Wicked Games - 7. fejezet

Khm-khm, szóval... :D Még a füleim is meg vannak (-> előző fejezet kommentek, ha valaki nem értené) és az új fejezet is végre elkészült. Köszönöm a türelmet és az elnéző kommenteket, Annie sztorija pedig fergeteges, ha új vagy és nem vagy képben miről beszélek, ajánlom, hogy nézz be hozzá, már nem csak a kommentekben, hanem a blogján is megtalálható :D

Sajnos nagyon összejöttek a dolgok, kicsit elúsztam és elcsúsztam, de végre itt van az új rész!

Nem is húzom tovább a dolgokat, jó olvasást az új fejezethez! :)

Zenék:

Arctic Monkeys - I Wanna Be Yours

BANKS - Goddess

JMSN - Alone

Native tongue - Wicked Game

- Jól vagyok, Chris, hidd el, semmi baj. Ez volt a lehető legjobb dolog, ami történhetett velem. - mondtam, csak, hogy megnyugtassam. - Semmi durva buli, senki nem csinál semmit, ne aggódj. Már otthon se csináltam semmit egy ideje. Jól vagyok. Ne vedd magadra, de szerintem brutálisan túlgondoljátok ezt az egészet mindannyian. Nem voltam függő... 

- Jól van, Audrey. – ismertem ezt a hangot. Ez a „rád hagyom, mert úgy egyszerűbb, de nem értek egyet” hangja. Utálom... – Kávén és cigin élsz, mi...? – folytatta hasonlóan ellenző hangon.

- Kevesebben haltak bele ebbe a keverékbe.. – kuncogtam halkan, mire ő felsóhajtott.

- Nem vagy vicces, Audrey. És engem se nevethetsz ki, csak azért, mert aggódom érted.

- Chris, a stáb fele közelebb van az 50-hez. Náluk az a buli, ha beülünk inni egy kocsmába, ahol beszélgetne, biliárdoznak és csocsóznak. Tényleg jól vagyok.

- Jó, jó. Elhiszem. Csak aggódom. Nem te vagy a legstabilabb ember, akit ismerek és nem túl nyugtató a dolog, hogy egyedül vagy egy másik országban.

- Chris, másfél órára vagyok tőled, nem egy másik kontinensen. Dolgozni. Nem bulizni és nem haverokkal.

- Jó, igaz. Nem tudok mit tenni, akkor is aggódom néha.

- Tudom és szeretlek is ezért, de hidd el, ennél nyugisabb környezetben nehezen lehetnék. Jövő hétvégén lesz pár lazább nap, nem ígérem, hogy napközben is veled tudnék lenni, de ha van kedved, eljöhetnél egy hosszú hétvégére. Másfél óra alatt itt vagy géppel.

- Még végig gondolom. Mondjuk biztos jó buli lenne. Nem is tudom miért, még soha nem voltam Toronto-ban.

- Ha akarod megkérhetem Brad-et, hogy vegyen neked jegyet, ne aggódj amiatt.

- Biztos ugrani fog a jelenlegi szituációban... – horkantott fel cinikusan Chrissy. – Vagy egy hónapja már nem is beszéltetek. Tudom, mert én viszont beszéltem vele.

- Na, és csak jókat mondtál rólam, anyu?

- Audrey, aggódnak érted. Tudod, hogy csak miattad teszi...

- Tudom, de túlreagálja. Te is, Brad is és apa is. De az akkor is az én pénzem. Erre nem mondhat nemet, főleg, hogy te neked lenne, te is tudod, hogy megnyugtatja, hogy van egy ilyen stabil, normális barátom, mint te. Szerintem kifejezetten örülne neki, ha te velem lennél.

- Jó, végig gondolom. Köszönöm. Attól is függ, hogy elenged-e a főnököm...

- Hívj mindenképp, mert akkor lebeszélem Kate-tel is.

- Rendben. Audrey, mennem kell, de írok még! Vigyázz magadra!

- Te is!

Miután letettem a telefont bekopogtam az ajtaján. Mads lepődött mosollyal nyitott ajtót. Melegítő nadrágban és egy pólóban volt, még épp rágott, lenyelte a falatot és megköszörülte a torkát.

- Hello, Audrey! Ne haragudj, épp vacsorázom... – mondta és kijjebb tárta az atjtót. – Gyere be, mi járatban vagy?

- Úgy tűnik lassan tényleg neked is dolgozom, Dan a feleségével van egész nap, úgyhogy még tegnap odaadta Kate-nek a te szöveged is. Tessék. – mondtam miközben beljebb mentem és Mads felé nyújtottam a karom. – Valamit változtattak, nem tudom pontosan. Majd meglátod. Pizzázol? – kérdeztem, ahogy megláttam az ágyon heverő dobozt.

- Nem volt kedvem kimozdulni. Végre volt egy napom, amikor semmit nem kellett csinálni.

- El tudom képzelni mennyire jól esett.

- Megtaláltad az üzenetem? – kérdezte és elkezdte lapozgatni az új szövegét.

- Meg, persze.

Ezzel arra a kis üzenetre utalt, amit az asztalon hagyott, mielőtt elment, mire én reggel – délután – felébredtem, ő már nem volt sehol. Annyit írt, hogy telefonálnia kellett és nem akart felébreszteni. Nem gondoltam bele semmit, akár így volt, akár nem, nem akartam kérdőre vonni, vagy felhozni neki, hisz azt csinál, amit akar. Nem tartozik nekem magyarázattal semmiért, konkrétan csak aludtunk.

- Azt ide hoztad? – kérdezte és a kezemben lévő boros üvegre nézett.

- Ja ez... nem, ezt Kate-től kaptam ajándékba. Mármint persze, kibonthatjuk, ha gondolod, de nem ezzel a szándékkal jöttem ide, félre ne értsd.

- Nem értem félre. – kuncogott és letette a szövegét az asztalra. – Egy szelet pizzát esetleg?

- Nem, köszönöm, nem eszem el a vacsorád. Majd rendelek valamit ha visszamentem.

- Nyugodtan, ha gondolod. Cigi? – kérdezte és már nyúlt is a széken lógó farmer zsebébe.

- Azt elfogadom.

Kinyitotta a terasz ajtót és felvett egy pulcsit.

- Ne adjak valami kabátot? Meg ne fázz! – mondta és már ment is a szekrényéhez. – Tessék!

Felém dobott egy pulcsit. Ahogy magamhoz emeltem, ugyanolyan finom parfüm illata volt, mint a bárnál.

- Isteni ez a parfüm. – jegyeztem meg, mire ő elmosolyodott és már kint is volt a teraszon.

Utána mentem és leültem mellé, majd elvettem én is egy szál cigit.

- Mesélj magadról. Itt vagyunk több, mint két hete, szinte nap, mint nap együtt és alig ismerlek. – kérte és feltette a lábait a korlátra.

Utáltam, amikor valaki ezt kéri. Soha nem tudtam, mit mondjak, vagy ne mondjak el. Nem szégyelltem a múltam, vagy a családom, egyáltalán nem! Imádom őket az összes hülyeségükkel együtt. Még Brad-et is. Bár egy idióta volt velem az elmúlt időben, mélyen tudom, hogy csak értem teszi. Amíg az emberek nem tudják rólam, hogy milyen háttérrel rendelkezem, teljesen természetesen kezelnek. Azonban, mikor kiderül, hogy apám milliárdos és a bátyám London egyik legmenőbb üzletembere, mindenkit azonnal az érdekel, hogy én miért nem kezdek magammal semmihez, miért nem dolgozom egy menő irodában, miért nem csinálok ezt, vagy azt, miért vagyok itt, biztos csak egy elkényeztetett picsa vagyok, miért ez, miért az, miért, miért, miért és ez kikészít. Utálok magamról mesélni.

- Mit szeretnél tudni? – kérdeztem és kifújtam a füstöt.

- Hol nőttél fel, miért mentél egy olyan egyetemre, amilyenre jártál és miért vagy itt egy olyan végzettséggel? nem áll össze a kép. – mosolyodott el és mélyet szívott a cigijéből. Szinte már zavarba ejtően állta a tekintetem, egy pillanatra se vette le rólam.

- Nagy vonalakban elmondtam már tegnap, az kiesett? – kérdeztem mosolyogva, mire ő vigyorogva felvonta a vállait.

- Megeshet, hogy az alkohol kiszelektált egy-két infót.

Ezek szerint az se maradt meg, hogy átölelt és szinte el se engedett egész éjjel. Már amíg mély álomba nem merültem.

- New Yorki vagyok, ezt már tudod. Van egy bátyám, Brad, aki Londonban él. Apu ingatlanokkal foglalkozik, most éppen Európában tevékenykedik, ott élnek anyuval. Én maradtam végül New York-ban egyedül.

Folytathatnám teljesen őszintén is. Elmondhatnám, hogy ha nem buktam volna le pár hónapja Brad előtt, és nem lennének befagyasztva a számláim, akkor itt se lennék, hisz nem lennék rászorulva, hogy dolgozzak és valószínűleg visszamennék a francia partok mentén vitorlázni azokkal a barátaimmal, akiknek hasonlóan semmi dolguk, és akikkel kóláznánk és buliznánk egész nap, heteken keresztül. Ergo ez kb egy elvonóval ér fel a rokonaim és azon barátaim szemében, akik kicsit józanabb életet élnek nálam. Pedig részemről abszolút alaptalan ez a borzalmas aggodalom, amivel mindenki kezel. Mintha 16 lennék... Közel sem voltam a függőséghez. Jó, talán egy kicsit. De nem voltam az soha, csak szerettem élvezni az életet. Mindig tudtam nemet mondani, ha arról van szó. Ezt pont apu tudhatná a legjobban, aki a 90-es években tőzsdézett New York-ban. Kicsit ironikus, hogy pont ő fagyasztatja be a számláim, mert a bátyám egyszer rajtakapott, hogy kokainoztam. A poén pedig az egészben az, hogy Brad még figyelmeztetett is tavaly, hogy írassak át mindent a saját nevemre, hisz apuék már semmibe nem szólahtnának bele, nagykorúként nem lenne felettem hatalma már több éve, de nem volt kedvem csak egy aláírés miatt hazajönni, "hisz mi történhetne", így ez elmaradt. Jól meg is szívtam...

Szóval nem, szerintem ennyire még nem vagyunk jóban.

- Apám azt akarta, hogy jó suliba menjek, hogy legyen lehetőségem olyan munkát csinálni, amit ő elismerne. De nem érzem, hogy egy irodában kéne robotolnom hétfőtől péntekig. Szóval itt vagyok.

- Hm... – bólintott Mads felvont szemöldökökkel. – Megértem. Én is utálnék irodában dolgozni. - elhallgatott, de láttam, hogy valamin agyal. rövidebb csend után ő szólalt meg először.

- A család fekete báránya...? - mosolyodott el és beleszívott a cigijébe.

- Valami olyasmi. - bólintottam halvány mosollyal.

Hál' isten ezt annyiban hagytuk és témát váltottunk. Mikor mindketten elszívtuk a ciginket visszamentünk a szobába.

- Nem akarok zavarni, Mads, hagylak pihenni, szerintem visszamegyek a szobámba.

- Maradj nyugodtan, úgyse csinálnék semmit. Rendelek desszertet, biztos nem kérsz valamit? Meghívlak. A kávékért cserébe. – mondta halkan elvigyorodva.

- Ha már itt tartunk, senki nem mondta, hogy a kávék és ebédek az én fizetésemből vonódnak le. – jegyeztem meg kissé sértődött mosollyal.

- Micsoda? – kérdezte Mads hitetlen vigyorral. – Na ne viccelj.

- Tudtam én, hogy túl jól hangzik az a fizetés, amit ígértek.

- Ez komoly? Beszélek majd Dan-nel, mindig fizetik az egész stáb ellátását, valamit nagyon elbaszhattak.

- Tényleg?

- Igen, soha nem az asszisztens fizeti a mi fogyasztásunkat. – nevetett fel Mads lenézően. – Ne aggódj, majd beszélek velük.

- Köszönöm! – mondtam lepődötten elmosolyodva és leültem az ágya szélére. – Viszont, ha már így felajánlottad, én is kérek valami édességet.

Odaadta a szoba szervizes étlapot és leült mellém.

- Ma szombat van, ugye? – kérdezte és a mobiljára nézett. – Ja. Tehát a holnap még mindig szabad. Kérsz egy italt?

- A tegnapi után örülök, hogy még élek. - horkantottam fel, miközben a desszerteket bújtam.

- Ugyan már, akkor mit mondjak én? – nevetett fel és már nyúlt is a szállodai telefon felé. – Egy pohár bor a desszerthez? Vagy szeretnéd kibontani azt? – kérdezte a Kate-től kapott üvegemre mutatva.

- Legyen. De inkább rendelj, nem kívánom a vöröset. Lehet rozé?

- Persze. – mondta és már tárcsázta is a szoba szervizt.

Egész nap alig ettem, most hogy bele gondolok, semmit, a cigi és a kávé perfektül elnyomta az éhségemet. Ez a desszert nem sok alkoholt szívott fel, így én már két pohár bortól is kicsit becsiccsentettem. Nem voltam részeg, de éreztem, hogy sokkal nyitottabb és bőbeszédűbb lettem, mióta borozunk.

Ahogy egyre jobban beütött a bor, egyre gyakrabban kaptam magam azon, hogy őt nézem. Bámulom, talán ez helyesebb kifejezés. Akárhányszor rajtakaptam magam lesütöttem a tekintetem, remélem nem vette észre, próbáltam terelni a gondolataim. Nem tetszett soha, soha nem jöttek be az ennyivel idősebb pasik. Valami azonban most megmozdult bennem...

Az ágyán ültünk, beszélgettünk, tv-ztünk és boroztunk. A desszertes tányérok mellettünk voltak az ágyon, felváltva mindkettőből ettünk mindketten, bár amit én rendeltem sokkal finomabb volt. Mivel részeg aggyal két pohár bor nem bor, kibontottuk a másik üveget is. Meglepően jól elvoltunk. Munka közben néha kicsit furcsán éreztem magam Mads mellett, hisz nem két év közöttünk a korkülönbség, most mégis úgy beszélgettünk, mintha nem lenne közöttünk 20 év. Mindenről, ami csak eszünkbe jutott, már vagy 2 órája itt lehettem nála.

Beszélgetés közben Mads egyik poénján annyira nevettem, hogy nem figyeltem oda és leöltöttem a pólóját.

- Jó ég, ne haragudj! – mondtam, ahogy ő reflexből elhúzódott és végre észrevettem, hogy leöntöttem. Azonnal letettem a poharam az éjjeli szekrényre, majd felálltam. – Hozok valamit, várj!

- Nem kell, hagyd csak.

Szinte meg se hallottam, és bementem a fürdőbe. Megragadtam az első kéztörlőt, amit megláttam, de visszafele beleütköztem Mads-be, aki közben már utánam indult.

- Bocsi! – nevettem fel és hátrébb léptem.

- Ne viccelj, majd kimosatom. – mondta és a kézmosóhoz lépett.

- Ne öblítsük ki legalább szappannal, vagy valmi?

- Mostál már ezelőtt? – kérdezte meg vigyorogva, mire sértődötten eltátottam a szám.

- Minek nézel te engem?!

- Csak ugratlak. – kuncogott tovább és levette a pólóját. – Felveszek egy másikat.

A koszosat bedobta a szennyes tartóba és kiment a fürdőből. Letettem a törölközőt a tartóra és utána indultam. Nem tudtam levenni a tekintetét a meztelen felsőtestéről. Szinte égtek az ujjaim, hogy megérinthessem őt. 

Soha nem szerettem, ha valaki túl izmos volt. Valahogy kissé buta benyomást kelt bennem, azt a látszatot, hogy az illető minden szabad idejét a kondiban tölti. Mads teste tökéletes volt, szálkás hát, formás karok, szép bicepszek és has, hab a tortán, hogy hál’ Isten nem is túl szőrös... Mondhatni pont úgy volt jó, ahogy volt...

Egészen a szekrényig követtem őt, ahol még rám is nézett, kissé kérdő tekintettel, hogy mit csinálok mellette. Vigyorogva visszafordult a szekrény felé és kivett egy pólót. Mozdulat közben én azonban megállítottam a kezeit, mire ő némán rám nézett.

- Maradhatnál... akár... így is. – mondtam halkan és közelebb léptem. Mads lassan a pólóra nézett és pár pillanatig habozott, de végül visszatette azt a szekrénybe. Én akaratlanul is elmosolyodtam. Rám nézett és vett egy mély levegőt.

Nem gondoltam végig, hogy mit is akarok tenni, egyszerűen csak nem akartam még, hogy elbújtassa a testét. Olyan szép volt, még gyönyörködni akartam benne. Két hónapja nem voltam már pasival, ki akartam élvezni, még ha csak látványt élvezhetem is. Megnyaltam az ajkaim és lassan Mads mellkasára emeltem a kezeim. Óvatosan végigsimítottam rajta, keresztül csúsztattam az ujjaim a kusza, néhol már-már őszülő szőrszálakon, majd egy pillanatra megálltam. Nem láttam rajta az izgalom egy kis jelét se. Mintha minden érzését megpróbálta volna elrejteni, meg se rezzent az arca, féltem, hogy túllépek egy határt, nem akartam, hogy a későbbiekben kellemetlen legyen a viszonyunk. Nem tudtam, mit jelent ez a néma, semmit nem mondó tekintet. Vajon nem akarná? Lehet, hogy túlléptem egy határt? De önszántából tette vissza a pólóját...

Még mindig a mellkasát nézve felemeltem róla az ujjaim és kicsit hátrébb léptem.

Ő azonban a kezeimért nyúlt.

- Maradhatna a kezed... akár... itt is... – súgta Mads és visszaemelte a kezeim a mellkasára, majd nyakamra emelve a saját kezeit közelebb húzott magához.

Éreztem, hogy a pulzusom az egyekbe szökik és elpirulok. Az ujjaim azonban reflex-szerűen simítottak végig újra a mellkasán és kúsztak egyre feljebb Mads nyaka felé. Közben óvatosan ő is a derekamra emelte a kezeit.

Vékony ajkai nedvesen csillogtak miután megnyalta őket, annyira hívogattak, nem bírtam tovább várni... lábujjhegyre magasodtam és megcsókoltam. Óvatosan, lassan kóstolgattam az ajkait, kíváncsi voltam, hogy egyáltalán hagyná-e...

Éreztem, hogy az ujjai szorosabban markolják a csípőm, ajkai mégis szinte alig mozdultak meg. Így, egy rövidebb próbálkozás után elhúzódtam és zavartan, kissé csalódottan felnevettem.

- Sajnálom, nem akartam... nem tudom, mi ütött belém. – mondtam és hátrébb léptem, majd félresöpörtem a hajam az arcomból. Éreztem, hogy elpirulok... A picsába... minek kellett így erőszakoskodnom? Dehát még bíztatott is... túl korai lett volna?

- Azt hiszem, megyek. Tényleg... sajnálom. – mondtam és már indultam volna, amikor Mads megragadta a karom és visszahúzott magához. Kezeit a derekamra emelte és úgy húzott magához, mintha az élete múlt volna rajta, majd megcsókolt. Immár abszolút ő irányított, szenvedélyesen, hevesen csókolt, és végre a nyelvét is bevonta a játékba.

Bor és cigaretta íze keveredett a nyelvén, mégis nagyon felizgatott. Ahogy a parfümje illata keveredett a vörösbor még mindig jelenlévő ízével, teljesen elvesztettem a kontrollt. Majdnem olyan érzés volt, mint amikor felszívok egy csíkot. Többet és többet akartam belőle és most már, ha akart volna se tudott volna leállítani. Elképesztő vágy tört rám, kívántam őt, itt és most, nem érdekelt, hogy milyen következménye lehet, nekem meg kell őt kapnom, még ha csak egy éjszakára is.

Kezeit becsúsztatta a pólóm alá és elkezdte felfelé húzni azt. Boldogan működtem közre és vettem le én magam a pólóm.

- Nem mész te sehova... – súgta Mads és újra rávetette magát az ajkaimra.

Közben kioldotta a melltartómat és azt is ledobta a földre. Kezei azonnal birtokba vették a melleimet, majd lejjebb hajolt és finoman harapdálni, csókolni kezdte őket.

- Gyönyörű vagy... – súgta és hagyta, hogy végre újra megcsókolhassam az ajkait.

A fenekem alá nyúlt és felemelt, elvitt az ágyig, amire óvatosan ledobott. Mielőtt felém támaszkodott volna, kigombolta a nadrágom és lehúztam rólam azt, így egy vékony fekete bugyiban feküdtem előtte. Rajta azonban még mindig túl sok ruha volt...

Felültem és a melegítő nadrág gumijába akasztottam az ujjaim, majd felnéztem rá. Látszólag nem volt rajta alsónadrág, mert semmi nem szorította le a nadrág alatt megbújó merevedését.

Tekintete szinte lángolt, láttam rajta, hogy már alig bír magával.

Nem tudtam nem elmosolyodni, ahogy lehúztam róla a nadrágját. Nem csak a felsőteste volt tökéletes...

Nem szoktam rögtön mindenkinek mindent első alkalommal megadni, de most nem bírtam magammal. Tényleg úgy éreztem, hogy egyszerűen nem kapok belőle eleget, többet és többet akartam. Felnéztem Mads-re és lassan, végig a szemeibe nézve eltűntettem a merevedését a számban.

Ő hangosan felmordult és a hajamba markolt. Nem volt erőszakos, vagy utasító, kifejezetten izgató volt, ahogy lazán játszott a hajammal. Nem hagyta azonban, hogy sokáig kényeztessem, egy gyors mozdulattal kicsusszant a számból és lehajolt hozzám, hogy megcsókoljon.

- Megőrjítesz! – súgta és hanyatt döntött az ágyon.

Én kicsit feljebb csúsztam, hogy ne lógjunk le és vártam, hogy felém támaszkodjon. Előtte azonban levette rólam a bugyim és finoman szétfeszítette a lábaim. Ahogy megéreztem a leheletét hátravetettem a fejem és lehunytam a szemeim.

Elmondtam magamban egy imát, hogy annak ellenére is járok gyantáztatni, hogy két hónapja senkivel nem szexeltem. Pont emiatt azonban, hogy két hónapja senkivel nem szexeltem, iszonyatosan fel voltam már izgulva. Szinte bármit megtettem volna, hogy végre magamban érezhessem.

Amikor megéreztem magamon a nyelvét, felnyögtem, majd összeszorítottam az ajkaim. Nem akartam, hogy meghallja valamelyik szomszéd, nem akartam, hogy pletykáljanak Mads-ről.

Ő nem sokkal később felnézett rám és feljebb kúszott hozzám.

- Kérlek ne fogd vissza magad! – mondta és megcsókolt. – Hallani akarom, mennyire élvezed. 

Immár mindkettőnk íze keveredett, egyre jobban égtem a vágytól, megőrjített, hogy még mindig nincs bennem. Lenyúltam kettőnk közé és miközben csókolt, a kezemmel izgattam őt.

- Hagyd abba! – nyögte lehunyt szemekkel és feljebb emelte a csípőjét.

Engedelmeskedve a kérésének abba hagytam és kezeim közé vettem az arcát.

- Kérlek... nem bírok tovább várni! – súgtam és feljebb emeltem a csípőm.

Ő ezen szinte büszkén elmosolyodott és végre, lassan, őrjítően lassan, elmerült bennem. A szemeim fennakadtak, a hátam ívbe feszült. Édes kínomban lehunytam a szemeim és a lepedőbe markoltam. Minden mozdulatát ki akartam élvezni, semmi másra nem akartam koncentrálni, Mads azonban a fejem alá nyúlt és megszólított.

- Nézz rám! – kérte, miközben gyorsított a tempón.

Elképesztő volt, nem akartam, hogy valaha is véget érjen. Nem emlékszem, mikor voltam utoljára ennyire felizgulva. A tekintetével szinte felfalt, hol a tekintetemben ragadt le, hol pedig mámoros állapotban nézte, ahogy ki-be csúszkál bennem. 

- Nincs nálam gumi... – súgta, és kicsit lassított a tempón.

- Tabizom. – mondtam, mire ő megkönnyebbülve nyögött egyet és újra gyorsított. – De még várj... – súgtam és lejjebb húztam, hogy megcsókoljam. Nem tudtam, miért mondta most, ráadásul lassított is, nem ismerem, ki tudja, mennyire járhat közel... – Túl jó, hogy csak eddig tartson.

Mads megcsókolt és elmosolyodott.

- Nem tudom, hogy örüljek-e, hogy ezt kéred, vagy megsértődjek-e, mert ennyit nézel ki belőlem... – vigyorodott el és végigsimított az arcomon. – Nehogy azt hidd, hogy ennyi volt. – mondta és lefogta a fejem fölött a kezeim. – Nem tudod még, mi vár rád...

Gyorsítani kezdett és finoman a nyakamba harapott. Ezzel teljesen kikészített, éreztem, hogy még ha ő bírja is, én tényleg nem bírom sokáig, így próbáltam kiszabadulni, de nem engedett. Mielőtt szólhattam volna, csak a nevét bírtam kinyögni és éreztem, hogy végig fut rajtam az orgazmus elsöprő hulláma. A torkomból felszakadt egy halk sikoly és a gerincem ívbe feszült Mads alatt. Ő közben kicsusszant belőlem és próbálta szabályozni a légzését, mintha próbálta volna lenyugtatni magát.

- Kettő előtt nem állunk meg... – súgta és elmosolyodott, majd csókolgatni kezdte a nyakam. Feltérdelt és mikor már magamhoz tértem, Mads utasítására megfordultam és feltérdeltem elé. Már majdnem újra bennem volt, mikor megállítottam és hátra fordultam. Ő kissé türelmetlenül és értetlenül nézett rám, nem értette, miért állítom le.

- Feküdj le. – kértem és hanyatt löktem az ágyon. Ő elmosolyodott és megnyalta az ajkait, majd a csípőm után nyúlt a kezeivel. Felé térdeltem és teljesen magamba engedtem a merevedését.

Majdnem egy órán keresztül szexeltünk. Tényleg nem állt meg kettő előtt, ami azt illeti én háromszor élveztem el, amit ő kifejezetten türelmesen, mondhatni udvariasan végig várt. Az utolsó orgazmusomnál azonban ő se bírta tovább és egy határozott morgásba hajló nyögéssel élvezett el bennem. Hosszú percekig feküdt rajtam, míg mindkettőnk légzése nagyjából normalizálódott és újra higgadtan tudtunk gondolkodni. Amíg rajtam feküdt egy tincsével játszottam. Mikor végre felnézett rám, finoman, sokkal finomabban és higgadtabban, mint ezelőtt, megcsókolt és elmosolyodott.

- Gyönyörű vagy.

Soha nem tudtam kezelni az ilyen szituációban kapott bókokat így csak szégyenlősen elmosolyodtam.

Mikor kicsusszant belőlem, adott zsepit, hogy kicsit letisztogassam magam. Jobb ötletnek tartottam volna azonban zuhanyozni egyet gyorsan, de mielőtt felállhattam volna, visszahúzott.

- Ne menj még... – súgta és magához húzott.

- Csak zuhanyozni akartam. – kuncogtam, miközben ő puszit nyomott a nyakamra.

- Hogy lehet egy nő ennyire gyönyörű... – nyögte és végigsimított a testemen. – Azóta vágytam rád, hogy megláttalak azon a partin.

- Tényleg?

- M-hhm.. – bólintott és finoman a hajamba markolt. – Az a kék selyem ruha pont annyit mutatott belőled, hogy még többet akarjak látni. Mindenki téged bámult. – mély levegőt vett és a szemeimbe nézett. – Megőrjítesz. Az illatod, az ízed, nem tudok eleget kapni belőled.

- Akkor vigyázz, nehogy rászokj... – mondtam halkan és elmosolyodtam. – Megtalálsz a zuhanyzóban. Már.. ha... használhatom. – mondtam, ahogy eszembe jutott, hogy nála vagyok.

- Persze! – mosolyodott el és hanyatt fordult. - Nyugodtan.

Valamiért tényleg számítottam rá, hogy egyszer csak megjelenik mellettem a zuhanyzóban, de nem jött be. Mire visszamentem Mads már aludt. Ugyanabban a pózban, amiben feküdt, mikor itt hagytam. A hátán feküdt, az egyik karja a mellkasán, a másik kinyújtva maga mellett, a takaró a derekán. Nem volt szívem felébreszteni, de muszáj volt odébb tennem a karját, hogy mellé férhessek. nem akartam visszamenni a saját szobámba, nem akartam egyedül aludni. 

Kissé ijedten nézett fel, mikor megemeltem a karját, de mikor felfogta mi történik, odébb húzódott és felém fordult, majd felém nyújtotta a karját.

- Gyere ide. – mondta érces, alig hallható hangon és újra le is csukta a szemeit.

Ledobtam magamról a törölközőt az egyik székre és bebújtam mellé a takaró alá.

- Aludj itt ma este. – kérte, mikor magához húzott és puszit nyomott a fejemre.

- Rendben. – válaszoltam és hátra fordultam, hogy adhassak neki egy csókot. – Jóéjt! – súgtam, de erre választ már nem is kaptam.