Wicked Games - 2. fejezet

2 évvel később, New York

(A történetben a bizonyos filmek, sorozatok között eltelt évek nem mindig igazodnak a való élethez!)

Disclosure ft. Lorde - Magnets 

            Nagyon untam az estét. Délután még odáig voltam az ötletért, szépen fel lehet öltözni, smink, haj, minden ami kell, de most... pokolba kívánom az egész bulit. Öntelt celebek, akik elhiszik magukról, hogy félistenek, kokain hegyek a női mosdóban, pletykák pletykák hátán és még sorolhatnám. Volt ám egyetlen nagyon is kiemelkedő érv amellett, hogy maradjak. Az ingyen bár, abból is leginkább az ingyen vodka szóda. Így hát erőt vettem magamon, és ha Chrissy megkért odaálltam mellé jópofizni és vigyorogni. Ez történt éppen most is. A harmadik italom után kezdtem magam kicsit jobban érezni, kicsit könnyebben vegyültem el a sok híresség között.

Chrissy éppen egy dán koreográfus nővel beszélgetett valamilyen filmről. Fogalmam se volt, hogy konkrétan miről van szó, beszéltek Cannes-ról, a fesztiválról, a filmekről, én igazából csak mosolyogtam és bólogattam Chrissy mellett, miközben azon agyaltam, visszaírjak-e Brody-nak vagy ne. Úgyis az lenne a vége, hogy hazamegyek vele pár ital után. Az meg senkinek nem lenne jó.

- Igen, tökéletes alkotás volt. Egyszerűen megszólalni se bírtam, a színészi játéka.. Isteni, az a nő egyszerűen tökéletes volt arra a szerepre. – áradozott Chrissy. – Mesés volt. Szinte biztos vagyok benne, hogy ő fog nyerni.

- Igen, én is így gondolom. – bólintott a nő.

A társalgás többi részét el se kaptam, inkább ruházat és frizura alapján próbáltam megítélni ki, vagy mi lehet az est ünnepeltje. Fogalmam se volt, mi a parti lényege, Chrissy annyit mondott, hogy jó buli lesz jó pasikkal és ingyen piával. Kihagyhatatlan ajánlatnak tűnt, de csúnyán átvert...

Miután elfogyott az italom, szomorúan néztem körbe, hátha szerencsém lesz és megtalál magának valami jóképű színészecske. Sajnos nem volt körülöttem senki, aki nekem is tetszene.

- Chrissy, bocsánat... – mosolyodtam és elnézést kérően a nőre néztem, majd vissza Chrissyre – 1 perc és jövök, elmegyek mosdóba. Visszafele hozzak valami a bárból? Esetleg önnek egy ital? – kérdeztem udvarias és elmondhatatlanul mű mosollyal a nőtől.

- Nem drágám, köszönöm. – rázta meg a fejét, majd körülnézett a teremben.

- Én se köszi. – vágta rá chrissy.

- Nem láttátok a férjem? Elment italért, de még mindig nem jött vissza, már vagy 20 perce. Mindig ezt csinálja. A bárpult és a tömeg elnyeli... – nevetett halkan a nő.

- Biztos mindjárt visszajön. – mosolyodott el Chrissy.

            Elindultam a mosdók felé. Közben három 60 év körüli férfi mért végig, már nekem volt kellemetlen mennyire feltűnően teszik ezt. A mosdóban mellettem rúzsozta magát Jennifer Lawrence és Emma Roberts. Ők pont szimpatikusnak tűntek, odébb álltak, amikor odamentem kezet mosni és nem tűntek el a kokainos fülkében sem.

A mosdót elhagyva szinte futólépésben közelítettem meg a bárt, már alig vártam, hogy újra beleszürcsölhessek egy finom, lime-os vodka szódába. Kikértem az italomat és amíg a pultos készítette, elővettem a telefonom. Brody megint írt. Még mindig nem tudja elfogadni, hogy már nem járunk. 3 év sok, persze, nekem se könnyű, de nem hiszi el, hogy hosszútávon sokkal jobb lesz így mindkettőnknek. Erősnek kell lennem, nem írhatok vissza. Jó ötlet egyáltalán inni így? Az lesz a vége, hogy írok neki. Ki kéne törölnöm a számát. És letiltanom a számát. Hogy esélyem se lehessen reagálni.

Miközben végig mentem az üzeneteimen egy férfi mellettem mintha kérdezett volna tőlem valami. Felnéztem, de nem voltam benne biztos, hogy hozzám beszélt, ugyanis azóta már a pultost szugerálta.

- Hm? – nyögtem ki felé fordulva. Aztán észbe kaptam és összeszedtem magam. – Mármint bocsánat, hozzám beszélt?

Elmosolyodott és bólintott.

- Kérhetek önnek egy italt? – kérdezte halovány mosollyal miközben a tekintete szinte csak egy ezredmásodpercre, de lecsúszott a dekoltázsomra.

- Nem, köszönöm, az előbb kértem magamnak, de kedves öntől.

Próbáltam annyira kedves és visszafogott maradni, amennyire csak tudtam, így hogy már kissé be voltam csiccsentve.

- Hölgyem! – a pultos lerakta elém az italom és már ment is a férfihez. – Mivel szolgálhatok, uram?

- Egy Kavaéan Solist-t kérnék kevés jégen. – mondta, majd ellökte magát a pulttól és kicsit meglazította az inge gallérját. Rám nézett, és elmosolyodott. Eddig is furán méregetett, de most hangot is adott a „problémájának”.

- Ne haragudjon, remélem nem tolakodó a kérdés, de.. annyira ismerős, nem találkoztunk már valahol? Remélem nem túl tolakodó kijelentés, de amióta megláttam önt ma este, ezen agyalok és egyszerűen nem tudom felidézni honnan tűnhet nekem ennyire ismerősnek...

- Hmm... Nem hiszem. – ráztam meg a fejem és udvariasan elmosolyodtam. Visszafordultam a pult felé és kortyoltam egyet az italomból. A telefonom újra rezgett. Baszki, Brody...

- Pedig meg tudnék esküdni, hogy láttam már magát ezelőtt. Egy ilyen csinos arcot nem felejtenék el. – mondta és felém fordulva a pultnak dőlt.

Miközben kortyoltam egyet az italomból, gondolkodni kezdtem, hogy találkozhattunk-e már valahol. Én gondolom láttam már őt, mivel az itt lévő emberek kb 99,9%-a híres. Biztos be volt már kissé csiccsentve ő is. Bár ki tudja, lehet hogy csak egy igazi faszkalap, aki minden nővel ezt játssza el. Túl kedves volt, túl... pökhendi.

- Nem, biztos, hogy nem, szerintem emlékeznék önre! – erősítettem meg erőltetett mosollyal és nagyot kortyoltam. Hátha ez simogatja kicsit az egoját és békén hagy. Láthatná, hogy a telefonom nyomkodom. A többi pasi ilyenkor látja, hogy vége a beszélgetésnek. Végül bólintva elfogadta, hogy nem találkoztunk még és elmosolyodott. De nem hagyott békén...

- Még be sem mutatkoztam, Mads Mikkelsen. – mondta udvariasan.

Most, hogy jobban figyeltem rá, kifejezetten kellemes, nyugtató hangja volt. Biztos, hogy nem amerikai, kis akcentussal beszélt, ami mondjuk, bár kissé fura volt, szerintem egész szexinek számított.

- Maga nem amerikai.  – bukott ki belőlem és szinte azonnal elhúztam a szám. Hogyan mondhattam ilyet? Ki lenne amerikai ilyen névvel? Jó ég, lassan ideje hazamenni...

- Dán. – mondta büszkén, miközben elvette az italát. Még most se vette le rólam a szemét, szinte hunyorogva nézte az arcomat. – Probléma?

- Dehogyis. Egyáltalán nem. – még mindig engem bámult. – Van valami az arcomon? Vagy a fogamon? – kérdeztem kissé elvörösödve és elővettem a kistáskámból a kompaktom, hogy én is megnézhessem mit bámul ennyire.

- Nem, nem, minden tökéletes, gyönyörű a smink is, elnézést hogy ennyire... „bámulom” önt, csak annyira ismerős. – mondta és elmosolyodott, majd dörzsölni kezdte az ajkait. – Színész esetleg, vagy.. modell?

- Oh, még csak az kéne. – nevettem halkan, és megráztam a fejem.

- Nem tudom.. Biztos, hogy láttam már valahol...

- Hát..,  sajnálom, nem tudok segíteni. Viszont visszatérve arra, hogy dán, nem ismeri azt a koreográfust? Ott, egy szőke, göndör hajú nővel beszélget. – mondtam és Chrissy felé mutattam. Ő elmosolyodott és bólintott.

Milyen perfektül tereltem a témát. Remélem nem tűnik fel neki.

- De, a feleségem. – nézett rá, majd visszafordult felém. – Ismeri?

- Nem, mármint igen, az előbb bemutatkoztunk egymásnak, de ezelőtt még soha nem beszéltem vele, szóval igazából nem. Jó ég... – mondtam és nagy levegőt vettem. Kortyoltam egyet a vodka-martinimből. – Lehet, hogy ezt már nem kéne meginnom. Nem kéne „bátorra” innom magam.

Felnevetett és kortyolt az italából.

- Szerintem csak nyugodtan. Ennyi öntelt ember között jól jön egy kis tökösség.

- Úgy gondolja? Ha jobban végig gondolom, úgy se terveztem, hogy részese leszek a hollywoodi krémnek szóval akár még le is égethetem magam. Egészségére! – mosolyogtam, majd koccintottam vele és belekortyoltam az italomba.

- Maga miért van itt, ha szabad kérdeznem? Ha nem akar részese lenni Hollywood krémjének, igen csak eltévedt. – nevetett fel és újabbat kortyolt italából.

- Barátnőmmel jöttem. Nem úgy... barátnőm, csak a barátom, barátnő. Szóval igen, plusz egy vagyok. Azt hittem jó buli lesz értelmes emberekkel és értelmes zenével, de csak Diplo van és kokainfüggő celebek a női mosdóban, szóval igen... lehet hogy tényleg eltévedtem. – újabbat kortyoltam. Sok lesz ez, sok lesz ez, te jó ég. Miért égetem le magam fél Hollywood előtt?

A férfi elmosolyodott és leszegte a tekintetét. Kezdett kellemetlen lenni a csend, így felvetettem az első kérdést ami eszembe jutott:

- És maga? A feleségével jött?

- Végül is igen, de fogalmazzunk úgy, hogy ide most pont ő jött velem. – mondta és kissé szégyenlősen elmosolyodott, majd újabbat kortyolt.

- Gyorsan fogy az a whisky. – nevettem fel halkan.

Már szinte üres volt a pohara, pedig körülbelül 2 perce kapta meg.

- Tessék?

- Semmi... Szóval... –megköszörültem a torkom – ... akkor ön...?

- Színész. – vágta rá, mielőtt befejezhettem volna.

- Jézusom! Persze! Meg van! Maga a gonosz abban a Bond filmben! – bukott ki belőlem szinte abban a pillanatban ahogy eszembe jutott.

Persze hogy találkoztunk már. Azon a fergeteges estén Monte Carloban... Ugyanabban a pillanatban el is sápadtam. Baszki! Ő volt a liftben, amikor kijöttem Craig szobájából. Baszki, csak eszébe ne jusson. Próbáltam nem kimutatni az instant és brutális módon feltörő szégyent amit éreztem, amint eszembe jutott hol látott ezelőtt.

Ő majdnem megfulladt, nem tudom, hogy miattam nyelt-e félre, vagy amúgy is pont félrenyelt volna. Baszki, tuti eszébe jutott... Biztos, hogy azért is nyelt félre, a rohadt életbe! Tuti, hogy eszébe jutott. Azonnal agyaltam, hogy mivel terelhetném a témát. Gyerünk, gyerünk, mi jut róla először eszedbe...

- Maga a bitch Riri klipjében, nem? A könyvelő!

Jézusom, tényleg ez jött ki. A „bitch” remek.

Azonnal észbe is kaptam és kissé zavarba esve bocsánatot kértem.

- Remélem nem bántottam meg!

- Nem. – nevetett és megtörölte a száját. – Nem bántott meg, tetszett, hogy nem a sorozat miatt ismert fel. – mondta és megköszörülte a torkát. – Nem a legudvariasabb módja annak, hogy a tudtomra adja, hogy felismert, de kifejezetten egyedi. Tetszik. A „bitch” becenév. – mondta és bólintott hozzá, hogy megnyugtasson. – Viszont még mindig nem tudom, hogy maga honnan ilyen ismerős. – rázta a fejét vigyorogva.

Engem nem húz csőbe, tudom jól, hogy eszébe juttattam. Fix, hogy tudja miért sápadtam, majd vörösödtem el hirtelen. És ő is majdnem megfulladt, mikor szóbahoztam a Bond filmet.

- Sorozat? – kérdeztem figyelmen kívül hagyva az utóbbi megjegyzését. – Milyen sorozat?

Kétségbeesetten próbáltam terelni a témát.

- Hannibál.

- Oh, tényleg, a bátyám imádja. Oké, most már összeállt a kép. Tényleg sajnálom..

- Ugyan, semmiség. – mondta még mindig vigyorogva.

            Volt benne valami furcsa. Nem az a tipikus jópasi, de mégis... valami nagyon vonzott benne. A kisugárzása, az akcentusa.. Az, ahogy rám néz.. Nem tudom, hogy féljek-e tőle, vagy rávessem-e magam. Kár, hogy meglátott, ahogy épp Daniel Craig szobájából menekültem.

Micsoda? Jézusom, állj le, Audrey, elég volt! Össze kell szednem magam, 2 perce még a feleségével beszélgettem, te jó ég! Nem ihatok ma többet, sőt, talán az lenne a legjobb, ha haza is mennék.

- Najó, Mr... Nik.. – baszki és még csak nem is emlékszem a vezetéknevére.

- Mikkelsen. – javított ki, miközben megpróbált elrejteni egy vigyort.

- Mr. Mikkelsen, hát persze! – nevettem fel kínosan és rászegtem a mutatóujjam. – További kellemes estét, én azt hiszem kimegyek levegőzni egyet. Nagyon örültem! – mondtam és gyorsan megfordultam és elindultam a kert felé.

- Részemről a szerencse! – mondta és visszasétált a felesége irányába.

Azonnal szabadulni akartam erről a helyről. Az ágyamban akartam lenni egy pizzával és valami jó filmmel. Sajnos azonban Chrissy-nél volt a lakáskulcsom. Milyen remek ötlet volt olyan táskát hozni, amibe még a kulcsom se fér bele. Mert a telefonomat és a kompaktomat természetesen nem hagyhattam otthon...

Remek. Ezek szerint kénytelen leszek visszamenni Chrissyhez, aki valószínűleg még mindig a koreográfussal beszél, ami azt jelenti hogy ott lesz Mads Mikkelsen is. Remek, hiszen még nem égettem le magam előtte eléggé.

Lehúztam a vodka szódám maradékát és magabiztos léptekkel elindultam az én kis társaságom felé. Mikkelsen már messziről kiszúrt és sandán elmosolyodott.

Chrissy még mindig ugyanolyan lelkesen beszélgetett Mrs. Mikkelsennel, szinte észre se vette, hogy visszaérkeztem.

- Oh, Audrey, nem hoztál pezsgőt? Azt hittem azért mentél. – kérdezte Chrissy miközben elővette a telefonját.

- Igen, de, de te azt mondtad nem kérsz én pedig megittam a sajátomat.

- Remek májjal rendelkezhet a hölgy. – jegyezte meg Mads Mikkelsen vigyorogva.

Én lepődötten ránéztem, majd a feleségére, és vissza. Ez mi volt? Még csak 5 perce ismer, már rajtam röhög, mert megittam az italom 2 perc alatt. Értem én, hogy ő színész és eszébe jutott, hogy lefeküdtem a kollégájával, de kinek képzeli magát...?

Úgy gondolom tényleg ideje hazamennem és elásnom magam a takaróm alatt egy doboz pizzával.

Figyelmen kívül hagyva a színész csípős megjegyzését Chrissy-hez fordultam és halkan a fülébe súgtam:

- Figyu szerintem hazamegyek, berúgtam, a kedvenc koreográfusod férje megalázott és nincs nálam cigi. Add ide a lakáskulcsom légyszi!

Chrissy összevonta szemöldökeit és tetőtől talpig végigmért.

- Jól vagy?

- Hogy ne lennék jól, könyörgöm, fáj a fejem, csak add ide a kulcsom! – tört fel belőlem kicsit indulatosabban, mint akartam. – Khm, légyszíves. – tettem hozzá kis korrigálásként.

Mr. És Mrs. Mikkelsen szó nélkül figyelték, ahogy Chrissy előkeresi a kulcsomat. Mikor megtalálta a kezembe nyomta és rám nézett.

- Cigi nincs nálam, de megteszed, hogy hazafelé veszel egy doboz Light Malbit nekem is?

- Persze. Otthon tali. – nyögtem ki és felvettem a bőrdzsekim. – Nagyon örültem Mr. És Mrs. Mikkelsen! – mondtam erőltetett mosollyal és hátat fordítottam nekik.

Alig vártam, hogy kiérjek erről a fülledt, iszonyatosan drága drogtanyáról.

- Hölgyem! – szólt utánam Mads Mikkelsen.

Nem tudtam leplezni lepődöttségem, kissé felvont szemöldökkel fordultam vissza. Halkan mondott valami a feleségének, aki mosolyogva és apró csókkal válaszolva csak bólintott és végigsimított férje vállán. Ezután a férje rám nézett és elővett a zsebéből egy doboz cigit.

- Nem bánná, ha önnel tartanék egy cigi erejéig?

- Ömm... – hezitáltam és végigmértem a feleségét. Nem furcsállja, hogy a férje egy fiatal és ismeretlen nővel akar kimenni cigizni? Csókkal és mosollyal reagál arra, amikor ezt a férje még be is jelenti neki? – Persze, miért ne. – vontan vállat kissé színtelenül és elindultam a kijárat irányába.

Mellém lépett és határozott léptekkel meg is előzött. Nem értettem, hova ez a nagy sietség és miért akar velem kimenni cigizni, hisz nem is ismer. Fix, hogy eszébe jutott, a fejemet tenném rá, és még fel is fogja hozni nekem. De legalább kapok egy cigit. Jelenlegi állapotomban az se érdekel ha fél Hollywood előtt aláz meg, csak adjon egy szálat.

Amikor a kijárathoz értünk, kinyitotta előttem az ajtót és maga elé engedett. Én ezt halvány mosollyal köszöntem meg. Ahogy kiértünk a lépcsőhöz, összehúztam a dzsekim és elővettem a telefonom. Ahhoz képest, hogy 30 fokban indultunk el otthonról, igen csak lehűlt az idő, a vékony, mély kivágású ruhám nem sokat melegített rajtam.

- Megkínálhatom? – kérdezte és felém nyújtotta a cigis dobozt.

- Kösz! – válaszoltam és elvettem egy szálat. – Tudna adni öngyújtót is?

Cigivel a szájában bólintott és elővett egy ezüst öngyújtót. Meggyújtotta először az enyémet, majd a sajátját és hanyagul a korlátnak dőlve lélegezte ki a hatalmas adag füstöt. Mekkora tüdeje van ennek az embernek...? vagy 20 másodpercig csak fújt. Vagy csak én vagyok nagyon „becsiccsentve”...

- Szóval... – kezdte és megköszörülte a torkát. Ezután elvigyorodott. Végem, persze, hogy eszébe jutott, honnan ismert fel. – Kérem ne vegye sértésnek, de nem járt Monte Carlo-ban amikor a Bond filmet forgattuk? – kérdezte és halvány mosoly jelent meg az arcán.

Refelx-szerűen az égre emeltem a tekintetem. Persze, hogy emlékszik, nem is értem miben reménykedtem. Akkor is kiröhögött, most is kiröhög.

- Viszlát Mr. Mikkelsen, köszönöm szépen a cigit. – mondtam flegmán és elindultam lefelé a lépcsőkön.

- Héé, várjon, sajnálom! – nevetett fel halkan és utánam indult. – Nem akartam megbántani. Sajnálom! Várjon! – mondta és megelőzött, hogy elém kerülhessen.

- Mit akar? Igen ott voltam, igen én voltam az. Most boldog? Maguknál ez ilyen perverzió, szeretik megalázni a kollégák egyéjszakás kalandjait? Maga még soha nem feküdt le senkivel részegen? – kérdeztem és mélyet szívtam a cigimbe.

- Igaza van, sajnálom. – mondta mosolyogva és lejjebb lépett a lépcsőkön felém indulva. – Őszintén sajnálom ez még bunkóbb volt mint a maga „Bitch”-es felismerése. – mondta vigyorogva. – Had tegyem jóvá!

Nem értettem, mit akar. De komolyan, mit akar?!

- Ne haragudjon, nem teljesen értem, mit is akar tőlem pontosan! – adtam hangot gondolataimnak.

- Még be se mutatkozott. – mosolygott és pöckölt egyet a cigijén. A hamu egyenesen a cipőmön landolt.

- Most szórakozik? Komolyan nem tudná félretartani a kurva cigijét? – kérdeztem egyre ingerültebben. De most tényleg, mi a baja?

- Ezer bocsánat, nem figyeltem. Hogy hívják?

- Miért érdekli ennyire?

- Szereplőt keresünk egy amatőr rövidfilmhez és maga pont úgy néz ki, mint az elkpzelt főhősnőnk.

- Ez most komoly? – vontam fel a szemöldökeim flegmán és kifújtam a füstöt. – Ne haragudjon én nem színészkedem, és amúgy is, nincs ilyenekre időm. Viszlát.

- Hogy hívják? – kérdezte akaratosan miközben elindultam az taxik felé.

- Audrey! A nevem Audrey és maga nős, ráadásul kb fele annyi idős lehetek, mint maga! Álljon le! – mondtam idegesen mire döbbenten hátrébb lépett. – További szép estét kívánok! – mondtam zárásként és eldobtam a cigimet.