2016. július 10., vasárnap

Wicked Games - 11. fejezet

Ezer bocsi, hogy nem került fel hamarabb a mai nap folyamán, de éjjeli bagoly vagyok és egyszerűen nem megy napközben :D

Zenék:



- Audrey -

Épp a szálloda éttermében ültem Kate-tel. Reggeliztünk miközben átbeszéltük az e heti programot, és a hazautazásának és visszajövetelének időpontjait. Jövőhét után egy hétre hazamehet pihenni, csak a többi színész dolgozik. Én is haza mehetek ha akarok. De vajon akarok-e...
Csábított az ötlet, hogy lehetnék kicsit többet Mads-el. Eddig soha nem igazán ismertük meg egymást. Úgy igazán. Tudom, ki ő, tudok róla bizonyos dolgokat, de nem tudom, ki is ő igazából. Jó lenne vele tényleg kettesben lenni és nem csak szexelni, majd eltűnni.

- Te találkoztál már Mads feleségével? – kérdezte Kate miközben bekapott egy falatot a rántottájából.
Kissé meglepett a kérdésével, kellett pár pillanat, mire válaszolni tudtam.
- Nem. Mert? Mármint egyszer igen. Azon a partin, ahol Mads-el is találkoztam, tudod.
Kate bólintott és felvonta a szemöldökeit.
- Persze, hisz mondtad is!
- Igen. A barátnőm táncos, Mads vo... – majdnem kimondtam, hogy volt, így megköszörültem a torkom és úgy csináltam, mintha félrenyeltem volna. – A felesége pedig koreográfus, így megtalálták a közös hangot. De én köszönésen kívül nem nagyon beszéltem vele.
Hisz Mads flörtölt velem majd alázott engem meg miközben Chrissy a feleségével csevegett...
- Azt hallottam, hogy egy igazi angyal. Bemutatkozom neki, ha lesz egy kis szabad idejük.
- Idejön? – kérdeztem kicsit meglepettebben, mint kellett volna.
Kate felvonta a szemöldökeit és elmosolyodott.
- Mi a baj?
- Semmi, csak azt hittem nem jön. Stace azt mondta Mads megy majd haza.
Igazából Mads mondta, és ő azt mondta, hogy pénteken megy és kedden jön is vissza.
- Ezek szerint változott a terv, nekem tegnap mondta Mads, hogy kimaradna a túrából is.
Kissé össze voltam zavarodva, nem értettem miért Hanne jön ide, miért nem egyszerűbb ha Mads otthon beszél vele és az ügyvédekkel.
- Kimarad? Hogyhogy? Azt hittem jön velünk ő is.
- Igen, de kiderült, hogy Hanne meglepte, mégis el tudott jönni.
Éreztem, hogy megakad a torkomon a falat. Így újabb köhögő roham tört rám.
- Jól vagy, Audrey? – kérdezte Kate furcsán nézve.
- Persze. – mondtam még mindig fulladozva. – Csak nem figyeltem, félrenyeltem. – hazudtam és próbáltam nagyokat kortyolni a vizemből, hogy visszatérjen a falatom a jó útra.
Mi az, hogy meglepi? Mivel, egy válási papírral? Miért kell azzal ilyen hirtelen Kanadáig eljönni?
- Milyen rendes tőle. – böktem végül ki és elmosolyodtam. Mindig is jó voltam a mű érzelmekben...

Elővettem a telefonom és amíg Kate kiment mosdóba, írtam Mads-nek egy sms-t.
„Mit csinálsz ma? Tudunk együtt lenni?”
Amíg Kate visszaért nem kaptam választ. Egyre jobban frusztrált, amit Kate mondott. Mi van, ha tényleg itt van Hanne. Miért nem szólt róla Mads? Csak megjegyezhette volna...
Mikor mindketten végeztünk a reggelinkkel, kis időre elköszöntem Kate-től, ment kozmetikushoz és interjút adni egy újságírónak. Ez azt jelentette, hogy egészen délutánig semmi dolgom.
Nyilván az első dolog, ami eszembe jutott Mads volt. és az, hogy mi a franc van a feleségével. Volt feleségével, ha minden jól megy.
Amíg eszembe nem jutott, hogy Hanne meglepte, iszonyat ideges voltam. Azon rágódtam, hogy miért nem mondta, hogy jön, de eszembe jutott, amit Kate mondott. Meglepte őt...
Megmagyarázhatatlan féltékenység lobbant fel bennem. Már vagy 3 szál cigit elszívtam az elmúlt 10 percben a szobám teraszán. Az csak tetőzte az egészet, hogy Mads még mindig nem reagált. Megpróbáltam felhívni. Semmi... semmi reakció vagy válasz.
2 újabb szál cigi után arra jutottam, hogy mi veszteni valóm van. Bekopogok hozzá. Ha ott lesz Hanne is, majd kitalálok valamit.

Odamentem a szobájához és bekopogtam az ajtaján. Valamiért még mindig kissé ideges voltam, nehogy meglássanak nála. Még semmi reakciót nem kaptam a kopogásra, de felkaptam a fejem, egy női hangot hallottam bent. És annyit hallani lehetett, hogy nem angolul beszéltek. Baszki...
Éreztem, hogy elsápadok, de semmi esélyem nem volt összeszedni magam. Pedig számítottam rá, hogy itt lesz, Kate mondta, mégis meglepett a tény, hogy tényleg itt van. Nyílt az ajtó és Hanne mosolygott rám, vizes hajjal, egy fehér szállodai köntösben.
- Jónapot! – köszönt enyhe akcentussal.
- Jónapot! Mrs... Bocsánat, Ms Mi... ömm... khm, Hanne! – nyögtem ki erőltetett mosollyal. Nem akartam sebet felszakítani azzal, hogy Mikkelsennek hívom, hisz végül is ha minden igaz már nem sokáig az. Viszont fogalmam sincs mi a saját vezetékneve. Így maradt a „Ms. Hanne”. Remek, micsoda megszólítás...  – khmm... – meg se tudtam hirtelen szólalni. Mosolyt erőltettem magamra és végre megszólaltam.
- Sajnálom, ha megzavartam, nem tudtam, hogy itt száll meg, nem tudja véletlenül, hogy hol találom Mads-et?
Bentről hallottam Mads hangját, valamit kérdezett de dánul tette, így fogalmam sincs mi lehetett az. Mielőtt megszólalhattam volna, Hanne válaszolt neki, szintén dánul. Kicsit kellemetlenül éreztem magam, fogalmam se volt miről beszélhettek, ahogy arról se, hogy miért van egy köntösben, ha Mads itt van.
Mosolyt erőltettem magamra és vártam, hogy valaki végre megszólaljon angolul is.
Egyszer csak megjelent bent Mads egy szál törölközővel a derekán. Ahogy meglátott elsápadt és szinte teljes teste ledermedt. Csoda, hogy a törölköző nem esett le róla. Nyelt egyet és összezárta az ajkait.
Teljesen ledermedtem. Hányingerem támadt és éreztem, hogy elsápadok. Mintha földbegyökerezett volna a lábam. Hogy lehettem ennyire naiv? Jó ég!
Miután Hanne furcsa tekintettel várta, hogy mondjam, miért jöttem, észbe kaptam és megköszörültem a torkom. Közben Mads is szóra nyitott ajkait de én megelőztem.
Te jó ég. Szó sincs válásról. Hogy lehettem ennyire naiv... legszívesebben most elmondtam volna Hanne-nek. Megérdemelte volna Mads, hogy így derüljön ki. Mert nyilván nincs is szó válásról és nyilván Hanne-nek fogalma sincs róla, hogy mekkora seggfej a férje.
- Oh... – nyögtem végül és megpróbáltam összeszedni az állam a padlóról. – Ohh! – nevettem kissé kínosan és megpróbáltam összeszedni magam. Megköszörültem a torkom és próbáltam improvizálni, hogy mit mondjak, miért jöttem.
Mennyire lenne egyszerű ha csak úgy elmondanám a feleségének mi történik ebben a szállodai lakosztályban amíg ő boldogan vásárolgat és főz otthon, egy másik kontinensen. Hogy a férje hányszor nyalt ki úgy, ahogy őt gondolom soha, mert gondolom ehhez ő túl konzervatív. Vagy hogy hányszor hallottam, hogy életében nem szexelt ilyen jókat senkivel. Biztos tetszene neki...
- Kate mondta, hogy... ömm... – elhallgattam és zavartan felnevettem. – Ott lesz a... nálam! Nálam lesz és akar veled beszélni a... szövegről.
Mads bólintott de csak azért mert Hanne kérdően nézett rá. Tudta, hogy Kate-nek köze sincs a dologhoz. Nagyon jól tudta, mire gondolok.
- Oké. – nyögte ki és idegesen megnyalta az ajkait. Szinte láttam a homlokán az izzadság cseppeket, még innen kintről is.
Hanne furcsállóan rámosolygott és kérdezett tőle valamit, mire Mads bólintott.
- Oké. – ismételtem én is lassan és mosolyt erőltettem az arcomra. Már épp fordultam volna, hogy mehessek innen a francba, de meggondoltam magam. Mads-re néztem és erőltetett mosollyal legyintettem. – De tudod mit, nem kell, nem akarok, mármint akar zavarni Kate! Kate nem hiszem, hogy zavarni akarna, most, hogy a feleségeddel vagy és végre együtt lazíthattok, úgyhogy... inkább megmondom neki, hogy majd később megkeresed! Nálam! – mondtam széles mosollyal végig Mads szemeibe nézve. – Nem fontos, tényleg. Hisz nem múlik ezen a karriered. – jegyeztem meg halkan nevetve, mintha viccelnék.
Ő még mindig dermedten, szó nélkül bólintott, de mikor Hanne ránézett ő is mosolyt erőltetett magára.
- Menj nyugodtan. Én megvárlak, nem megyek sehova. – mosolygott felé Hanne, mire Mads megárzta a fejét.
- Majd átmegyek. – mondta és rám nézett.
- Hmm. Én se sietnék. – haraptam az alsó ajkamba. – Bár ő nem megy sehova... – ismételtem magamban alig hallhatóan és bólintottam. –  Tudja, Mrs. Mikkelsen, igazán szétnézhetne a városban, amíg a férje dolgozik, biztos vagyok benne, hogy ezernyi érdekesebb dolgot és embert találna a városban, mint a férje.
Ő felkacagott és legyintett.
- Lesz időm a forgatások alatt nézelődni, attól nem tartok, hogy akármi kimarad. De ha van ötlete... – megtorpant és halkan kuncogott. – Ötleted, nem bánod, ha tegezlek? Furcsa egy ilyen fiatal lányt magáznom, mintha a lányomat magánzám... – mondta vidáman és hátra tekintett Mads-re, aki kínosan elmosolyodva bólintott. – Ha van akármi tipped merre menjek, szívesen fogadom. – folytatta felém fordulva.
- Oh, természetesen. – bólintottam és Mads-re néztem. Ezek szerint még marad is. Micsoda ötlet... Első tippként mondjuk egy új férjet keressen. Ez az én első, világmegváltó tippem, amit megnézhetne az itt tartózkodása alatt. Keressen mondjuk egy új férjet. –  Hát... addig is, viszlát Mrs. Mikkelsen! – mondtam hangosan és széles mosolyt villantottam felé, majd kissé lenézőbb tekintetet Mads felé.
Sarkon fordultam és elindultam a lifthez.

Nem hiszem el. Nem hiszem el! Hogy lehettem ennyire naiv?! Ezért nem tudott róla senki, ezért nem tudhatott róla senki. Nem volt miről tudni és nem volt szabad akárkinek is tudnia rólunk, hisz én voltam az egyetlen titok, amit Mads nem akart senkinek elmondani. A rohadt életbe!
Nem tudom mikor éreztem magam ennyire megalázva. Szerintem soha. Kihasznált, átbaszott, megbaszott és jót röhögött. Teljesen hülyének nézett. Annyira hülye voltam, hogy lehettem ennyire vak?! Még Tommy is furcsállta. Chrissy is. Mindenki látta, csak én nem. Teljesen elvakított, hogy mennyire jól érzem magam vele, nem láttam a fától az erdőt. El akartam hinni, hogy igaz, amit mond, mert tényleg képes lettem volna igazán beleszeretni.
Annyira ideges voltam, hogy szívem szerint az összes vázát a folyosón földhöz vágtam volna de megpróbáltam nyugodt maradni. Mélyeket lélegeztem és próbáltam lejjebb vinni a pulzusom.
Még oda se értem a lifthez, ajtó nyílást hallottam a távolból. Megfordultam, Mads haladt felém melegítő nadrágban és rövidujjú pólóban futólépésben. Visszafordultam a lifthez és még vagy hússzor megnyomtam a hívógombot.
- Audrey, várj! – szólt és megállt mellettem.
Szó nélkül, teljesen üres arccal ránéztem és vártam, mit mond.
- Félreérted...
- Abban biztos vagyok. – mondtam mosolyogva és újra megnyomtam a lift hívót.
- Most nem tudok átmenni, de kérlek, beszéljük...
- Kérlek ne! – vágtam közbe. Kicsit hangosabban reagáltam, mint akartam volna. Mély levegőt vettem és újrakezdtem. – Nem érdekel. – ráztam meg a fejem higgadtabban és ránéztem. – Felőlem kár Kate-et is dughatnád, nem érdekel. Engem hagyj békén.
Megérkezett a lift, beszálltam és megnyomtam a 4es gombot.
- Audrey, esküszöm...
- Mads leszarom! – vágtam közbe szinte kiabálva. Eddig próbáltam csendben maradni, nehogy meghallja a felesége de végül is nekem miért kéne aggódnom?
Ahogy sejtettem, amint felemeltem a hangom, Mads reflexből visszanézett a szobája ajtaja felém, majd újra rám. – Nem az én dolgom, nem az én feleségem és tudod mit, nem nekem kell szarul éreznem magam! Leszarom!
- De nem tudtam, hogy...
- Megtennéd, hogy elveszed a lábad? Így nem csukódik be az ajtó. – szóltam közbe annyira ridegen amennyire csak tudtam. Nem volt se kedvem se erőm ahhoz, hogy erre az idiótára pazaroljam egyetlen további percemet is.
- Esküszöm leszarom. Én nem hazudtam és nem csaltam meg senkit. – mondtam és közelebb léptem hozzá. – Nem érdekel. Azt csinálsz, amit akarsz, ha válsz, ha nem, nem érdekel, csak engem hagyj békén.
Mads idegesen sóhajtott egyet és kilépett a liftből. Végre csukódni kezdett az ajtó és én elindultam a saját emeletem felé.

Nem hiszem el. Hogy lehet valaki ennyire undorító? Hova tart a világ, ha egy ilyen kedves nőt is megcsalnak, mint az ő felesége? Nem mintha annyit beszélgettem volna vele, de Chrissy csak jókat mondott róla, és ahogy fogadott most... nem tudom elképzelni, hogy ő ezt akármivel is kiérdemelte.
Ez az idióta... hogy nem láttam ezt előre? „Most válunk” persze. Persze, csak ezért nem tud róla senki, légyszi ne mond még el senkinek, még nem nyilvános. Hogy rohadna meg...
Nem volt ő szerelmes senkibe, max a feleségébe. Bár ha annyira szerelmes lenne nem csalta volna meg. A farka volt az egyetlen őszintén szerelmes játékos ebben az elbaszott történetben. Bevettem az összes meséjét. El akartam hinni mindent, nem kérdőjeleztem meg egyetlen szavát se.

Ahogy kinyílt a lift, szinte oda futottam a szobámhoz és kimentem a teraszra elszívni egy szál cigit. Két szívás között kicsit beljebb léptem, mert úgy hallottam, mintha valaki kopogott volna.
- Igen? – kiáltottam, mire alig hallható válasz érkezett.
- Mads vagyok. Bejöhetek?
Van pofája most idejönni... Elnyomtam a cigimet és bementem, hogy ajtót nyithassak. Szinte feltéptem az ajtót.
- Mi van?
Válasz nélkül bejött és becsukta maga mögött az ajtót.
- Kérlek... Had magyarázzam meg. – mondta és a karjaimra tette a kezeit.
- Nem érdekel! – nevettem fel idegesen és eltoltam magamtól. – Mit nem lehet ezen érteni? Nem érdekel, nem akarok ebbe belefolyni, ez a te sarad. Te rángattál ebbe bele, nem az én hibám.
- Persze, hogy nem a te hibád, én... nem tudom, mi ütött belém.
- Nem tudod mi ütött beléd? Azért jöttél ide, hogy ezt elmond?
- Nem, én... Én szeretem a feleségem.
Felnevettem és visszamentem a teraszra, hogy újra rágyújthassak.
Azt hittem, megölöm. Komolyan elgondolkodtam azon, hogy a fejéhez vágom a hamutálat. Idejön és kinyögi nekem, hogy ő amúgy szereti a feleségét. Remek, ez feldobta a napom, sőt, el is nézek neki mindent, amit tett. Hisz a lényed, hogy szereti a feleségét...
- Megtennéd, hogy nem mész ki? Nem akarom, hogy más hallja, Audrey, kérlek...
Némán mosolyogva felnéztem az égre és megráztam a fejem.
- Hát hogyne. Persze. Morzézzunk is, nehogy valaki meghallja, hogy mi ketten emberekhez méltóan beszélgetünk? Akarsz esetleg papíron levelezni?
Nem válaszolt, de végül megadtam magam, bementem a szobába és becsuktam a teraszajtót. Leültem az ágyra és vártam azt a fergeteges magyarázatot.
- Én szeretem a feleségem. Mindennél jobban a világon, de... – egy pillanatra habozott és idegesen pislogni kezdett. – Nem úgy. Amikor megláttalak abban a selyem ruhában... nem szoktam soha így érezni, Audrey, soha, de te... téged... te az egyik legszexibb nő vagy, akivel valaha is találkoztam. – mondta és szinte csodálattal a tekintetében nézett rám. Bevallom ez jól esett, de nem mutattam ki. Letérdelt elém a földre az ágy mellé és a kezei közé vette az enyémet. – Gyönyörű vagy, te nem veszed észre, de a mozdulataid, a hanglejtésed... egyszerűen vonzod a férfi tekintetet.
- Mondj valami újat. – vontam vállat ridegen. Nyilván tudtam, hogy tetszem a férfiaknak. Sokan mondták már, nem szoktam ezzel felvágni, se kihasználni, de most aztán mindenhez jogom van. Ebben a szituációban nem fogom pont én visszafogni magam.
Ő nem vette figyelembe az iszonyatosan szellemes megjegyzésem, szinte rám se nézett és folytatta tovább.
- És uramatyám, isteni veled a szex! Szégyen, vagy nem, én nem is emlékszem, mikor volt részem  előtted ilyen szexuális élményekben. És megszállott lettem és... egyszerűen nem tudtam leállni. Egyre többet és többet akartam belőled, mert megőrjítesz! – mondta csodálattal a tekintetében. Ezt a részét tényleg komolyan gondolhatta. – És igaz volt, amit pár napja beszéltünk. Részegek voltunk, tudom, de én se tudtam volna csak szexxel folytatni. És megálljt kellett volna parancsolni magamnak, de nem ment. Nem akartam, hogy másé legyél. És igen, kurva önző és gonosz dolog volt, de tudtam, hogy csak így tudhatlak magaménak.
- És mit gondoltál, hogyan akartad előadni, hogy ha hazamész nem is találkozhatunk többet? Futó nyári szerelem, mintha tinik lennénk? Mit gondoltál?
- Nem tudom. Teljesen megrészegítettél, nem gondolkodtam, csak téged akartalak, nem gondoltam bele, mi lesz, csak az érdekelt, mi van. – mondta és közben a kezei közé vette az arcom. Sértődötten elhúzódtam és hátrébb ültem, hogy ne érjen el. – Magamnak akartalak téged és akarlak most is, hidd el!
- És gondoltál néha közben a feleségedre?
- Kérlek... – nyögte és lehajtotta a fejét.
- Mikor gondoltál te valaha is komolyan válásra?
- Nem jó most hozzá az időpont, hidd el...
- Jó ég, szánalmas vagy... – horkantottam fel és felálltam. Kivettem egy szál cigit és kimentem a teraszra. Tudtam, hogy úgyse jön utánam.
- Kérlek gyere be! – kért halkan és felállt, majd derékra tette a kezeit.
Letekintettem a városra és mély levegőt vettem. Őszintén utáltam őt. Undorodtam tőle, és iszonyat mérges voltam magamra, amiért bevettem a hazugságait. Mégis akartam, hogy előrukkoljon egy kurva jó magyarázattal. Akartam, hogy kicsit is jobbnak tűnjön a helyzet, mert nem akartam őt kihagyni az életemből. Éreztem, hogy könnyek szöknek a szemembe.
Letettem a cigarettát a hamutál szélére és visszamentem a hotel szobába. Becsuktam magam mögött az ajtót és némán néztem Mads-et. Vártam a válaszára.
- Nézd... – kezdte és közelebb lépett, hogy kezei közé vehesse az arcom. – Borzalmasan érzem magam azért, amit veled tettem. Nem lett volna szabad hazudnom a... házasságomról. – mondta halkan. – De minden más, amit mondtam, amit pár napja beszéltünk... nem hazudtam.
Felhorkantottam és lesöpörtem a kezeit az arcomról.
- Kérlek menj el.
- Audrey, hinned kell nekem! – mondta és megfogta a kezem, hogy visszahúzhasson. – Most nem jó, nem tudom... nem akarom most elhagyni.
- Mads, te soha nem akartad őt elhagyni! – nevettem fel cinikusan és éreztem, hogy az arcomon legördül egy könnycsepp. – Soha nem fogod elhagyni, te is tudod. Beütött a kapuzárási pánik, hát kiélted magad! Szép volt jó volt, gondolom nagyon élvezted, hidd el, eddig én is, de ennyi volt. Menj szépen haza, Hanne már biztos vár rád. És kérlek hagyj engem békén. Nem akarok veled beszélgetni vagy találkozni forgatásokon kívül, ott is csak akkor, ha muszáj.

Nagyot sóhajtott és a tarkójára emelte a kezeit. Végül leült az egyik székre velem szemben az asztalnál és rám nézett.
- És ezt akarod csinálni még három hétig? Egymáshoz se fogunk szólni minden után, ami történt?
- Oh, én a helyedben kurvára örülnék, hogy ennyivel el akarom intézni...
Leszegte a fejét és a tarkójára emelte a kezeit.
- Ne aggódj, köztünk marad... – jegyeztem meg halkan és kifújtam az orrom.
- Csak 1-2 hónapot adj nekem.
- Rendben.
- Tényleg? – kapta fel a fejét izgatottan.
- Nem, Mads, baszódj meg! – tört fel belőlem hangosan. – Mit nem értesz azon, hogy nem akarok tőled semmit? Folyamatosan hazudoztál nekem, csak azért, hogy még párszor megdughass, gratulálok, remek színész vagy! Büszke lehetsz majd magadra, amikor a feleséged rólad áradozik a kollégáidnak, te szerencsétlen fasz! Én ugyan nem adom meg neked a kegyelem döfést. Nem ám... – nevettem fel kárörvendően és lassan közelebb léptem felé. A széke karfájára támaszkodtam – Egy szóval se említem meg senkinek, hogy mi történt. Emésszen csak a lelkiismeret furdalás, Mads, kíváncsi vagyok meddig fogod bírni. Hogy mikor unod meg a folyamatos idegeskedést, amiatt, hogy mikor szólom el magam véletlenül valakinek, aki a médiába juttatja a sztorit. Hogy ha ki is kerül a dolog, elhiszi-e Hanne, amit olvas, vagy tovább etetheted-e a faszságaiddal.
Láttam rajta, mennyire ideges. Szinte hallottam, ahogy csikorgatja a fogait, mégse szólt egy szót se. Tudta, hogy igazam van. Tudom, mennyire szarul érzi magát.
- Ha már itt tartunk, más is volt előttem? Hány nővel játszottad el ugyanezt? Őket hogy némítottad el?
- Mondtam már, hogy soha nem tettem ilyet. – hadarta idegesen, a szemeimbe nézve.
- Oh persze. – horkantottam fel és felegyenesedtem. – Biztos vagyok benne. Én voltam a legfiatalabb?
Halvány, kissé csalódott mosollyal az arcán megrázta a fejét és mély levegőt vett.
- Mindegy mit mondok, már úgyse hinnéd el, ugye?
- Na, legalább egy valamiben egyetértünk. – mosolyodtam el. – Azt se hiszem el, amit kérdezel, Mads.
Az ajkait belülről harapdálva bólintott és felállt.
- Sajnálom Audrey. Őszintén sajnálom. Remélem egy nap meg tudjuk majd beszélni felnőttekhez méltóan is. - Az egyik kezébe vette az arcom és végigsimított az ajkaimon. – Sajnálom! – súgta, majd elengedett.
Az ajtóhoz sétált és bármi további mondandó nélkül elment.

A hozzám legközelebbi tárgy – utólagos legnagyobb szerencsémre – egy vizes palack volt, amit teljes erőből az ajtóhoz vágtam.
Kinek képzeli magát? Várjak rá pár hónapot...? Igen persze, addig szerzek egy erényövet és tisztasági gyűrűt is. Mintha valaha is tényleg elhagyná a feleségét... Nem, ő nem tökös ennyire. Tudnom kellett volna, istenem, annyira egyértelmű volt minden.

*

Másnap reggel 5-re kellett helyszínen lennem Kate-tel és tudtam, hogy Mads is ott lesz. A gondolattól is görcsbe rándul a gyomrom. Egy szemhunyásnyit se aludtam éjjel. Folyamatosan Mads-en, a feleségén és a mi kis kalandunkon járt a fejem. És persze utáltam magam, amiért ennyire naiv voltam. Életemben nem szégyelltem magam ennyire.

Kate lakókocsijában ültem, az e-mailjeit olvastam és szortíroztam a fontosabbakat. Csak a kávé tartott életben és a lakókocsi biztonsága. Tudtam, hogy Mads úgyse jön ide be...
Amikor azonban a nyitott ajtón keresztül megláttam Hanne-t, éreztem, hogy elsápadok. Arra felkészültem, hogy Mads itt lesz egész nap, de arra nem, hogy a felesége is.
Mads mellette állt, beszélgettek. Amikor felém tekintett és meglátott, kissé elfordult, hogy ne láthasson rám.
Mi a francért hozza el a feleségét, ha tudja jól, hogy nekem muszáj itt lennem. Tényleg nem lehetett volna otthon hagyni a hotelben? Direkt dörgöli az orrom alá?

Tommy egyszer csak benézett a lakókocsi lépcsőjének aljáról.
- Mi a fasz? – tátogta szinte sápadtan. Ennyit még ilyen állapotban is letudtam olvasni az ajkairól. Kínomban mosolyra húztam a szám és bólintottam neki. Erre ő eltátotta a száját és felhúzta a szemöldökeit. Nem hallottam tisztán, mit mondott neki Linda, de annyit hallottam, hogy rászólt Tommy-ra, így ő intett egyet nekem és Linda után sietett. Alig várom, hogy végre elkezdjék felvenni a jeleneteket és beszélhessek Tommy-val. Ő az egyetlen, aki tudja, akivel megbeszélhetem, mi történt. Chrissy-nek még el se mondtam. Az első dolog, amit megkapnék tőle az lenne, hogy ő már pedig megmondta...

Azt hittem, Kate kocsijában biztonságban leszek. Hát nem így volt. amikor meghallottam a kemény akcentust, liftezni kezdett a gyomrom. Ki se mehettem, már a bejáratnál állt. Nincs menekülés...
- Jó reggelt! – mosolyodott el vidáman Hanne és belépett a lakókocsiba.
Szinte ragyogott. Nem gyakran láttam ilyen vidám 50 körüli nőket. Jó alakja van, aranyosnak tűnik, mi lehet vele a baj, hogy Mads megcsalta?
És mitől ragyog ennyire? Mads otthon is olyan jó színész lenne, mint a kamerák előtt?
- Jó reggelt drága! Hogy tetszik? – kérdezte Kate és adott Hanne-nek két puszit.
- Kicsit korai. – nevetett halkan. – Hogy bírjátok?
- Megszokható.
- Jóreggelt Audrey! – mosolygott felém.
Mosolyt erőltettem magamra és halkan válaszoltam neki. Szuper, már névről ismer.
Ahogy félretekintettem, a bejárati ajtó nyitva volt, megláttam Mads-et. Szinte láttam rajta, mennyire frusztrálja, hogy Hanne itt van. Tönkre tehetném az életét. Egy mondatomba kerülne és ezt ő is nagyon jól tudja. Gonoszan elmosolyodtam és intettem felé. Mads csak némán, komor tekintettel bólintott és inkább tovább ment.
- Hm, Audrey? – szólított meg Kate.
- Tessék? – kérdeztem ijedten. Nem figyeltem rá, lekötött az, hogy mennyire beszari Mads.
- Mads szinte már saját asszisztenseként tekint rád, ami kissé féltékennyé is tesz. Néha többet vagy vele, mint velem. – jegyezte meg Kate, mire Hanne felnevetett. Próbáltam magamon tartani a mosolyom, de borzalmasan nehéz volt. Legszívesebben helyben szörnyethaltam volna. Borzalmas volt, életemben nem voltam még ilyen kínos helyzetben, vagy éreztem magam ennyire bűnösnek. Tudtam, hogy nem az én saram, mégis borzalmas lelkiismeret furdalásom volt. Alig tudtam a szemébe nézni.
- Kissé önző tud lenni néha. – válaszolta Hanne. – Remélem nem terhel le túlságosan. – mondta és rám nézett.
- Oh... nem. – vágtam rá még mindig mosolyogva és megráztam a fejem. – Kicsit se. A maga férje egy igazi... – a fogaim közt beszívtam a levegőt és nagyot sóhajtottam. – kincs. – mondtam és bólintottam. Pedig nem ezt kellett volna mondanom. Tájékoztatnom kellett volna, hogy fusson, ameddig csak lát. Kincs... kurva messze van a kincstől, egy igazi átok, egy idióta rohadék. De nem az én életem, nem szólhatok bele. A karma majd megoldja. Legalábbis nagyon remélem...
Nem tudtam nem sajnálkozóan nézni Hanne-re, mikor elfordult. Egyszerűen nem tudtam eltakarni, amit gondolok. Itt áll előttem egy tüneményes nő, aki azt hiszi, a férje egy főnyeremény. Ha tudná, hogy előtte ül a nő, akivel eddig csalta... Gondolom csak tetőzné a dolgokat, hogy kb fele olyan idős vagyok, mint ő. Jól esne neki, hogy a férje egy lányuk-korabeli nővel kefélt egy hónapon keresztül.
A szívem is belefacsarodott. Iszonyatosan éreztem magam, pedig én nem tettem semmi rosszat. Elmondhatatlanul naiv voltam, ez tény. De nem tehetek arról, amit Mads tett vele. Nem köteleztem rá, leállíthatott volna akármikor, de nem tett. Még a végén se, még tegnap előtt se. És én még azt hittem hogy lehetne ebből az egészből valami több is. Szinte szégyelltem magam a naivságom miatt.

- Jó reggelt! – köszönt hangosan Tommy, de ahogy meglátta, hogy ott van Hanne, lefagyott a mosolya. – Jaj, zavarok?
- Nem, gyere, ő Mads felesége. – mosolygott Kate.
- Igen, hallottam róla. Üdvözlöm asszonyom. – mondta és bemutatkozott. Mikor Hanne visszafordult Kate-hez, Tom alig észrevehetően felém tekintett és felvonta a szemöldökeit.
- Gyere ki! Cigi! – artikulálta és már indult is kifelé. – Kate, elrabolhatom Audrey-t 10 percre?
- Persze! – vágta rá, mire én azonnal felpattantam és már mentem is Tommy után.
- Menjünk kicsit messzebb... – súgta és elindult a kocsik mögé.
- Nem hiszem el... – mondtam neki még odafelé. – Hogy lehettem ennyire naiv.
- Mi a fasz történt? – kérdezte, ahogy beértünk a kocsik mögé.
- Elég egyértelmű.
- Jóságos ég! – forgatta a szemeit hitelenkedve. – Sajnálom... – biggyesztette le az ajkait és megölelt.
- Ne csináld ezt, nem akarom elsírni magam. Nem pazarolok rá egyetlen újabb könnyet se.
- Jaj drágám... – mondta és simogatni kezdte a karom. – Mennyire... gondoltad komolynak a dolgot? Beleszerettél, vagy...
- Nem tudom. Nyilván szarul esett. Megkönnyítette a dolgom a „nem-beleszeretés” ügyben, úgyhogy most csak táplálom magamban a gyűlöletet. Remélem az majd gyorsít a tullépésen.

Tommy némán elmosolyodott és félredöntötte a fejét. Láttam rajta, mennyire sajál. Semmit nem utáltam jobban, mint amikor sajnálnak. És most ő is azt gondolhatja, amit én. Hogy mennyire naiv voltam, szegény kis Audrey. Nem, nem kell engem sajnálni, megérdemlem. Hülye voltam és vak, az, ami velem történt 50%-ban az én hibám. Ami Hanne-val fog... az már nem az én saram.
- Legalább kövér, vagy bunkó lenne... – jegyezte meg és elhúzta az ajkait. – De ez egy kedves nőnek tűnik, jól néz ki.
- Szerintem fittebb, mint én. – horkantottam fel két slukk cigi között.
- Nem értem. – rázta meg a fejét a betont bámulva. Pár pillanat csönd után kissé habozva szólalt meg. – Belementél volna akkor is, ha...
- Ha tudom, hogy nős?
Tommy bólintott és ledobta a cigi csikket.

- Nem tudom. Nem hiszem. Nem lett volna szívem ezt tenni vele. Nem voltam soha harmadik személy és soha nem akartam az lenni. Nem hiszem. – mondtam bár én se voltam biztos a válaszban. Ki tudja, mibe vitt volna bele Mads, még ha tudom is az igazságot. Ettől a gondolattól csak még rosszabbul éreztem magam. Ki vagyok én? Soha nem tettem volna ilyet és most még ebben se vagyok biztos. Soha nem kellett volna elvállalnom ezt a munkát, mindig az első megérzés jön be. Hallgatnom kellett volna arra a kis hangra, ami azt mondogatta, hogy nem jó ötlet Mads-el dolgozni. Mennyi drámát megspórolhattam volna magamnak...

2 megjegyzés:

  1. Basszus az elejétől fogva tudtam hogy ez lesz, de akkor is sajnálom 😞 kíváncsi vagyok mi lesz a folytatás 😉

    VálaszTörlés
  2. Audrey rendesen kiborult, szegényem... :( Remélem Mads menti a menthetőt! Szóval nagyon kíváncsi vagyok én is a folytatásra!

    VálaszTörlés