2 évvel
később, New York
(A
történetben a bizonyos filmek, sorozatok között eltelt évek nem mindig
igazodnak a való élethez!)
Disclosure ft. Lorde - Magnets
Disclosure ft. Lorde - Magnets
Nagyon
untam az estét. Délután még odáig voltam az ötletért, szépen fel lehet öltözni,
smink, haj, minden ami kell, de most... pokolba kívánom az egész bulit. Öntelt
celebek, akik elhiszik magukról, hogy félistenek, kokain hegyek a női mosdóban,
pletykák pletykák hátán és még sorolhatnám. Volt ám egyetlen nagyon is
kiemelkedő érv amellett, hogy maradjak. Az ingyen bár, abból is leginkább az
ingyen vodka szóda. Így hát erőt vettem magamon, és ha Chrissy megkért
odaálltam mellé jópofizni és vigyorogni. Ez történt éppen most is. A harmadik
italom után kezdtem magam kicsit jobban érezni, kicsit könnyebben vegyültem el
a sok híresség között.
Chrissy éppen egy dán koreográfus nővel
beszélgetett valamilyen filmről. Fogalmam se volt, hogy konkrétan miről van
szó, beszéltek Cannes-ról, a fesztiválról, a filmekről, én igazából csak
mosolyogtam és bólogattam Chrissy mellett, miközben azon agyaltam,
visszaírjak-e Brody-nak vagy ne. Úgyis az lenne a vége, hogy hazamegyek vele
pár ital után. Az meg senkinek nem lenne jó.
- Igen, tökéletes alkotás volt. Egyszerűen
megszólalni se bírtam, a színészi játéka.. Isteni, az a nő egyszerűen tökéletes
volt arra a szerepre. – áradozott Chrissy. – Mesés volt. Szinte biztos vagyok
benne, hogy ő fog nyerni.
- Igen, én is így gondolom. – bólintott a nő.
A társalgás többi részét el se kaptam, inkább
ruházat és frizura alapján próbáltam megítélni ki, vagy mi lehet az est
ünnepeltje. Fogalmam se volt, mi a parti lényege, Chrissy annyit mondott, hogy
jó buli lesz jó pasikkal és ingyen piával. Kihagyhatatlan ajánlatnak tűnt, de
csúnyán átvert...
Miután elfogyott az italom, szomorúan néztem
körbe, hátha szerencsém lesz és megtalál magának valami jóképű színészecske.
Sajnos nem volt körülöttem senki, aki nekem is tetszene.
- Chrissy, bocsánat... – mosolyodtam és
elnézést kérően a nőre néztem, majd vissza Chrissyre – 1 perc és jövök,
elmegyek mosdóba. Visszafele hozzak valami a bárból? Esetleg önnek egy ital? –
kérdeztem udvarias és elmondhatatlanul mű mosollyal a nőtől.
- Nem drágám, köszönöm. – rázta meg a fejét,
majd körülnézett a teremben.
- Én se köszi. – vágta rá chrissy.
- Nem láttátok a férjem? Elment italért, de
még mindig nem jött vissza, már vagy 20 perce. Mindig ezt csinálja. A bárpult
és a tömeg elnyeli... – nevetett halkan a nő.
- Biztos mindjárt visszajön. – mosolyodott el
Chrissy.
Elindultam
a mosdók felé. Közben három 60 év körüli férfi mért végig, már nekem volt
kellemetlen mennyire feltűnően teszik ezt. A mosdóban mellettem rúzsozta magát
Jennifer Lawrence és Emma Roberts. Ők pont szimpatikusnak tűntek, odébb álltak,
amikor odamentem kezet mosni és nem tűntek el a kokainos fülkében sem.
A mosdót elhagyva szinte futólépésben
közelítettem meg a bárt, már alig vártam, hogy újra beleszürcsölhessek egy
finom, lime-os vodka szódába. Kikértem az italomat és amíg a pultos készítette,
elővettem a telefonom. Brody megint írt. Még mindig nem tudja elfogadni, hogy
már nem járunk. 3 év sok, persze, nekem se könnyű, de nem hiszi el, hogy
hosszútávon sokkal jobb lesz így mindkettőnknek. Erősnek kell lennem, nem
írhatok vissza. Jó ötlet egyáltalán inni így? Az lesz a vége, hogy írok neki.
Ki kéne törölnöm a számát. És letiltanom a számát. Hogy esélyem se lehessen
reagálni.
Miközben végig mentem az üzeneteimen egy férfi
mellettem mintha kérdezett volna tőlem valami. Felnéztem, de nem voltam benne
biztos, hogy hozzám beszélt, ugyanis azóta már a pultost szugerálta.
- Hm? – nyögtem ki felé fordulva. Aztán észbe
kaptam és összeszedtem magam. – Mármint bocsánat, hozzám beszélt?
Elmosolyodott és bólintott.
- Kérhetek önnek egy italt? – kérdezte
halovány mosollyal miközben a tekintete szinte csak egy ezredmásodpercre, de
lecsúszott a dekoltázsomra.
- Nem, köszönöm, az előbb kértem magamnak, de
kedves öntől.
Próbáltam annyira kedves és visszafogott
maradni, amennyire csak tudtam, így hogy már kissé be voltam csiccsentve.
- Hölgyem! – a pultos lerakta elém az italom
és már ment is a férfihez. – Mivel szolgálhatok, uram?
- Egy Kavaéan Solist-t kérnék kevés jégen. –
mondta, majd ellökte magát a pulttól és kicsit meglazította az inge gallérját.
Rám nézett, és elmosolyodott. Eddig is furán méregetett, de most hangot is
adott a „problémájának”.
- Ne haragudjon, remélem nem tolakodó a
kérdés, de.. annyira ismerős, nem találkoztunk már valahol? Remélem nem túl
tolakodó kijelentés, de amióta megláttam önt ma este, ezen agyalok és
egyszerűen nem tudom felidézni honnan tűnhet nekem ennyire ismerősnek...
- Hmm... Nem hiszem. – ráztam meg a fejem és
udvariasan elmosolyodtam. Visszafordultam a pult felé és kortyoltam egyet az
italomból. A telefonom újra rezgett. Baszki, Brody...
- Pedig meg tudnék esküdni, hogy láttam már
magát ezelőtt. Egy ilyen csinos arcot nem felejtenék el. – mondta és felém
fordulva a pultnak dőlt.
Miközben kortyoltam egyet az italomból,
gondolkodni kezdtem, hogy találkozhattunk-e már valahol. Én gondolom láttam már
őt, mivel az itt lévő emberek kb 99,9%-a híres. Biztos be volt már kissé
csiccsentve ő is. Bár ki tudja, lehet hogy csak egy igazi faszkalap, aki minden
nővel ezt játssza el. Túl kedves volt, túl... pökhendi.
- Nem, biztos, hogy nem, szerintem emlékeznék
önre! – erősítettem meg erőltetett mosollyal és nagyot kortyoltam. Hátha ez
simogatja kicsit az egoját és békén hagy. Láthatná, hogy a telefonom nyomkodom.
A többi pasi ilyenkor látja, hogy vége a beszélgetésnek. Végül bólintva
elfogadta, hogy nem találkoztunk még és elmosolyodott. De nem hagyott békén...
- Még be sem mutatkoztam, Mads Mikkelsen. –
mondta udvariasan.
Most, hogy jobban figyeltem rá, kifejezetten
kellemes, nyugtató hangja volt. Biztos, hogy nem amerikai, kis akcentussal
beszélt, ami mondjuk, bár kissé fura volt, szerintem egész szexinek számított.
- Maga nem amerikai. – bukott ki belőlem és szinte azonnal elhúztam
a szám. Hogyan mondhattam ilyet? Ki lenne amerikai ilyen névvel? Jó ég, lassan
ideje hazamenni...
- Dán. – mondta büszkén, miközben elvette az
italát. Még most se vette le rólam a szemét, szinte hunyorogva nézte az
arcomat. – Probléma?
- Dehogyis. Egyáltalán nem. – még mindig engem
bámult. – Van valami az arcomon? Vagy a fogamon? – kérdeztem kissé elvörösödve
és elővettem a kistáskámból a kompaktom, hogy én is megnézhessem mit bámul
ennyire.
- Nem, nem, minden tökéletes, gyönyörű a smink
is, elnézést hogy ennyire... „bámulom” önt, csak annyira ismerős. – mondta és
elmosolyodott, majd dörzsölni kezdte az ajkait. – Színész esetleg, vagy..
modell?
- Oh, még csak az kéne. – nevettem halkan, és
megráztam a fejem.
- Nem tudom.. Biztos, hogy láttam már
valahol...
- Hát..,
sajnálom, nem tudok segíteni. Viszont visszatérve arra, hogy dán, nem
ismeri azt a koreográfust? Ott, egy szőke, göndör hajú nővel beszélget. –
mondtam és Chrissy felé mutattam. Ő elmosolyodott és bólintott.
Milyen perfektül tereltem a témát. Remélem nem
tűnik fel neki.
- De, a feleségem. – nézett rá, majd
visszafordult felém. – Ismeri?
- Nem, mármint igen, az előbb bemutatkoztunk
egymásnak, de ezelőtt még soha nem beszéltem vele, szóval igazából nem. Jó
ég... – mondtam és nagy levegőt vettem. Kortyoltam egyet a vodka-martinimből. –
Lehet, hogy ezt már nem kéne meginnom. Nem kéne „bátorra” innom magam.
Felnevetett és kortyolt az italából.
- Szerintem csak nyugodtan. Ennyi öntelt ember
között jól jön egy kis tökösség.
- Úgy gondolja? Ha jobban végig gondolom, úgy
se terveztem, hogy részese leszek a hollywoodi krémnek szóval akár még le is
égethetem magam. Egészségére! – mosolyogtam, majd koccintottam vele és
belekortyoltam az italomba.
- Maga miért van itt, ha szabad kérdeznem? Ha
nem akar részese lenni Hollywood krémjének, igen csak eltévedt. – nevetett fel
és újabbat kortyolt italából.
- Barátnőmmel jöttem. Nem úgy... barátnőm,
csak a barátom, barátnő. Szóval igen, plusz egy vagyok. Azt hittem jó buli lesz
értelmes emberekkel és értelmes zenével, de csak Diplo van és kokainfüggő celebek
a női mosdóban, szóval igen... lehet hogy tényleg eltévedtem. – újabbat
kortyoltam. Sok lesz ez, sok lesz ez, te jó ég. Miért égetem le magam fél
Hollywood előtt?
A férfi elmosolyodott és leszegte a
tekintetét. Kezdett kellemetlen lenni a csend, így felvetettem az első kérdést
ami eszembe jutott:
- És maga? A feleségével jött?
- Végül is igen, de fogalmazzunk úgy, hogy ide
most pont ő jött velem. – mondta és kissé szégyenlősen elmosolyodott, majd
újabbat kortyolt.
- Gyorsan fogy az a whisky. – nevettem fel
halkan.
Már szinte üres volt a pohara, pedig
körülbelül 2 perce kapta meg.
- Tessék?
- Semmi... Szóval... –megköszörültem a torkom
– ... akkor ön...?
- Színész. – vágta rá, mielőtt befejezhettem
volna.
- Jézusom! Persze! Meg van! Maga a gonosz
abban a Bond filmben! – bukott ki belőlem szinte abban a pillanatban ahogy
eszembe jutott.
Persze hogy találkoztunk már. Azon a
fergeteges estén Monte Carloban... Ugyanabban a pillanatban el is sápadtam.
Baszki! Ő volt a liftben, amikor kijöttem Craig szobájából. Baszki, csak eszébe
ne jusson. Próbáltam nem kimutatni az instant és brutális módon feltörő
szégyent amit éreztem, amint eszembe jutott hol látott ezelőtt.
Ő majdnem megfulladt, nem tudom, hogy miattam
nyelt-e félre, vagy amúgy is pont félrenyelt volna. Baszki, tuti eszébe jutott...
Biztos, hogy azért is nyelt félre, a rohadt életbe! Tuti, hogy eszébe jutott.
Azonnal agyaltam, hogy mivel terelhetném a témát. Gyerünk, gyerünk, mi jut róla
először eszedbe...
- Maga a bitch Riri klipjében, nem? A
könyvelő!
Jézusom, tényleg ez jött ki. A „bitch” remek.
Azonnal észbe is kaptam és kissé zavarba esve
bocsánatot kértem.
- Remélem nem bántottam meg!
- Nem. – nevetett és megtörölte a száját. –
Nem bántott meg, tetszett, hogy nem a sorozat miatt ismert fel. – mondta és
megköszörülte a torkát. – Nem a legudvariasabb módja annak, hogy a tudtomra
adja, hogy felismert, de kifejezetten egyedi. Tetszik. A „bitch” becenév. –
mondta és bólintott hozzá, hogy megnyugtasson. – Viszont még mindig nem tudom,
hogy maga honnan ilyen ismerős. – rázta a fejét vigyorogva.
Engem nem húz csőbe, tudom jól, hogy eszébe
juttattam. Fix, hogy tudja miért sápadtam, majd vörösödtem el hirtelen. És ő is
majdnem megfulladt, mikor szóbahoztam a Bond filmet.
- Sorozat? – kérdeztem figyelmen kívül hagyva
az utóbbi megjegyzését. – Milyen sorozat?
Kétségbeesetten próbáltam terelni a témát.
- Hannibál.
- Oh, tényleg, a bátyám imádja. Oké, most már összeállt
a kép. Tényleg sajnálom..
- Ugyan, semmiség. – mondta még mindig
vigyorogva.
Volt
benne valami furcsa. Nem az a tipikus jópasi, de mégis... valami nagyon vonzott
benne. A kisugárzása, az akcentusa.. Az, ahogy rám néz.. Nem tudom, hogy
féljek-e tőle, vagy rávessem-e magam. Kár, hogy meglátott, ahogy épp Daniel
Craig szobájából menekültem.
Micsoda? Jézusom, állj le, Audrey, elég volt!
Össze kell szednem magam, 2 perce még a feleségével beszélgettem, te jó ég! Nem
ihatok ma többet, sőt, talán az lenne a legjobb, ha haza is mennék.
- Najó, Mr... Nik.. – baszki és még csak nem
is emlékszem a vezetéknevére.
- Mikkelsen. – javított ki, miközben
megpróbált elrejteni egy vigyort.
- Mr. Mikkelsen, hát persze! – nevettem fel
kínosan és rászegtem a mutatóujjam. – További kellemes estét, én azt hiszem
kimegyek levegőzni egyet. Nagyon örültem! – mondtam és gyorsan megfordultam és
elindultam a kert felé.
- Részemről a szerencse! – mondta és
visszasétált a felesége irányába.
Azonnal szabadulni akartam erről a helyről. Az
ágyamban akartam lenni egy pizzával és valami jó filmmel. Sajnos azonban
Chrissy-nél volt a lakáskulcsom. Milyen remek ötlet volt olyan táskát hozni,
amibe még a kulcsom se fér bele. Mert a telefonomat és a kompaktomat
természetesen nem hagyhattam otthon...
Remek. Ezek szerint kénytelen leszek
visszamenni Chrissyhez, aki valószínűleg még mindig a koreográfussal beszél,
ami azt jelenti hogy ott lesz Mads Mikkelsen is. Remek, hiszen még nem égettem
le magam előtte eléggé.
Lehúztam a vodka szódám maradékát és
magabiztos léptekkel elindultam az én kis társaságom felé. Mikkelsen már
messziről kiszúrt és sandán elmosolyodott.
Chrissy még mindig ugyanolyan lelkesen
beszélgetett Mrs. Mikkelsennel, szinte észre se vette, hogy visszaérkeztem.
- Oh, Audrey, nem hoztál pezsgőt? Azt hittem
azért mentél. – kérdezte Chrissy miközben elővette a telefonját.
- Igen, de, de te azt mondtad nem kérsz én
pedig megittam a sajátomat.
- Remek májjal rendelkezhet a hölgy. –
jegyezte meg Mads Mikkelsen vigyorogva.
Én lepődötten ránéztem, majd a feleségére, és
vissza. Ez mi volt? Még csak 5 perce ismer, már rajtam röhög, mert megittam az
italom 2 perc alatt. Értem én, hogy ő színész és eszébe jutott, hogy lefeküdtem
a kollégájával, de kinek képzeli magát...?
Úgy gondolom tényleg ideje hazamennem és
elásnom magam a takaróm alatt egy doboz pizzával.
Figyelmen kívül hagyva a színész csípős
megjegyzését Chrissy-hez fordultam és halkan a fülébe súgtam:
- Figyu szerintem hazamegyek, berúgtam, a
kedvenc koreográfusod férje megalázott és nincs nálam cigi. Add ide a
lakáskulcsom légyszi!
Chrissy összevonta szemöldökeit és tetőtől
talpig végigmért.
- Jól vagy?
- Hogy ne lennék jól, könyörgöm, fáj a fejem,
csak add ide a kulcsom! – tört fel belőlem kicsit indulatosabban, mint akartam.
– Khm, légyszíves. – tettem hozzá kis korrigálásként.
Mr. És Mrs. Mikkelsen szó nélkül figyelték,
ahogy Chrissy előkeresi a kulcsomat. Mikor megtalálta a kezembe nyomta és rám
nézett.
- Cigi nincs nálam, de megteszed, hogy
hazafelé veszel egy doboz Light Malbit nekem is?
- Persze. Otthon tali. – nyögtem ki és
felvettem a bőrdzsekim. – Nagyon örültem Mr. És Mrs. Mikkelsen! – mondtam
erőltetett mosollyal és hátat fordítottam nekik.
Alig vártam, hogy kiérjek erről a fülledt,
iszonyatosan drága drogtanyáról.
- Hölgyem! – szólt utánam Mads Mikkelsen.
Nem tudtam leplezni lepődöttségem, kissé
felvont szemöldökkel fordultam vissza. Halkan mondott valami a feleségének, aki
mosolyogva és apró csókkal válaszolva csak bólintott és végigsimított férje
vállán. Ezután a férje rám nézett és elővett a zsebéből egy doboz cigit.
- Nem bánná, ha önnel tartanék egy cigi
erejéig?
- Ömm... – hezitáltam és végigmértem a
feleségét. Nem furcsállja, hogy a férje egy fiatal és ismeretlen nővel akar
kimenni cigizni? Csókkal és mosollyal reagál arra, amikor ezt a férje még be is
jelenti neki? – Persze, miért ne. – vontan vállat kissé színtelenül és
elindultam a kijárat irányába.
Mellém lépett és határozott léptekkel meg is
előzött. Nem értettem, hova ez a nagy sietség és miért akar velem kimenni
cigizni, hisz nem is ismer. Fix, hogy eszébe jutott, a fejemet tenném rá, és
még fel is fogja hozni nekem. De legalább kapok egy cigit. Jelenlegi
állapotomban az se érdekel ha fél Hollywood előtt aláz meg, csak adjon egy
szálat.
Amikor a kijárathoz értünk, kinyitotta előttem
az ajtót és maga elé engedett. Én ezt halvány mosollyal köszöntem meg. Ahogy
kiértünk a lépcsőhöz, összehúztam a dzsekim és elővettem a telefonom. Ahhoz
képest, hogy 30 fokban indultunk el otthonról, igen csak lehűlt az idő, a vékony,
mély kivágású ruhám nem sokat melegített rajtam.
- Megkínálhatom? – kérdezte és felém nyújtotta
a cigis dobozt.
- Kösz! – válaszoltam és elvettem egy szálat.
– Tudna adni öngyújtót is?
Cigivel a szájában bólintott és elővett egy
ezüst öngyújtót. Meggyújtotta először az enyémet, majd a sajátját és hanyagul a
korlátnak dőlve lélegezte ki a hatalmas adag füstöt. Mekkora tüdeje van ennek
az embernek...? vagy 20 másodpercig csak fújt. Vagy csak én vagyok nagyon
„becsiccsentve”...
- Szóval... – kezdte és megköszörülte a
torkát. Ezután elvigyorodott. Végem, persze, hogy eszébe jutott, honnan ismert
fel. – Kérem ne vegye sértésnek, de nem járt Monte Carlo-ban amikor a Bond
filmet forgattuk? – kérdezte és halvány mosoly jelent meg az arcán.
Refelx-szerűen az égre emeltem a tekintetem.
Persze, hogy emlékszik, nem is értem miben reménykedtem. Akkor is kiröhögött,
most is kiröhög.
- Viszlát Mr. Mikkelsen, köszönöm szépen a
cigit. – mondtam flegmán és elindultam lefelé a lépcsőkön.
- Héé, várjon, sajnálom! – nevetett fel halkan
és utánam indult. – Nem akartam megbántani. Sajnálom! Várjon! – mondta és
megelőzött, hogy elém kerülhessen.
- Mit akar? Igen ott voltam, igen én voltam
az. Most boldog? Maguknál ez ilyen perverzió, szeretik megalázni a kollégák
egyéjszakás kalandjait? Maga még soha nem feküdt le senkivel részegen? –
kérdeztem és mélyet szívtam a cigimbe.
- Igaza van, sajnálom. – mondta mosolyogva és
lejjebb lépett a lépcsőkön felém indulva. – Őszintén sajnálom ez még bunkóbb
volt mint a maga „Bitch”-es felismerése. – mondta vigyorogva. – Had tegyem
jóvá!
Nem értettem, mit akar. De komolyan, mit
akar?!
- Ne haragudjon, nem teljesen értem, mit is
akar tőlem pontosan! – adtam hangot gondolataimnak.
- Még be se mutatkozott. – mosolygott és
pöckölt egyet a cigijén. A hamu egyenesen a cipőmön landolt.
- Most szórakozik? Komolyan nem tudná
félretartani a kurva cigijét? – kérdeztem egyre ingerültebben. De most tényleg,
mi a baja?
- Ezer bocsánat, nem figyeltem. Hogy hívják?
- Miért érdekli ennyire?
- Szereplőt keresünk egy amatőr rövidfilmhez
és maga pont úgy néz ki, mint az elkpzelt főhősnőnk.
- Ez most komoly? – vontam fel a szemöldökeim
flegmán és kifújtam a füstöt. – Ne haragudjon én nem színészkedem, és amúgy is,
nincs ilyenekre időm. Viszlát.
- Hogy hívják? – kérdezte akaratosan miközben
elindultam az taxik felé.
- Audrey! A nevem Audrey és maga nős, ráadásul
kb fele annyi idős lehetek, mint maga! Álljon le! – mondtam idegesen mire
döbbenten hátrébb lépett. – További szép estét kívánok! – mondtam zárásként és
eldobtam a cigimet.

Imádom!!! Ne hari, hogy csak most írok, de "tiszta fejjel" akartam neki kezdeni! Annyira jól írsz, totál eltudom képzelni az egészet. Külön piros pont azért amiért Hannat is belevetted. Csak így tovább!
VálaszTörlésU.I.: (Bocsi, hogy nem tudok rendesen kommentelni) Nagyon jó ez a szám, iszonyat tetszik :) A Bitches poénon meg egész nap röhögni fogok :)
TörlésKöszönöm, köszönöm!! :)))
TörlésImádom!!! Ne hari, hogy csak most írok, de "tiszta fejjel" akartam neki kezdeni! Annyira jól írsz, totál eltudom képzelni az egészet. Külön piros pont azért amiért Hannat is belevetted. Csak így tovább!
VálaszTörlés