Wicked Games - 20. fejezet

JÓ ÉG *megkönnyebbülten felnyög* de jó érzés újra posztolni :D Elkezdhetnék mentegetőzni, hogy nem volt időm, nem volt energiám, nem volt lehetőségem... nem, egyszerűen csak annyira leszívott ez az időszak, hogy nem igazán volt ihletem, gagyit meg nem akartam erőltetni, csak hogy legyen valami. De most már végre minden rendeződni látszik, már látom a karácsony közeledtével a fényt az alagút végén, szóval talán ki merem jelenteni, hogy visszatértem! :D (Határozott vagyok... azt hiszem... :D) Na szóval, ezer bocsánat, a közeljövőben megpróbálok nem eltűnni másfél-két hónapokra és heti legalább egy fejezetet hozni, mert reeengeteg ötletem van még és nagyon remélem, hogy az ihlet-manóm itt marad a környékemen.

Ps.: Tegnap megnéztem a Dr. Strange-t és boldogan kijelenthetem, hogy még ha Mads nem is szerepelt volna benne, akkor is tetszetszett volna. Nyilván daddy cool sokat dobott a történeten, mondhatni vigyorogva vártam, hogy megjelenjen a képernyőn (egy barátom, akivel néztem, nagyon jól szórakozott ezen), de hála a jó égnek nem kellett sokat várni rá :D Ha ti is láttátok, kíváncsi vagyok a filmmel kapcsolatos véleményetekre is a kommenteben, nektek hogy tetszett? :D

- Audrey -

*másnap reggel*

Brutális fejfájásra ébredtem. A szobában vak sötét volt, de a folyosóról erős fény világított be. Fogalmam se volt, hány óra lehet, így az éjjeli szekrényemhez nyúltam, de nem volt ott a telefonom. Nagyot nyögve megfordultam és a mélyen alvó, hangosan szuszogó Mads-el találtam szembe magam. A hátán feküdt, a feje kissé felém fordítva, a takaró a köldökéig takarta őt el.

Kicsit feljebb húztam magamon a takarót és végignéztem rajta. A borostája halvány árnyékot adott az arcának, és a haja kócosan omlott az homlokára. Az egyik kezét a mellkasán, a másikat pedig a feje felett, a párnán pihentette.

Szívem szerint – és ha nem lüktetne a fejem – most azonnal rámásznék. Csak a tegnapi kalandunk emlékei is felizgattak. Megint akartam őt, talán még jobban, mint tegnap este, mert a tegnap este előtt csak régi emlékekből táplálkoztam. Emlékeztem rá, mennyire jó volt, de nyilván az idő múlásával kicsit rozsdásodtak ezek az emlékek. De ma reggel tisztán emlékeztem minden egyes mozdulatra és csókra. Tudtam nagyon jól, hogy mibe ásom bele magam, de megérte. Minden egyes pillanata megérte...

Végül győzött az udvarias énem és hagytam, hogy Mads kialudja magát. Amilyen csendben csak tudtam kimásztam mellőle az ágyból és felvettem az ajtó mögé felakasztott selyem köntösm. Hogy biztos ne ébresszem őt fel, az egyik másik szobához tartozó fürdőszobát céloztam meg. Mielőtt beültem volna a szokásos józanító kád vízbe, körbementem a lakásban és lekapcsoltam a lámpákat. A konyhába érve azonnal elővettem magamnak egy Advilt és főztem egy kávét, hogy kicsit enyhítsek a másnap tünetein. Hála a jó égnek, hogy hétvége van...

- Mads -

Megtaláltam őt, ahogy követtem a valamelyik szobából kiszűrődő halk dallamokat. Ahogy közelebb értem a hangforrásához egyre tisztábban hallottam, hogy bár nagyon halkan, de ő is énekel. Halkan mentem be a fürdőszobába, így nem hallotta meg, hogy ott vagyok.

Gyönyörű volt. A hatalmas kád peremén pihentette a fejét, a szemei le voltak hunyva, ujjaival a kád peremén ritmusra dobolt. A haja laza kontyba volt fogva, egy-két tincs kuszán keretezte az arcát. Azon kaptam magam, hogy mosolyogva, szinte már vigyorogva figyelem őt, ahogy halkan énekel és néha ritmusra mozog

- Jóreggelt... – szólítottam meg, mire ijedten, halkan felsikított és kissé feljebb csúszott a kádban. Azonnal a mellei felé húzta a habokat, majd mikor lenyugodott visszadöntötte a fejét és nagyot nyelt. Ezen kissé elmosolyodtam. A tegnap este után nem igen van miért szégyenlősködnie...

- Jó ég, a szívrohamot hoztad rám! – köszörülte meg a torkát és zavarában kissé elmosolyodott. – Mindjárt kiszállok, azt hittem kicsit tovább alszol. Ez az egyik kedvenc detox módszerem a másnaposságra, gondoltam hagylak pihenni, amíg én kicsit... józanodom.

Próbáltam komoly maradni, de egyszerűen nem tudtam. Annyira aranyos volt, ahogy ilyen hirtelen ennyire zavarba jött. Elmosolyodtam és megráztam a fejem.

- Ne viccelj, maradj csak. Csak beköszöntem. Nem akarok zavarni.

- Mész is? – kérdezte kissé csalódottan.

A karjaim keresztbe téve a mellkasom előtt az ajtófélfának dőltem.

- Nem kell sietnem sehova. Nem mindenképp elköszönni jöttem be, csak gondoltam megkereslek.

- Oh... – nyögte és bólintott. – Hát, ha gondolod... reggelizhetünk, még én se ettem semmit.

- Oké.

- Akkor sietek, öt perc és megyek.

- Ami azt illeti, lehet, hogy én is lefürödnék... Használhatom a zuhanyzód?

Pár pillanatig mintha habozott volna, majd bólintott.

- Persze, nyugodtan.

Egy mosollyal megköszöntem és hátat fordítottam neki. Bár kicsit csalódott voltam, hogy ő nem invitált be maga mellé, én nem akartam megint letámadni azzal, hogy amúgy legszívesebben beülnék mellé és addig dugnám, míg nincs már víz a kádban és a nevemet sikítja...

- Mads! – kiáltott utánam, még mielőtt kiléptem a fürdő ajtaján.

Visszafordultam és vártam, mit szeretne mondani.

- Ha gondolod... – itt már tudtam, hogy mi következik, próbáltam nem elmosolyodni. Audrey felém fordult és a kád szélén a kezeire támasztotta az állát. – Elférsz még itt is. Persze csak ha van kedved.

Elmosolyodtam és bólintottam.

- Van. – válaszoltam és visszamentem hozzá a kád mellé. Audrey visszadőlt a kád végéhez és felhúzta a térdeit, hogy elférhessek vele szemben.

Kiléptem a boxeremből, amely művelet közben ő feltűnően a habokat igazgatta maga körül, még véletlenül se nézett volna rám. Mikor beléptem a kádba először kicsit forrónak tűnt a víz, de egész hamar megszokta a bőröm. Leültem vele szemben és próbáltam kényelmesen, de udvariasan elhelyezkedni mellette. Megjegyzem ez nem volt nehéz, mert hatalmas volt a kád.

- Szóval ez beválik a másnapokon? Nagy szükség volt rá ma reggel? – kérdeztem, mire nagyot sóhajtott és hátra döntötte a fejét.

- Igen. Nem szoktam whiskyzni és tegnap nem keveset fogyasztottam belőle. Majd’ szétrobban a fejem.

- Az éneklés is a módszer része? – kérdeztem, mire láttam, hogy újra vörösödni kezd. Összeszorította az ajkait, majd elmosolyodott és bólintott.

- Igen, az egy igen fontos része a módszernek. Anélkül semmire nem mennék.

Halkan felnevettem és a kád peremére helyeztem a kezeim. Tényleg jól esett a fürdőzés, így pár pillanatra lehunytam a szemeim és kicsit lejjebb ereszkedtem a vízbe, így szinte a teljes mellkasom víz alá került. A vádlim így Audrey vádlijaihoz értek, ami egy pillanatra kissé meglepett, nem tudtam, hogy mennyire lenne most is olyan közeledő hangulatban, mint tegnap volt. De nem húzódott el, így én se mozdultam odébb. Nehéz volt azonban megállni, hogy csak ennyire érjek hozzá.

- Mit terveztél a mai napra? – törte meg a csendet halk, vidám hangjával.

Kinyitottam a szemeim és Audrey-ra néztem, majd felvontam a szemöldököm és megráztam a fejem.

- Nem sok mindent. Hétfőig nem forgatok. Gondoltam talán futok egyet, veszek pár dolgot, kaját, ilyenek. Semmi komoly. Te?

Audrey elhúzta a száját és megrázta a fejét.

- Hasonlóan „fontos” programjaim lesznek. Oh, ja igen! Este találkozom Chrissy-vel.

- Még mindig jóban vagytok?

- Persze. Ismerem most már több, mint tíz éve. Együtt jóban, rosszban.

- Jó ég, mit kaphatok tőletek a hátam mögött... – mosolyodtam el, mire ő halkan felnevetett és megrázta a fejét.

- Semmi rosszat. Általában. Ha épp nem vagy nős.

Felszisszentem és bólintottam. Végül is igaza van.

- Csak viccelek. Az öccse meccsére megyek, ne aggódj, olyankor hozzá se lehet szólni.

- Meccs? Te jársz akármilyen meccsre is?

- Mi ez a lenéző hangnem? – kérdezett vissza kissé sértődötten. – Gyakran járok foci meccsre.

- Gondolom a ti amerikai verziótokra gondolsz.

- Ja, nálunk nincs akkora kultúrája az európai verziónak.

- Csak, hogy tájékoztassalak, ti vagytok a különcök, még Dél-Amerikában és Afrikában is az „európai-verziót” preferálják. Mi értelme van annak, hogy 8 pasi egymásnak rohan egy labdáért?

- Csapatonként 11 – javított ki büszke vigyorral. – Mi értelme van annak, hogy 11 pasi egy labdát kerget, amihez kézzel hozzá se lehet érni? És amúgy nem tudom, nem vagyok nagy rajongó, de néha megnézek egy-két meccset. És Chrissy öccsét is bírom, így van értelme izgulni valakiért.

- Értem... – bólintottam tudálékosan, mire ő megrázta a fejét és felém fröcskölt.

- Gonosz vagy.

- Én? Soha... – nevettem fel halkan.

Nehéz volt türtőztetnem magam. A habok nem mindig takarták őt el teljesen a víz alatt.

Kicsit elcsendesedett, lejjebb csúszott a vízben és lehunyta a szemeit.

Ahogy végig pörgettem magamban a tegnap estét, eszembe jutott, amit tegnap mondott.

- És... Megbántad? – kérdeztem, mire Audrey elmosolyodott és felvonta a szemöldökeit.

- Mit?

- Azt mondtad, annyira be akarsz rúgni, hogy olyat tegyél, amit megbánsz.

- Ja, az... – mondta és úgy tett, és leszegte a tekintetét. Halvány mosolyát próbálta kordában tartani, az alsó ajkát harapta, miközben szégyenlősen a habokkal játszadozott.. – Hm... azt hiszem nem. És te?

- Nem. – ráztam meg a fejem lassan.

A habok kezdtek kicsit ritkulni, így a víz majdnem átlátszóvá vált. Audrey előtt pont volt egy lyuk ahol a mellbimbója rám-rám kacsintott néha, ahogy a habok jobbra balra siklottak a víz felszínén.

Kinyújtottam a lábaim Audrey combjai mellett, mire kicsit lejjebb csúszott, hogy kényelmesebben elférjen. Közben a fejét a peremre támasztotta és lehunyta a szemeit.

- 5 perc és összeszedem magam! – mondta és nagyot sóhajtott.

- Csak nyugodtan... Ráérünk

A türelmetlenségem azonban nem hagyott nyugodni. Alig bírtam magammal. Azóta merevedésem van, mióta beültem mellé a kádba... Gyönyörű volt, képtelen voltam levenni róla a tekintetem és csak maga a tudat, hogy itt ül velem szemben meztelenül, teljesen felizgatott.

- Audrey... – szólítottam meg, mire ő felkapta a fejét és kinyitotta a szemeit. Felé nyújtottam a kezem, amit ő kicsit habozva ugyan, de megfogott. Finoman magam felé húztam, így ő segítőkészen ellökte magát a kád szélétől. Összefontam az ujjaink és a másik kezem a derekára emeltem. – Fordulj meg... – kértem halkan.

Ő engedelmeskedett és hátat fordított, majd így dőlt a mellkasomnak. Ahogy megérezte a derekának feszülő erekcióm, halkan felsóhajtott. Éreztem, hogy kicsit gyorsul a légzése és a szívverése, és iszonyatosan tetszett, hogy ezt a reakciót váltom ki belőle. Ahogy a kulcscsontomhoz támasztotta a fejét, a csatja kicsit nyomott, így kiszedtem azt a hajából és ledobtam magunk mellé a földre. Megnyalta az ajkait és lehunyta a szemeit, mintha teljesen átadta volna magát annak, amit én akarok. Ez még jobban felizgatott...

Magamba szívtam az illatát ahogy a nyakához hajoltam és apró csókokkal leptem be a bársonyosan puha bőrét. Az ajkai hanyagul szétnyíltak, ahogy a kezem rátalált a mellére. Ő ekkor az ujjaival cirógatni kezdte a combjaim, egyre beljebb és feljebb haladva. Finoman magam felé fordítottam az arcát és félretűrtem a haját. A tenyerembe vettem az arcát és megcsókoltam őt. Finoman a nyakamba kapaszkodott, de nem sokkal később kicsit elhúzódott. Ellökte magát a mellkasomtól és megfordult, majd így ült vissza az ölembe. Határozottan a hajamba markolt és az egyik kezével körül ölelte a merevedésem.

- Bevallom, már akkor ezt tettem volna, amikor felébredtem melletted... – súgta, majd buja mosollyal rám tekintett és megcsókolt.

*pár nappal később*

Mindössze kettő nap telt el azóta, hogy nem láttam, de én már csak négy napot vagyok New York-ban és azon kaptam magam, hogy ahogy telik az idő, egyre többet agyalok azon, hogy mikor láthatom őt legközelebb. Persze beszéltünk arról a fotózásról, amihez amúgy kurvára nincs most kedvem, de lehet, hogy nem lenne rossz ötlet „muszájból” visszajönni. Kíváncsi vagyok, mit tudnánk kihozni ebből a „barátságból”, így, hogy nincs semmi tét.

 Megmagyarázhatatlan okokból kifolyólag szinte egész nap azon jár az agyam, hogy mit csinálhat vajon ma este, miért nem ér rá, miért nem ír vissza, miért várat meg szinte minden üzenet után. Olyan lettem, mint a fiam, szinte hozzá nőtt a kezemhez a telefonom, mondhatni csak akkor nem figyelem, ha éppen forgatunk. Alig több, mint egy hete találkoztunk össze, mindössze háromszor voltunk azóta együtt, és én megőrülök, hogy nem tölthetem vele minden estémet.

Zavar, ha mással találkozik ahelyett, hogy velem lenne. Nyilván nem adtam ennek hangot, semmi jogom nincs hisztizni, azért mert ő barátnős estére megy ahelyett, hogy velem lenne, hisz az elmúlt másfél hetet leszámítva 2 évig nem is hallottunk egymásról. Lefeküdtünk párszor, de nem tartozik nekem semmilyen magyarázattal. Itt ő van otthon, nyilván ugyanez lenne fordított helyzetben. Mármint persze, vannak ismerőseim New York-ban, az évek során, amennyit utaztam szereztem ismerősöket, de egyik se tudja azt, amit Ő. És bevallom, zavart a gondolat, hogy lehet, hogy lefekszik valaki mással, akit felszed egy buliban, amikor velem is lehetne.

Nem tudom, hogy fura lenne-e, ha csak úgy visszajönnék meglátogatni őt. Ez izgalmas és ijesztő is volt egyben. Izgalmas, mert úgy éreztem, hogy ha Audrey bene van, lehet, hogy lenne értelme megpróbálni, mire jutunk együtt. Nyilván a kémia működik. Iszonyat jól működik... És bár ugyanaz, aki régen volt, rengeteget változott. Jó humora van, okos, jó lelkű és gyönyörű. Tényleg nincs szüksége senkire és semmire anyagi szempontból. És ez kicsit tetszik. Nehéz lenyűgözni, mert mindent látott már, ami ezen a világon létezik, főleg a volt férje mellett... Tudom, hogy ő nem használna ki semmilyen téren. Még az is lehet, hogy ő a gazdagabb kettőnk közül...

Izgalmas, de kurva ijesztő ez az egész. Rá kellett jönnöm, hogy szeretek vele lenni. Alig telt el egy hét, mióta először találkoztunk, mégis, mintha fel fordult volna a világom. Jól érzem magam vele, mindig tudunk miről beszélgetni és nyilvánvalóan isteni vele a szex. Régen is szerettem vele lenni, de akkor folyamatosan szorongtam, a legapróbb zajokra is ugrottam, amikor vele voltam, annyira rettegtem, hogy valaki megtudja, hogy viszonyom van vele. Elmondhatatlanul élvezem, hogy senkinek nem tartozom magyarázattal semmi miatt. Mondjuk nem tudom mi lesz, de most még nem szívesen jelennék meg vele nyilvánosan, mert nem akarom feleslegesen stresszelni Hanne-t, vagy a gyerekeket. Bár csak Hanne tudja, hogy Audrey az, akivel viszonyom volt, ki tudja, hol mit találna a média. Nem akarok minden kalandomról magyarázkodni a gyerekeimnek...

- Audrey –

*másnap*

Mads leadta a nevem, mint látogató, így nem kérdezett senki semmit. Megmutatták, merre van a lakókocsija, senki nem is érdeklődött, hogy mit keresek a forgatáson. Tegnap nálam „aludt” és ott felejtette a pénztárcáját. Az ebéd szünetem alatt gondoltam elhozom neki, ki tudja, mikor tudunk még összefutni. Vészesen fogytak a napok a hazameneteléig...

Bekopogtam az ajtón, nem volt nehéz megtalálni, ki volt írva az autóra a neve.

- Hello! – köszönt széles mosollyal, ahogy kitárta az ajtót. – Gyere, éppen ebédelek.

Óvatosan, nehogy leessek a magassarkúmban, fellépkedtem a lépcsőkön. Mads becsukta mögöttem az ajtót és visszament a pulthoz. Felvett egy papír dobozt és két pálcikával kivett belőle egy nagyobb adag tésztát, amit azonnal betömött a szájába.

- Sitesz? – kérdeztem vigyorogva, mire a falat rágása közben bólogatni kezdett és megtörölte a kezeit.

- Bocs... – nyögte alig érthetően – 10 perc és mennem kell vissza a sminkbe.

- Nem gáz, csak odaadom ezt...

elővettem a pénztárcáját a táskámból, majd felemeltem azt és ledobtam a pultra a doboza mellé. Az ajtóhoz léptem és elfordítottam a zárt, majd lehúztam a sötétítőt az ablakon.

- Mit csinálsz? – kérdezte Mads gyanakvó mosollyal.

- Mennyi időd van?

- Most szóltak, hogy mennem kell sminkbe, mondtam. Kb 10 perc...

- Akkor ez még belefér... – vigyorodtam el és Mads-hez léptem, majd megfogtam az övet a jelmezén és magamhoz húztam.

- Vigyázz a sminkemre, kicsinálnak, ha újra kell kezdeniük. – szólt közbe Mads mire halkan felnevettem.

- Tudod Mads, ha nem tudnám, hogy 10 perc múlva kamera előtt kell állnod, ez lenne az egyik legkiábrándítóbb dolog, ami elhagyhatná a szádat...

Ő elvigyorodott és felvonta a vállait.

- De még így is kívánlak... – súgtam és finoman megharaptam a nyakát.

- Audrey...

- Tudooom, a sminked... – forgattam a szemeim, mire ő a derekamra emelte a kezeit.

Kikötöttem a fura kabát szerű felsőt összetartó övet és benyúltam Mads nadrágjába.

- Bassza meg... – nyögte és a hajamba markolt, majd elhúzott a nyakától, hogy megcsókolhasson. – Megőrjítesz!

Lassan mozgatni kezdtem a kezem az egyre keményebb merevedésén, míg meguntam, hogy ennyire szűk hely van a nadrágjában és lejjebb azt húztam róla.

- Tényleg nincs sok időm... – súgta két csók között és a kabátom alá nyúlva feljebb húzta a szoknyám a fenekemen.

- Nem... – állítottam meg és visszahúztam a szoknyám. – Most csak élvezd...

- Jó ég... – nyögte és rávetette magát az ajkaimra. – Miért küldtelek valaha is el, te jó ég! – jegyezte meg, mire elvigyorodtam és eltoltam magamtól. Lehúztam a derekáról a nadrágot majd a boxert, és megcsókoltam őt.

- Ülj le! – utasítottam és finoman a mögötte lévő kanapéra löktem. Elvettem mellőle egy párnát, és, hogy ne sérüljön meg a vékony harisnyám, a földre dobtam azt és csak így térdeltem le elé.

- Vigyázz a sminkemre... – néztem fel a szemeibe, miközben a kezembe vettem a farkát. – Még vissza kell mennem dolgozni.

Ő némán, kissé széttátott ajkakkal bólintott, majd megnyalta az ajkait és hüvelykujjával végigsimított az ajkamon. Játékosan ráharaptam, majd beszívtam az ujját és hangos cuppanás kíséretében engedtem azt ki a számból. Egyre vadabb tekintettel várta, hogy mikor tűntetek el valami mást is az ajkaim között. Nem volt időnk, így nem húztam az agyát, ráfogtam és azonnal amilyen mélyen csak tudtam, eltűntettem a számban.

- Jó ég... – mordult fel halkan és hátra vetette a fejét.

Tényleg nem húztok sokáig, én is, ő is sietett, így pár perccel később az ajkam törölgetve felálltam, de ő megfogta a kezem és maga mellé húzott a kanapéra. Kissé még ködös volt a tekintete, az ajka kissé száraz volt.

- Mit csinálsz este? – kérdezte még kissé levegő után kapkodva.

- Nem tudom, lehet, hogy programom van... – vontam vállat halvány mosollyal.

- Mond le! Gyere át, csinálok vacsorát. És este esetleg meglephetnélek valamivel én... – vigyorodott el és megcsókolt.

- Mmm.... – gondolkodtam az beszívva az alsó ajkam. – Na jó... – mosolyodtam el és megcsókoltam. – Meddig vagy ma?

- Kb 9-ig. Max 10.

- Szuper. Hívj ha végeztél, legkésőbb 11kor nálad?

- Tökéletes. – bólintott halkan és megcsókolt. – Maga vagy az ördög...

- És még nem is ismersz... – jegyeztem meg, mire elmosolyodott és megrázta a fejét.

*aznap este*

- Szia! – köszöntött széles mosollyal, ahogy kitárta a bejárati ajtót. – Gyere, majdnem kész a vacsi.

A vállán hanyagul egy fehér konyharuha lógott, a pulcsija ujja fel volt tűrve. Az orcái kissé ki voltak pirosodva, gondolom a meleg miatt a tűzhely mellett. Isteni illatok csaptak meg, ahogy visszasietett a konyha irányába.

- Mit főztél?

- Semmi extra, csak egy kis paradicsomos tészta! – kiáltotta. Amikor kiabált, vagy hangosabban, nyomatékosabban beszélt mindig erősödött az akcentusa. Ezt meghallva elmosolyodtam, imádtam, ahogy néha töri az angolt.

- Kérsz egy kis rozét?

- Hogyne! Mikor utasítottam vissza bort? – kérdeztem, ahogy mellé léptem és bekaptam egy még fel nem szelelt koktélparadicsomot. Mads halkan felnevetett és felém tekintett.

- Ott van a pulton, pohár a szekrényben, megtennéd, hogy töltesz magadnak?

- Persze. – mondtam és már nyúltam is a szekrény fogantyúja felé. – Neked is töltsek még?

- Légyszíves! – válaszolta a szószt megkeverve.

A boros poharakkal a kezemben Mads mellé léptem és a pultnak támasztottam a derekam.

- Tessék!

Letettem mellé a poharát, az enyémből pedig kortyoltam egyet. Mads lekapcsolta a gázt az egyik edény alatt és levette a válláról a konyharuhát. Nagyot sóhajtott, majd miután ő is kortyolt egyet az italból, letette a poharat és rám nézett, majd némán elmosolyodott.

- Mi az? – kérdeztem szégyenlősen.

- Iszonyatosan szexi vagy. – mondta halk, karcos hangon és közelebb lépett hozzám. Elvette tőlem a boros poharat, hogy a sajátja mellé tehesse azt, majd megfogta a kezeim, az ajkaihoz emelte őket és apró csókot nyomott rájuk. – Gyönyörű vagy...

Elengedte az ujjaim, majd finoman a nyakamra emelte a tenyereit és egész óvatosan közelebb húzott magához, majd megcsókolt. Gyengéden, puhán csókolt, de sajnos nem is tartott sokáig...

- Éhes vagy?

- Még ráérünk vacsizni, nem vagyok annyira éhes.

- Igen...? – kérdezte elnyújtva a szó végét és megnyalta az ajkait.

- Jobb ötleted van, mint a vacsora? – hitetlenkedtem vidáman, mire ő felvonta a szemöldökeit és bólogatni kezdett.

- Vannak ötleteim... ami azt illeti délután óta csak az jár a fejemben, hogy mit tennék veled. – súgta halkan és a derekamra csúsztatta a kezeit, hogy hozzám simulhasson a testével. Letettem magam mellé a pultra a poharam és Mads nyakára emeltem őket.

- És mit tennél velem?

- Mit szólnál, ha inkább megmutatnám?

- Azt hiszem, azt imádnám... – súgtam és megcsókoltam.

Elhúzott a tűzhely mellett lévő pulttól és megfordult velem, így a konyha közepén lévő sziget pulthoz szorított. A következő pillanatban benyúlt a fenekem alá és megemelt, majd felültetett a kicsit hideg márvány lapra. Odébb raktam magam mellett pár paradicsomot és a borosüveget.

Egy vékony pántos, ujjatlan, fekete feszülős pamut mini ruha volt rajtam. Mads kezei azonnal feltalálták magukat a combomon, és kicsit segítettem ugyan neki, de már fel is húzta a ruhám a derekamig. Én se vártam sokat, lehúztam a zipzárját és letoltam róla a farmerét, ami így a bokáján landolt. Halkan a csókunkba nyögtem, ahogy Mads ujjai végigsimítottak a bugyimon. Megelőzve őt, letoltam a fenekén a boxerét és azonnal a markomba vettem a felém meredező péniszét. Elszakadt az ajkaimtól és hangosan felmordulva a nyakamba temette az arcát, miközben harapdálta és szívogatta a bőrömet. Lehúzta a ruhám pántjait a vállaimon, majd hanyatt döntött és azonnal rámarkolt a melleimre.

- Remélem soha nem szoksz rá a melltartó hordásra... – vigyorodott el halkan, majd hevesebben, mint eddig megcsókolt és a hajamba markolt. – El se tudod képzelni, mennyire vártam, hogy végre megdughassalak! – sziszegte vágytól égő tekintettel, majd félrehúzta a bugyim és eltűntette bennem két ujját.

Felnyögtem, ahogy mozgatni kezdte bennem az ujjait, és bár nagyon jól csinálta az ujjaival is, én mást szerettem volna magamban érezni. Az egyik kezem a nyakára emeltem a másikat pedig kicsit benyálaztam és mozgatni kezdtem a péniszén.

Mads hangosan felnyögött, ahogy megmozdult rajta a kezem, és kihúzta belőlem az ujjait.

- Kérlek, Mads...

Lehunyt szemmel, kissé széttartott ajkakkal élvezte, ahogy a kezemmel kényeztetem, szinte nem is hallotta meg, hogy megszólítottam. Nem mozgattam tovább a kezem, csak finoman magam felé húztam.

- Mads...

Ő azonban lefogta a kezem és a másikkal együtt a fejem fölé emelte őket.

- Emlékszel? Most én jövök... – súgta és az alsó ajkamba harapott. – Te csak élvezd! És tartsd itt a kezeid!

Eszembe se jutott ellenkezni, és kifejezetten tetszett az ötlet, hogy én csak élvezzem a műsort. Lehunytam a szemeim és az ajkamat harapva vártam, hogy mit csinál. Határozott mozdulatokkal lehúzta rólam a bugyim és a következő pillanatban megéreztem magamon a nyelvét, amit egy hálás nyögéssel köszöntem meg neki. A csípőm önálló életre kelt, ahogy Mads kényeztetett. A kezeivel elinte finoman lefogta a combjaim, majd a melleim simogatta, de az egyik kezével elkezdett szépen lassan lefelé vándorolni.

Kissé felkönyököltem, hogy láthassam is mit csinál és, ha ez lehetséges, még jobban felizgultam, amikor megláttam, hogy az egyik kezével közben lassan magát is izgatja. A hajába markoltam és feljebb húztam őt magamhoz. A nyakamat csókolva és harapva megtörölte a száját, majd hozzám hajolt és hevesen megcsókolt. Eltoltam őt és levegő után kapkodva a szemeibe néztem.

- Érezni akarom a farkad! – súgtam, mire hevesen bólogatni kezdett és tovább csókolt. Hanyatt döntött a pulton és egy határozott mozdulattal elmerült bennem. A gerincem ívbe feszült és olyan szorosan húztam őt magamhoz, amennyire csak tudtam. Gyors tempót diktált és éreztem, hogy így nem fogom sokáig bírni. Rámarkoltam a fejem fölött a márvány lap peremére és vártam, hogy magával ragadjon az orgazmus elsöprő ereje. Mads elvarázsolva nézte végig, amíg viszatérek, majd lassan mozogni kezdett bennem.

- Gyönyörű vagy, miközben elélvezel... – súgta és ráharapott a mellbimbómra. – Remélem nem bánod, ha legalább még egyszer végig nézem...

Még most se volt igazán tiszta az elmém, így csak bólintottam egyet és próbáltam kicsit visszavenni a kontrollt a testem felett. Kényelmes tempót diktált, az egyik lábam a nyakába emelte, miközben szinte megbabonázva nézte, ahogy el-el tűnik bennem a merevedése.

Levettem a nyakából a lábam és felültem, hogy megcsókolhassam.

- Mit szeretnél? – kérdezte, miután eltoltam magamtól és leszálltam a pultról.

- Meglovagolni téged! – vágtam rá és megcsókoltam. Ő még a csókunk alatt rámarkolt, majd finoman rácsapott a fenekemre. Ezt utalásnak vettem, így mosolyogva elhúzódtam tőle és a kanapé felé indultam. Mads leült, majd felém nyújtotta a kezeit. Kényelmesen az ölébe térdeltem és lassan magamba engedtem őt.

Hátra vetette a fejét a kanapé támlájára és lehunyta a szemeit. Az ajkai hanyagul szétnyíltak, ahogy levegőt vett.

A vállába és a nyakába kapaszkodva mozogtam rajta, amit ő néha fel-fel mordulva élvezett. A kezei hol a melleim, hol a fenekem masszírozták, néha ezzel gyorsabb tempóra buzdítva engem.

Mads félresöpörte a hajam az arcomból és a tenyere köré tekerve azt kicsit hátrébb húzta a fejem. A másik kezével izgatni kezdett, miközben még mozogtam rajta, és már éreztem, hogy újra el fogok élvezni.

- Mads...

- Látni akarom még egyszer! – nyögte és megcsókolt.

Engedelmesen mozogtam, és nem sokkal később újra elélveztem.

- Nézz rám! – kérte és mozogni kezdett alattam, egyre gyorsabban, ami csak hab volt a tortán, nem sokáig bírtam tartani vele a szemkontaktust, és pár pillanattal később hangosan felhördülve élvezett el ő is.

- Jó ég... – nyögte hangosan. Éreztem, ahogy apókat rándul bennem.

Kifulladva a nyakába temettem az arcom és megnyaltam a száraz ajkaim. Óvatosan elhúzta az arcom a nyakától és a fülem mögé igazította a hajam.

- Kibaszott gyönyörű vagy... – súgta és megcsókolt. Még mindig kicsit gyors volt a légzése, a haja a homlokára tapadt a verejtéktől, eddig fel se fogtam, hogy rajta még pulcsi is van.

Felhúztam azt a hasán és levettem róla. Egy bólintással megköszönte ezt, majd a fenekem alá nyúlt és óvatosan megfordult velem a kanapén, így a hátamon feküdtem.

- Maradj itt, hozok zsepit, azonnal jövök! – súgta és megcsókolt, majd lassan kihúzódott belőlem.

Mély levegőt vettem és lehunytam a szemeim. Elmondhatatlanul jól éreztem magam.

Mikor visszatért a boexere már rajta volt, de a farmerét nem vette vissza. Miután rendbe tettem magam, Mads odaadta a bugyimat és megfogta a kezeim, hogy felsegítsen a kanapéról. Mikor már előtte álltam, az egyik kezébe vette az arcom és megcsókolt. Puhán, udvariasan, majd elhúzódott és elmosolyodott.

- Nem tudom, te hogy vagy vele, de én éhen halok. Főleg egy ilyen menet után... – vigyorodott el és apró csókot nyomott az ajkaimra.

- Kíváncsi vagyok, mit alkottál. Nem tudtam, hogy szoktál főzni.

- Néha élvezem. Kikapcsol. De nem vagyok nagy mester, csak egyszerűbb dolgokat szoktam készíteni.

Amíg ő visszament a konyhába, felvettem a bugyim és visszavettem normálisan a derekamra gyűrt ruhám is.

A konyha pulthoz érve felmarkoltam a poharam és kortyoltam egyet az italból. Mads egy fakanálon felém tartott egy falatot.

- Vigyázz, forró.

Megfújtam párszor, majd óvatosan megkóstoltam a szószt.

- Hmm... nagyon jó! – mosolyodtam el, ahogy lenyeltem azt. – A végén még kiderül, hogy te magad vagy Hannibal.

Mads halvány mosollyal a plafonra emelte a tekintetét és visszatette a fakanalat az edény melletti kis tálcára.

- Megterítesz?

- Persze, hol vannak a tányérok?

Megmutatta, mit hol találok és amíg én megterítettem, ő leöblítette a tésztát és letett mindent az asztalra. Miután hozott parmezánt is, és megbizonyosodott róla, hogy minden meg van, leült velem szembe.

- Jó étvágyat! – mosolygott rám egy pillanatra.

Én is jó étvágyat kívántam neki és tekertem magamnak egy falatot a spagettiből.

- Milyen napod volt? – kérdezte két falat között.

- Jó ég... – ráztam meg a fejem a szemeim forgatva. – Kész őrültek háza volt, az egyik kiszállító cégünk elbaszta a rendelésünket és elnyomtattak 200 plakátot, amiket holnap kéne kitenni, azt hittem kiugrom az ablakon, alig vártam, hogy végre vége legyen a napnak.

- Akkor még jól is jött egy kis kényeztető vacsora. – mosolyodott el féloldalasan, mire bólogatni kezdetem.

- Abszolút jól időzítettél.

- Ha valami megy az a jó időzítés... – jegyezte meg büszke vigyorral, amit én se tudtam komolyan lereagálni.

- Az biztos...