Yorkban.
Széttárta a karjait és fordult egyet. Ő is kezdett berúgni.
- Jófej? – kérdeztem, mire felvonta a szemöldökeit.
- Kicsoda?
- A pasas bent. A rendező asszisztens. Úgy láttuk egész jól kijöttök. – jegyeztem meg vigyorogva, mire ő felhorkantott és megrázta a fejét.
- Aranyos, de egy idióta. Sötétebb mint bárki más a csapatban. – mondta szinte nevetve. – De nem akartam megbántani, úgy láttam nem nagyon barátkozik másokkal, úgyhogy kicsit beszélgettem vele. Jóindulatú pasas. Csak kicsit... furcsa.
Ez kicsit megnyugtatott. Most, hogy belegondolok, csak az zavart, hogy amíg én nem, más lazán megkaphatja. Igen, irigy vagyok, nem akartam, hogy akárki más megtapasztalhassa azt, amit nekem nem lehet.

Eközben a sminkes, Lily is kijött hozzánk. Szerintem ő miattam kicsit visszafogottabb volt, mint bent az ó társaságában. Mikor bent párszor ránéztem ő is igen jókedvűnek tűnt, míg most egész csendesen, visszafogottan szívogatta a cigijét Audrey mellett. Lily is kezdett berúgni, de lástszólag ő jobban fázott, mint Audrey, láttam, hogy szinte remeg, így felajánlottam neki a pulcsim.
- Ah, jó ég, nagyon megköszönném! – mondta hálás mosollyal.
Levettem magamról és odaadtam neki.
- Micsoda igazi, európai úriember. – vonta fel a szemöldökeit elismerően Audrey.
Nem igazán tudtam ezt hova tenni, így elmosolyodtam és vállat vontam. Az amerikaiak nem ajánlják fel a pulcsijukat, ha fázik egy nő? Mire célzott ezzel?
Nem akartam vele beszélgetni, de próbáltam udvariasan kezelni a helyzetet, így inkább csak hagytam, hogy ketten csacsogjanak. Elképesztő, mennyit tudtak beszélni a semmiről. Lily állítólagos pasijáról, a hétvégi tervekről, Tommy pasijáról, ami csak eszükbe jutott, már mondták is.
Audrey közben elkapta a tekintetem, mire elmosolyodott.
- Izgi, mi?
- Oh, elképesztő. Lassan én is keresek magamnak egy pasit, hogy beszállhassak a beszélgetésbe.
Ők felnevettek és folytatták tovább. Közben én elővettem a telefonom, inkább azt nézegettem, mint őket, leginkább Audrey-t...
- Az ön felesége nem jön látogatni? – kérdezte tőlem kissé visszafogottabban Lily.
- Öööö... – kellett pár másodperc, mire összeszedtem a gondolataim. – De, jön. Sajnos csak később, mint terveztük, de jön.
- Oh... – nyögte szinte ámuldozva Lily, majd Audrey-ra nézett. – Látod, ilyen kapcsolatot akarok. „Sajnos csak később, mint terveztük” – ismételte el meghatódva. – Milyen aranyosak!
Audrey sandán, vigyorogva rám tekintett és megrázta a fejét.
- Részeg... – artikulálta némán, mire mosolyogva, helyeslően bólintottam.
- Milyen cukik! – folytatta Lily. – Tudod, Audrey, én is egy ilyen, európai férjet akarok. Bírom Mark-ot, de ő nem ilyen. Nem udvarias. És nem európai. Milyen menő lenne kettős állampolgárnak lenni!
- Mi tetszik amúgy benne? A srácban. – kérdeztem vigyorogva. – Eddig csak a rossz tulajdonságairól hallottam, pedig 2 perce hallottam róla életemben először.
- Hát... – Lily próbált találni valamit, ami tetszik neki a srácban. Úgy tűnik meglepte, hogy én is rákérdeztem nála a pasijára. – Nagyon... Jóképű.
- Lily, Mads csak annyit mondott, hogy jön látogatni a felesége. Téged is meglátogatna Mark, ha nagyon akarnád. – mondta Audrey.
- Oh, szóval nem is vagyunk cukik? – kérdeztem sértődést játszva, mire Audrey megrázta a fejét.
- De, persze, cukik vagytok, nem így értettem. – hadarta nevetve és Lily-re nézett. – Csak azt mondom, hogy ha kicsit elnézőbb lennél vele, ő is pont ilyen... „cuki” lenne veled. – mondta és rám nézett.
Hálásan bólintottam az elismerésért.
- Hölgyeim, én bemegyek, vár rám az italom.
- Köszönöm a pulcsit, bent visszaadom.
- Csak nyugodtan, ráér, nem sürgős! – mondtam és indultam volna befelé, de leszólított két srác.
- Nem akarunk zavarni, Mr. Mikkelsen, de kérhetnénk egy képet? – kérdezte az egyik, mire bólintottam. A másik srác kicsit részegebbnek tűnt a kérdezőnél.
- Persze! Gyertek!
- Csinálnátok a képet? – kérdezte a lányoktól, mire Audrey elvette tőle a telefont.
- Szerintem nálam kicsit nagyobb biztonságban van, mint nálad. – vigyorgott Lily-re, mire az az égre emelte a tekintetét.
- Nem vagyok részeeeeg.
Ezen még a srácok is elmosolyodtak.
- Jó kis társaság, mi? – kérdeztem, mire felnevettek.
- Csíííz! – mondta Audrey és csinált két képet. – Nézzétek meg, hogy tetszik-e.
A részegebb srác, mikor megnézte a képet, Audrey felé fordult és a vállára tette a kezét.
- Hallod, te kurva jó fotós vagy! De tudod mi tetszik jobban a képnél? Félre ne értse, művész úr, nagyon hálás vagyok a képért ki fogom tenni a falra bekeretezve, de... – mondta felém tekintve, hálásan, szinte meghajolva, majd visszanézett Audrey-ra és kezet csókolt neki. – te sokkal jobban tetszel!
Na ezt mondjuk pont meg tudom érteni...
A józanabbik srácon látszott, hogy kicsit kellemetlenül érezte magát a haverja miatt, próbálta rávenni, hogy menjenek tovább.
- Jó, Jake, na hagyd a hölgyeket, menjünk.
- Jaj, na, had csináljak veled egy képet. – erősködött, mir Audrey zavartan felnevetett. – Van barátod, Tinderezel?
- Nincs barátom.
- Na, akkor gyere, csináljunk egy képet. Nem iszunk meg valamit?
- Jake! Menjünk! – erőlködött vigyorogva a haverja.
- Művész úr, mit mond? Mi a hölgy kedvence, ismeri őt? Úgy néz ki, mintha ismerné. Hogy hívnak? – kérdezte és visszanézett Audrey-ra.
- Audrey.
- Na, Audrey. Gyere, igyunk meg valamit.
- Jake, hagyd már békén! – nevetett a barátja. – Mennünk kell, gyere!
- Tudom ajánlani a vodka-martinit. – mondtam és Audrey-ra kacsintottam. Hisz bent, tőlem is azt kért ma este. A kedvencét még én is tudom. Válaszul ő kissé szúrós tekintetet küldött felém.
- Miért?! – artikulálta felém némán.
- Vodka martini? Rázva, vagy keverve? Szárazon? – kérdezte Jake Audrey-től, mire én akaratlanul is azonnal felnevettem. Nem tehetek róla, Audrey és egy James Bond idézet... Ő ezen még jobban felhúzta magát és forgatni kezdte a szemeit:
- Komolyan...?
Bocsánat kérően felemeltem a kezeim és bólintottam egyet.
- Én elfogadok egy italt. – mosolyodott el Lily és félredöntötte a fejét.
- Oh. Szia! Téged hogy hívnak? Én Jake vagyok, ő meg a haverom Ben. Imádjuk a művész urat, de úgy tűnik komolyabb dolgunk is lesz itt, mint fotózkodni. Már... meg ne sértődjön... – mondta, mire nevetve vállat vontam.
- Azt hiszem nehéz lesz, de el kell fogadnom, hogy gyönyörű, huszon-éves hölgyekkel nem tudok versenybe szállni. Amíg még tehetem, büszkén visszavonulok. Örültem a találkozásnak, uraim! – mondtam és vállon veregettem a józanabbikat, majd elindultam vissza a bárba.

Azok a régi szép idők. Mi pont ugyanígy, bűntudat nélkül, alkohol mámorosan csaptuk a szelet a lányoknak. Így ismertem meg Hanne-t is. Istenem, de irigylem most őket. Utálok így egyedül, kényszerből társalogni a kollégáimmal, de még mindig jobb, mintha egyedül kuksolnék a szobámban.
A nő, akivel bűntudat nélkül szórakozhatnék több ezer km-re van innen, a nő, aki pedig ma este érdekelne, tiltott gyümölcs. Nem baj, erős leszek. Eddig se estem soha a vágyak áldozatául, nem most fogom kezdeni.

Pár perc se telt el, Audrey és Lily a két sráccal tért vissza a bárba. Ahogy megláttam őket elvigyorodtam. Nem hiszem el, hogy ilyen szar dumával, ami ezeknek van, is fel tudták őket szedni. Lehet, hogy Audrey még se annyira izgalmas...?
- Ezek meg kik? – kérdezte Dan.
- Két srác, odajöttek hozzám képet kérni és leragadtak a lányoknál.
- Mit esznek ezeken a pelenkás gyökereken? – kérdezte szinte lenézően mosolyogva.
Ezen csak felnevettem és kortyoltam egyet a sörömből.
- Ha én azt tudnám...

Eltelhetett már vagy 1-2 óra, mióta azok a srácok inni kezdtek Audrey-ékkal. Egyre jobban és jobban érezték magukat, már haverkodtak a stáb tagokkal is, ha nem utáltam volna, hogy Audrey velük van, lehet, hogy én is viccesnek tartottam volna őket.
Hogy valamelyes könnyítsem a dolgom, nekik háttal ültem le. Így mondhatni rá voltam kényszerítve, hogy csak az asztalunknál ülőkkel beszéljek, őket figyeljem.

Egyre részegebbek lettünk mi is, ahogy telt az este. Mindannyian egyre hangosabban, vidámabban beszélgettünk, mintha az asztalból nőtt volna ki, csak jött és jött mindig a következő kör. Szinte már meg is feledkeztem Audrey-ról, amikor megláttam, hogy elköszön a pár székkel odébb ülő kollégánktól.
- Hazamész? – kiáltottam felé, mire ő némán, elnézést kérően mosolygott.
- Ugyan már, maradj még! – csattantam fel Dan-nel együtt. Ő is nagyon megkedvelte őt, Audrey idő közben forgatások alatt az ő kb másod asszisztensévé is vált, neki is Audrey hozta a kávét, az ebédet és hasonlókat.
- Állom a következő kört! Vodka-martini! – vigyorogtam Dan-t átkarolva és már fordultam is a pult felé.
- Ne, Mads, nem akarok többet inni. Tényleg megyek, hulla vagyok.
Nem akartam túl rámenősnek tűnni, így arra jutottam, jobb döntés, ha egyszerűen csak hagyom az egészet. Nem akarom, hogy akármi feltűnjön neki...
- Kijössz velem egy cigire? – kérdeztem Dan-től, mire az megrázta a fejét.
- Előbb halok meg nikotin elvonásban, mint hogy kimenjek. Lefagynak a golyóim.
- Jaj, te kis buzi, nehogy még kisebbek legyenek azok a híres golyók! – jegyeztem meg már a cigivel a számban és vállon veregettem őt.
- Bekaphatod a cuki kis golyóim, Mads. – vetette oda, mire a többiek felnevettek.
Az utamon kifelé elmentem Tommy mellett, ahol visszafordultam. Eszembejutott, amit Audrey mondott róla. Lehet, hogy halkabban kéne buziznom Dan-t...
- Tommy, gyere ide! – mondtam és magamhoz húztam. Átkaroltam és finoman rátámaszkodtam. – Ugye tudod, hogy csak viccelek. Imádlak téged, a legjobbfej meleg srác vagy, akit ismerek. Jóképű, okos, tehetséges! Jóképű... – ismételtem meg és csábosan ránéztem. – Kész főnyeremény vagy, Tommy! – mondtam, majd megpaskoltam az arcát és megöleltem.
- Hát... jól esik ezt hallani Mads. – mondta kissé szerényen és felnevetett.
- Ha akármikor is rosszat mondanék, szólj. De csak, hogy tudd, imádlak. Te vagy a kedvenc gardróbosom. – súgtam és rákacsintottam.
- Ne higyj neki! – kiáltotta oda Linda.
- Boszorkány lehet, hisz senki nem hallhatta, amit neked súgtam. – jegyeztem meg, mire Tommy elmosolyodott.
Mintha elvörösödött volna. Lehet, hogy tényleg bejövök neki?
- Nem cigizel? – kérdeztem tőle és hátrébb léptem.
- Nem, leszoktam.
- Nagy hiba! – vágtam rá és így egyedül tovább mentem a kijárat felé.

Imádtam, hogy nincs itt senki esténként. Egy egész kihalt részen van ez a kocsma, ma este jöttek ide először képet kérni velem. Imádtam, hogy nem kell folyamatosan visszafognom magam és azt figyelni, nehogy valaki úgy lásson, ahogy nem kellene.

Már a cigim felénél tartottam, amikor hallottam, hogy nyílik mögöttem az ajtó. Hátranéztem, Audrey közeledett felém széles mosollyal. A karjait keresztbe tette maga előtt és szorosan összehúzta a kabátját.
- Nem fagysz meg? – kérdezte halkan kuncogva.
Megráztam a fejem és kifújtam egy adag füstöt.
- Jól esik, kurva meleg van bent. Kicsit józanít. – jegyeztem meg vigyorogva, mire bólintott.
- Csak óvatosan a továbbiakban, vigyázz magadra. – mondta és lassan mellém lépett.
- Kérsz egy cigit?
- Nem, köszi, már itt van az autóm. – válaszolta.
Miért kell ilyen gyönyörűen mosolyogni...
- Na jó... én bemegyek, tényleg hideg van. Jóéjt Audrey, viszlát hétfőn. – mondtam és kitártam a karjaim a búcsú puszimért. Hisz ez már mondhatni bevett dolog. Nincs ebben semmi különös...
Ő felém lépett és finoman átkarolt, majd adott két puszit.
Ahogy megéreztem az illatát, szinte reflex-szerűen kicsit szorosabban öleltem magamhoz...
Neki azonban nem is tűnt ez fel, vidáman nézett rám:
- De finom illatod van... mi ez? – kérdezte és szemtelenül még egyszer megszagolta a nyakam.
Hogy is mondják..? A számból vette ki a szót...?
Mi is van rajtam...?
- Yves Saint Laurent. – vágtam rá, ahogy eszembe jutott. – A reptéren vettem. Finom? – kérdeztem és megszagoltam az ingem. Én, gondolom már amúgy is hozzászoktam az illathoz, mióta befújtam magam, csak cigaretta szagot éreztem. Meglepett, hogy ő így megdicsérte. Valamiért nem néztem volna ki belőle, nem is számítottam rá.
- A mindenit... – kuncogott halkan és elismerően bólintott. – Nagyon finom! Nehogy lecsapjanak Hanne kezéről. – mondta és rám kacsintott.
Oh, drágám... ha Audrey lennék, csak magam miatt aggódnék...
- Jó éjt Mads! – mondta és elindult a taxija felé.
- Jóét. – mondtam utána én is és végignéztem, ahogy elmegy.

Mikor eltűnt a távolban az autó, elgondolkodtam rajta, hogy utána menjek-e. Senkinek nem tűnne fel, hatalmas hotelben lakunk és itt vagyunk szinte 100-an ma este. Józan fejjel is, kicsit se lenne furcsa, ha 100-ból kettő, akik eddig is jóban voltak egyszerre hazamennek.
Őszintén hatalmas dilemmában voltam. Ha hallgatok az eszemre, nem megyek sehova. Mármint egyedül, mert akkor nem a saját szobámban kötök ki. Ha viszont az ösztöneimre hallgatok, amik jelenleg sokkal erősebben hatottak rám, mint a józan eszem, akkor most bemegyek, elköszönök a többiektől, mondván, hogy kicsit rosszul vagyok, fáradt vagyok, majd amikor visszaértem a hotelbe, bekopogok Audrey-hoz. Vajon elküldene? Most ő is részeg. Az előbbiekből ítélve nem hiszem, hogy elküldene...


A zsebre-tett kezemben szorongattam a mobilom, és éreztem, hogy zizgeni kezd. Meg se néztem ki az, csak lenyomtam és a mobilom a zsebemben hagyva kivettem a kezeim, majd megdörzsöltem a szemeim. Nem néztem meg, de van egy érzésem, hogy ki hívott... és nem hiszem, most pont vele kéne beszélnem... a zsebembe visszanyúlva, a két gombot egyszerre lenyomva kikapcsoltam a telefonom és érintetlenül ott hagytam azt a bal zsebemben. Eldobtam a cigim csikkjét és visszamentem a bárba, ahol Dan egy újabb sörrel fogadott.

7 megjegyzés:

  1. Imádom! MOST AZONNAL KÖVETELEM A FOLYTATÁST!!!!!
    Nagyon szar nap után ez most kellett. Én is akarok virtuális ölelést Madstől!!!
    Annyira bírom az Ő szemszögét, nagyon eltudom képzelni, hogy tényleg ilyen:D És imádom a párbeszédeidet!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D <3 köszönöm, sietek! :DD

      Törlés
    2. Örülök, hogy feldobtam az estéd. :) Van amugy tipp, hogy mi merre alakul? :D érdekel, hogy ti mit tippeltek :D

      Törlés
    3. Hát gondolom egy idő után elkerülhetetlen, sz hogy Mads és Audrey ne csak álomban legyenek együtt, de azért az pici romantikus realista oldalam reménykedik hogy, A: Hanne csalja meg előbb, B: Sokat köröznek még egymás körül, nem az első részeg éjszaka után egymásnak esnek. Jelen pillanatban a B verzióra láttok több esélyt, hogy megtörténik és mindenki kiakad. (De ha csak Mads...Könnyít magán én már happy vagyok XD)

      Törlés
    4. hmmm... lesz még itt nemulass :D

      Törlés
  2. Szupi kis írás! Megint! Gratula Audrey! :) (de nem az én idegeimnek való ez az "évődés", bár még semmi nem történt, én tök elborultam, hogy mi lesz a folytatásban, megyek is elolvasom a 6. fejezetet.) Mads ölelést nekem is, please... Mads "önmagán való segítését" meg majd este, párnák közt elképzelem... :D

    VálaszTörlés
  3. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés