Wicked Games - 15. fejezet

Bocsánat, hogy így eltűntem! Sziget fesztiválon voltam és kicsit kalandosabban alakult, mint azt eredetileg terveztem, de most már teljes debobással visszatérek! :D 

(A zenék, amiket írás közben hallgattam már meg lettek itt osztva, úgyhogy nem teszem ki őket újra.)

Jó olvasást! :)

- Mads -

Borzalmas fejfájásra ébredtem. Kellett pár pillanat mire rájöttem hol vagyok és miért vagyok itt. Amint rájöttem, felnyögtem és szégyenemben a párnámba fúrtam a fejem. Iszonyatosan éreztem magam, a fejem lüktetett, a gyomrom kavargott és iszonyatos lelkiismeret furdalás gyötört. Újra játszottam magamban a tegnap estét, de bár ne tettem volna.

Erőt vettem magamon és kikászálódtam az ágyból. Lars hangját még az emeletről is hallottam, valakivel telefonált. Levonszoltam magam a lépcsőkön és a hang után eredve megkerestem a bátyám.

Mikor meglátott intett nekem, de folytatta a beszélgetést. Én fáradtan bólintottam és levetettem magam a kanapéra a nappalin. Pár perc múlva lerakta a telefont és megállt velem szemben.

- Na jó reggelt. Hogy vagy?

- Szarul. – válaszoltam röviden és tömören. – Hanne hívott?

- Nem. Mármint engem nem, de Anette beszélt vele.

- Hogy van?

Lars elhúzta a száját és némán bólintott.

- Ahogy gondolod.

- Oh bazdmeg... – nyögtem és megdörzsöltem az arcom. – Mit gondolhatnak rólam a gyerekeim...

- Meg fognak békélni Mads. Amúgy meg nem hiszem, hogy Hanne rögtön ezzel nyitna náluk.

- Utálni fognak mindannyian.

- Hagyd már abba. Meg fognak békélni. Gyere, készítettem reggelit, egyél valamit.

Kimentünk a konyhába, ahol már terített asztal várt minket.

- Köszönöm. – sóhajtottam, miközben leültem az egyik székre.

- Nincs mit, gondoltam, hogy ennél majd valamit. Kérsz egy kávét?

- Kettőt, ha lehet...

Lars elkészítette a kávéinkat, majd leült velem szemben. Miközben megkent magának egy szelet kenyeret rám nézett.

- Őszintén Mads, mit akarsz ezután?

- Nem tudom. Nem tudom, Lars. De sokat gondolkodtam az elmúlt egy hónapban és valami nem hagy nyugodni.

- Na mond.

- Nem tudom, hogy tudnék-e ugyanúgy szexelni Hanne-val.

- Miért ne tudnál? Hisz 30 évig ment.

- Nem, nem érted. Én is azt hittem, hogy jó. Persze, ahogy múltak az évek nem csináltuk már annyit, de gondolom ez normális. Jó volt, főleg az elején. Iszonyatosakat szexeltünk, de ilyet, mint Audrey-val... csináltuk így mi is, de... már vagy ezer éve. – ráztam meg a fejem és hátra dőltem a székemen. Az asztalt bámultam magam előtt és nagyot sóhajtottam. Nem is igazán kívántam a kaját, de tudtam, hogy ha eszem fizikailag jobban leszek. – Mióta tudom, hogy miből maradtam ki 30 éven keresztül... nem tudom, hogy akarom-e ugyanazt a kissé unalmas szexet űzni. Két póz, az utóbbi 10 évben, ha heti egy összejön, boldog vagyok. Két kibaszott póz. Azt hittem, ez normális.

- Mads...

- Túl sok infó? – horkantottam fel, miközben beleharaptam egy üres zsemlébe.

- Nem, csak... szereted őt. Bizonyos dolgokat el kell nézni. Őt nem ezért szereted.

- Ez az! Ez az én problémám. Audrey-val semmi több nem volt, csak szex. Kurva jó szex. Lars, olyanokat csináltunk, amit Hanne-val soha! Csak álmodoztam ilyen dolgokról. Teljesen beszippantott, szó szerint és átvitt értelemben is.

Lars ezen halkan felnevetett, majd kortyolt a kávéjából.

- Lehet, hogy mást is eszel az üres zsemlén kívül, ha már ennyi mindent vettem neked?

Flegmán bólintottam és elvettem az egyik felvágottas csomagot.

- Ha tehetném, ha valamilyen másik univerzumban így működne egy házasság, az álom életem az lenne, ha élhetnék tovább Hanne-val és szexelhetnék Audrey-val. Józan ésszel végig gondolva semmit nem akarok tőle, csak szexet. Bevallom, volt pillanat, amikor azt hittem, hogy esetleg több is lehetne, de már látom, hogy nem. De ez olyan, mint a drog, borzasztó. Nem tudsz másra gondolni, ha a közelében vagy, olyan, mint amikor viszket egy szúnyogcsípés, de tudod, hogy ha megvakarod, csak rosszabb lesz. De nem tudod nem megvakarni mert iszonyatosan szar nézni és várni, hogy majd magától elmúlik az inger. Lehetetlen.

- Hm... – bólintott és összefonta a karjait.

- Légy őszinte, ti is... – kezdtem kissé bátortalanul – mióta vagytok együtt? Kb 30 év, nem?

- 32.

- 32 éve nem nyúltál egy másik nőhöz se. Nem is vágynál rá?

- Dehogynem.

- Látod!

- De az nem jelenti, hogy meg is teszem. Szeretem őt. Erre van az internet. – nevetett és megkent egy kenyeret.

- Ne mond nekem, hogy az minden téren kielégít. Mikor csinálta utoljára... tudod...

- Nem tudom, mire gondolsz de nem fogom neked elmondani, hogy mit csinál vagy nem csinál velem az ágyban a feleségem.

- Nem ezt kérem, csak... a lényeg az, hogy például... – kerestem a szavakat, finoman akartam magam kifejezni, hisz tényleg... mégis csak a feleségéről beszélek. – Orálisan. – vágtam rá, ahogy eszembe jutott. – Mikor szexeltetek orálisan utoljára?

Lars szúrós tekintetet vetett rám, majd elgondolkodott.

- Nem tudom. Nem mostanában. Régen. Akkor se gyakran, nem szereti.

- Látod. Mi se. Nem mostanában... – ráztam meg a fejem és felhorkantottam. – De Audrey... még csak kérni se mindenképp kellett. Szinte minden alkalommal, Lars.

- Nem tudom Mads, bevallom, nem biztos, hogy minden alkalommal amikor szexelünk a farkammal a szájában akarnám látni Anettet. Nem tudom, hogy néznék rá, mikor pár órával később vacsorát főz a gyerekeinkkel.

- Épp ez az! Ezért mondom, hogy a fél karom adnám azért, hogy élhessek életem végéig Hanne-val és szexelhessek Audrey-val. 20 évesen se csináltam olyanokat, mint vele, olyan voltam vele, mint egy másik ember, én nem szoktam így viselkedni. Olyan oldalamat hozta ki belőlem, amiről nem is tudtam, hogy bennem van. Jó dolog romantikusan szeretkezni és ölelkezni, imádok a feleségemmel szeretkezni. Imádok vele szeretkezni, ezt bevallom. Romantikus, aranyos, szeretetteljes. Audrey-val nem szeretkeztünk. Nem... nem úgy. – mondtam, ahogy eszembe jutott az a kicsit romantikusabb éjszaka. Azt vehetnénk szeretkezésnek, de Larsnak erről nem kell tudnia. - De néha úgy kiadnám magamból, ami bennem van, kicsit agresszívabban. Nem szado mazoztunk, az nem az én műfajom, csak... kicsit durvábban. Tudod mire gondolok?

- Igen.

- Most képzeld el, hogy egy hónapig szinte minden nap kiadod magadból. Szinte minden nap, Lars. Én nem tudom, mikor voltam ennyire nyugodt utoljára. Úgy ánblok, hálószobán kívül értem. Úgy aludtam, mint egy kisgyerek. Szinte kisimultak a vonásaim. Elképesztő hatással van rád a folyamatos szexuális kielégülés...

Ahogy az Audrey-val folytatott szexuális élményeimről beszéltem éreztem, hogy újra feléled bennem a csillapíthatatlan vágy. Csak most még rosszabb, mert tudom, hogy soha nem is kaphatom meg újra.

- Lehet, hogy függő lettem?

- Szex függő? – nevetett fel halkan Lars. – Nem hiszem. Szerintem ha az lennél megpróbáltad volna Hanne-t is rávenni ezekre a dolgokra. Meg gondolom mindenkit megdugnál, aki szembejön veled.

- Háromszor feküdtünk le, mióta visszajöttem Kanadából. Biztos, hogy érezte, hogy valami nem oké. Nem tudtam, rosszul is éreztem magam, azért, amit tettem és nem is tudtam, hogy részem lenne-e... olyan... kielégülésben. Őszintén aggódom, hogy soha nem lesz részem olyan szexben ezután.

- Mads néhány dolog fontosabb, mint a szex...

- Tudom. Tudom jól, persze. Csak... ha egyszer belekóstolsz, hogy mi van még odakint... nehéz bent maradni.

2 hónappal később

Dan, az egyik gyerekkori haverom úgy döntött, hogy kimozdulunk. Két hete otthon ültem, szinte ki se mozdultam, csak ostoroztam magam a válásunk óta. Nem igen láttam a kiutat, elvesztettem életem szerelmét és két szék közül egy borzalmas szakadékba estem... Viola szóba se áll velem amióta megtudta, hogy megcsaltam az anyját. Semmire nem reagál. Ez bánt a legjobban, hogy ő csalódott bennem. Carl legalább elvisel. Kicsit elnézőbb, mint viola.

Másik nőre nézni se akarta és mélyen tudtam, hogy nem az ő hibája, mégis Audrey-t kartam okolni. Meg akartam győzni magam, hogy nem csak az én hibám, hogy van más bűnös is a sztoriban, de minden alkalommal rá kellett jöjjek, hogy nincs. Még Audrey-t is hazugságokkal vettem rá, hogy lefeküdjön velem.  

Ma délután Dan beállított egy karton sörrel, egy doboz kotonnal és nagy tervekkel, melyek szerint este inni megyünk és szerzünk legalább egy nőt. Azt mondta nem bírja nézni az önmarcangolásom. Szerinte ki kéne már szállnom ebből a szánalomra méltó seb nyalogató állapotból és megpróbálni kihozni a szituációból a legjobbat. Van egyáltalán olyan...?

Dan szerint meg kéne próbálnom nőkkel felejteni. Szerinte az jót tenne. Kár, hogy a nő, akit szerettem elhagyott, a nő akit meg megeshet, hogy szívesen megkívánnék egy másik kontinensen van.

Dan kedvéért azonban végül megborotválkoztam és az eddigi szettjeimhez képest egész elegánsan felöltöztem. Egy sötét farmer és egy fekete ing volt rajtam, aminek feltűrtem az ujjait, meleg tavaszi este elé néztünk.

Bejöttünk Koppenhága belvárosába egy bárba. Az egyik kedvenc helyünkre jöttünk és már a harmadik körnél tartottunk. Páran felismertek de szerencsére gyorsan le is koptak. Kurvára nem volt kedvem haverkodni és fotózkodni idegenekkel egész este.

- Na jó, a következő kör az enyém. Ugyanezt? – kérdeztem Dan-től és az asztalra mutattam. Ő csak bólintott és elővette a telefonját.

Magára hagytam és elindultam a pult felé. Miután kikértem az italokat mellém lépett egy fiatal nő. Sötét szőke haja és nagy barna szemei voltak. Nem volt kimagaslóan szép, viszont iszonyatos alakja volt. neki is feltűnt, hogy őt stírölöm, így elmosolyodott és közelebb lépett hozzám.

- Hello. – búgta alig hallhatóan és az ajkába harapott.

- Hello. – mosolyogtam és felé fordultam. Nyilván felismert, de nem igen érdekelt. Lehet, hogy Dan-nek igaza volt, csak pár ital kellett, és egy „Hello”. Máris kicsit jobban tetszik, hogy senki miatt nem kell visszafognom magam.

Biztos, hogy sokkal fiatalabb nálam, kb annyi lehet, mint Audrey 25 körül.

- Meghívhatlak egy italra? – kérdeztem, majd nem tudtam visszafogni magam, muszáj volt csak egy pillanatra letekintenem a melleire.

- Meg, köszönöm. – mondta és még közelebb lépett hozzám. – Sofie. – nyújtott kezet elegánsan, mire felvontam a szemöldökeim és elmosolyodtam.

- Kezet akarnál nyújtani Sofie? Most hívlak meg egy italra, egy puszi csak járna, nem gondolod? – kérdeztem, mire ő felkuncogott és adott egy puszit.

- Mads. – mutatkoztam be én is röviden és a pult felé biccentettem. – Mit kérsz?

- Egy vodka szódát lime-mal.

- Rendben. – vágtam rá és intettem a pultosnak, majd kértem egy italt neki is.

Nem telt sok időbe, és mindössze az után az egy ital után már rám is mászott. Dan látta, hogy lesz programom ma estére, így ő udvariasan elköszönt és hazament.

Kértem egy kicsit eldugottabb asztalt, ahova leülhettünk kicsit beszélgetni. Fogalmam sincs, miről magyarázott. Próbálta tenni-venni magát, ide oda helyezkedett, mintha amúgy nem vonzaná eléggé a férfi tekintetet a dekoltázsa. Nem is próbáltam figyelni rá, csak bólogattam és nevetgéltem vele, hogy azt higgye érdekel a mondandója. Egy órányi beszélgetés és egy újabb kör ital után kezdtem unni a beszélgetést.

- Mond Sofie... – még én is meglepődtem, hogy ilyen gyorsan eszembe jutott a neve. – Nincs kedved egy kicsit nyugodtabb helyen beszélgetni? – kérdeztem és végigsimítottam a karján.

Áldottam Dan-t, hogy kicsit összepakolt nálam a nappaliban. Azt mondta, inkább csináljuk meg, ki tudja, hogy kivel jövök ma haza. Nyilván akkor nem hittem neki, de most nagyon örültem, hogy rendet raktunk. A válás után vettem magamnak egy gyönyörű két szintes Penthouse lakást Koppenhága egyik legjobb környékén. Hanne ott maradt a régi házban Carllal.

- De, szívesen. – bólintott Sofie és a combomra tette a kezét.

- Idd meg és indulhatunk is. – mutattam az italára, mire ő engedelmesen lehúzta az utolsó kortyot és

A derekára tettem a kezem és finoman a kijárat felé kezdtem terelni.

- Hova mennél?

- Megihatnánk valamit nálam. – válaszoltam halvány mosollyal, mire ő bólintott és felvette a farmer dzsekijét.

Leintettem egy taxit és magam elé engedtem, majd beültem mellé a hátsó ülésre. Miután bemondtam a címem kényelmesen elhelyezkedtem és átkaroltam a mai progamom. Ő a vállamra támasztotta a fejét, de nekem pont nem romantikázni volt kedvem. Finoman az álla alá nyúltam és feljebb emeltem a fejét, hogy meg tudjam csókolni. Próbáltam nem túl heves lenni, de kellően részeg és kanos voltam már és képtelen voltam nem megfogni közben a melleit. Szinte azonnal éreztem, hogy egyre merevebb leszek és már igen kényelmetlen a farmerem. Nem tudtam eldönteni, hogy mű-e a melle, vagy sem. Gyönyörű természetes formája volt, de túl keménynek tűnt ahhoz, hogy igazi legyen.

Nem kellett neki több, azonnal az ágyékomra tette a kezét és finoman harapdálni kezdte az ajkaim. Tinédzser koromban vártam utoljára ennyire, hogy dughassak egyet, két hónapja senkivel nem szexeltem. Nem is emlékszem, volt-e már ilyen ezelőtt.

A negyed órás taxi utat végig csókolóztuk, miközben kicsit se visszafogottan fogdostuk egymást, mit sem törődve azzal, hogy egy taxiban vagyunk. Miután kifizettem a fuvart, szinte futólépésben siettünk a lift felé.

- Gyönyörű ez a ház.

- Te vagy kibaszott gyönyörű... – mondtam és a lift melletti falhoz nyomtam őt, majd megcsókoltam. Halkan belenyögött a csókunkba, ami csak még jobban felizgatott. Végigsimítottam a fenekén, majd a ruha alá nyúltam és kicsit erősebben rámarkoltam. Ő ezt egy újabb kicsit hangosabb nyögéssel köszönte meg és vadul csókolni kezdett.

A lift csengetett és kinyíltak az ajtók. Elfordítottam a megfelelő nyílásban a kulcsom és azonnal nekiestem Sofie-nak. Mivel nem volt lépcsőház, a lakásokba nyílt a lift, így nem aggódtam, hogy akárki is betoppan mellénk. Felhúztam a szoknyáját és benyúltam a bugyijába. Halkan nyögtem egyet, ahogy megéreztem, mennyire nedves. Ő megszakította a csókunkat és szexin elmosolyodott, majd az ajkába harapott. Ahogy mozgatni kezdtem az ujjaim ő most már kicsit se visszafogva magát felnyögött és hátra vetette a fejét. Szinte már fájt a nadrágom szorítása, alig vártam, hogy végre levehessem és elmerülhessek benne.

Amint kinyílt az ajtó, kinyitottam a bejárati ajtót is, majd bevágtam magam mögött és felvettem Sofie-t a derekamra. Pár méteren vittem, majd leültettem a kanapé támlájára. Felgyűrtem rajta a ruhát és lehúztam a bugyiját. Közben ő kigombolta az ingem és vadul csókolgatni kezdte a mellkasom. Hogy kiszabadítsam a melleit, lehúztam a vállán a ruha pántjait és szinte letéptem róla a melltartót. Ahogy a markaimba vettem a meztelen melleit halkan felnyögtem és az egyiket azonnal a számba vettem. Láthatóan tetszett neki, nyögdösött és sóhajtozott, miközben ujjai a hajamban játszottak. Játszhatnának mással is...

- Gombold ki... – kértem levegő után kapkodva, mire ő azonnal az övemért nyúlt. Pár másodperccel később már nadrág nélkül álltam előtte. Egész erősen rámarkolt a merevedésemre, mire a nyakába támasztottam a fejem és az élvezettől félig bódult állapotban kapkodtam a levegőt. A csípőm szinte reflex-szerűen mozogni kezdett a kezében, de nem sokára meguntam, többet akartam. Leemeltem a kanapéról és a kanapénak dőltem, majd magamhoz húztam. Megcsókoltam, majd a hajába markolva kissé hátrébb húztam.

- Szopj le! – utasítottam, mire ő elmosolyodott és megcsókolt, majd a nyakam csókolgatta, egyre lejjebb haladva, végig a hasamon, míg végül letérdelt elém, de nem ért még hozzá a merevedésemhez. Jelzésként a hajába markoltam, de még nem húztam közelebb vártam, hogy magától kezdje el. És el is kezdte... Kissé tátott szájjal, ködös tekintettel néztem végig, ahogy eltűntet a szájában és játszik a golyóimmal. Szinte a látványtól el tudtam volna élvezni, sőt, ami azt illeti sokkal szívesebben élveztem volna simán a szájába, de valamit csak kéne neki is kapnia...

Pár percig hagytam, hogy az ajkaival és a nyelvével kényeztessen, majd elhúztam és felállítottam, hogy megcsókolhassam.

- Menjünk fel, ott van az ágyam. – mondtam két csók között, mire ő bólintott és elindult az emelet felé. Tényleg iszonyatosan jó alakja volt, még mindig rajta volt a magassarkúja, aminek kifejezetten örültem, még szexibb volt benne. A lépcsők tetején megállt és várta, hogy mutassam az utat. Kézen fogtam és magam után húztam a hálószobába.

- Gyönyörű a lakásod. – mondta széles mosollyal, ahogy az ágy mellé értünk és átkarolta a nyakam.

- Mi lenne, ha most nem a lakásomról beszélgetnénk, hanem mondjuk ezt csinálnánk? – kérdeztem és benyúltam a lábai közé. Halkan felnyögött és bólintott.

- Azt nagyon szeretném...

halkan felmordultam és hanyatt löktem az ágyon, majd az éjjeli szekrényhez léptem és elővettem egy gumit. Utáltam azt használni, de ennyire még voltam józan, nem csinálhatom fel és elkapni se akarok semmit, ki tudja hetente hány pasival megy ugyanígy haza.

Már a gumival magamon felé helyezkedtem és megcsókoltam. Ő közben a kezével kényeztetett és simogatott. A feje fölött lefogtam a kezeit és egy határozott lökéssel elmerültem benne. Kellett pár másodperc, amíg összeszedtem magam, most azonnal el tudnék élvezni, de még nem akarok. Ahogy kicsit normalizáltam a légzésem mozogni kezdtem benne és elengedtem az egyik kezét. Ahogy végig húzta a körmeit a hátamon halkan felszisszentem, de ez csak még tovább hergelt.

- Ugye tudod, hogy ez fájt? – morogtam halkan, mire ő kissé megijedt. Elvigyorodtam és feltámaszkodtam mellette. Gyorsan kicsusszantam belőle és a hasára fordítottam. – Térdelj fel! – kértem, mire ő engedelmesen feltérdelt és halkan felnyögött, jelezve, hogy készen áll. Pár pillanatig gyönyörködtem a látványban, ahogy a tökéletesen kerek feneke az ég felé meredve vár rám, miközben finoman simogattam őt.

- Kérlek... – nyögte halkan és felém nézett.

- Kérlek mi? – vigyorodtam el még mindig őt simogatva.

- Kérlek dugj meg! – kérte határozottaé. Én azonban nem merültem el benne, hanem a fenekére csaptam. Halkan felsikoltott, majd kuncogni kezdett és hátranézett rám.

- Meg fogsz büntetni?

- Meg én... – bólintottam és határozottan elmerültem benne.

Ő hangos nyögésekkel kísérve élvezte, ahogy mozgok benne, miközben rá-rá csapok a fenekére. Megfogtam a haját és az öklömre tekerve azt hátra húztam a fejét.

- Csináld a kezeddel is.

- Mi?

- Izgass közben a kezeddel is, el fogok menni! – kérte halkan nyögdösve. Kérésének eleget téve az ujjaimmal a csiklóját is izgatni kezdtem, miközben a tempón is gyorsítottam, így nem sokára egy hosszú hangos nyögés hagyta el az ajkait és teste meg-megremegett alattam.

- Ne hagyd abba! – kérte még mindig remegő testtel de éreztem, hogy én se bírom tovább, ahogy össze-összehúzódott rajtam, ezáltal még szűkebbé varázsolva magát, végem volt, kicsusszantam belőle, levettem a gumit és hagytam, hogy a magom a fenekére és hátára lövelljen.

A pár másodperces gyönyör-hullám után levegő után kapkodva dőltem mellé a matracon.

- Jó ég... – nyögtem fáradtan és nagyot sóhajtottam.

Ő halkan kuncogni kezdett és apró csókokkal lepte be a mellkasom.

- Lezuhanyozhatnék? – kérdezte két puszi között.

- Persze. Bent találsz törölközőt.

Kellett pár perc, mire teljesen vissza állt a légzésem. Most éreztem igazán, hogy mennyire részeg vagyok. Kissé forgott a szoba, így lehunytam a szemeim, de ettől csak rosszabb lett. Felültem és ittam pár korty vizet az éjjeli szekrényen lévő üvegből, de még mindig hányingerem volt. A csaj még zuhanyzott, gondoltam amíg végez lemegyek, beveszek valamit.

Felvettem egy tiszta boxert és lebattyogtam a földszintre valami tablettáért. Alig volt valami, csak fájdalom csillapító volt, jobb híján abból kaptam be egyet két korty vízzel.

Remélem nem akar itt maradni, semmi kedvem a reggeli kínos „már kijózanodtam de el kell viseljelek reggeli közben” jelenethez. Amíg azon gondolkodtam, hogyan küldjem el udvariasan, ő egy törölközőben megjelent a lépcsőn.

- Felöltözöm. – mondta halvány mosollyal.

- Mész?

- Igen, egyszerűbb, reggel programom van. Remélem nem gáz.

- Nem, nem, menj nyugodtan. – bólintottam. Próbáltam nem túl boldognak tűnni, de kurvára örültem, hogy nem marad itt. Mintha olvasna a gondolataimban... – Bocsi, ha gondolod kifizetem... – mondtam az elszakított melltartójára mutatva.

- Nem, hagyd, nem probléma. – mosolyodott el és bedobta a táskájába. Pár perc múlva már felöltözve, cipőben állt a bejárati ajtó előtt.

- Na jó, akkor én megyek. – mosolygott kicsit szégyenlősen. Én se igazán tudtam, mit mondjak, vagy hogy köszönjek el, mert nem hiszem, hogy újra találkoznánk.

- Jó éjt! – mondtam és mosolyt erőltettem magamra.

- Csak megnyomom a földszint gombot?

- Igen, semmi extra. Csak a gomb, és lent vagy. A kapu mellett balra van a nyitó gomb.

- Szuper. – mondta, majd az ajtóban megtorpant és visszanézett rám. – Ha gondolod, megadom a számom, találkozhatnánk még, ha van kedved. – vont vállat kissé bátortalanul.

Egy pillanatig haboztam, majd bólintottam és kerestem egy papírt. Nem tudom, hol van a telefonom.

- Persze, oké. Írd ide le.

Elvette a kis papírlapot és a táskájából kikeresett egy tollat, majd ráírta a számát és visszanyújtotta a sárga post-it-et.

- Jó éjt Mads! – mondta és belépett a liftbe, majd becsukódott mögötte az ajtó.

Bezártam a bejárati ajtóm és az asztalra dobtam a papírt. Ki tudja, lehet jól jön még egy magányos pillanatban, egész jó volt...

Másnap reggel iszonyatos fejfájással ébredtem, és legnagyobb csalódásomra ugyanaz az üres érzés járt végig, amit tegnap ivás előtt is éreztem. Hát ennyit a túllépő dugásokról. Pont annyit ért, mint a halottnak a csók...