Wicked Games - 3. fejezet

Elnézést, hogy ilyen későn tettem fel! Ezután is megpróbálom mindig betartani a keddet!

Zene Mads részéhez: (leginkább dőlt betűs részhez. Próbálok nem spoilerezni, majd megértitek :D)

The Weeknd - Wicked Games

(igen, ez a dal a történet címadó dala, és igen, nem csak a címet inspirálta... :) a szöveg enyhe spoilert tartalmazhat... :D előfordulhat következő fejezetekben is, sokat hallgattam az előadót írás közben.)

Így képzelem el Audrey-t:

 

- Mads -

Ahogy elsétált a lépcsőktől, nem tudtam nem bámulni a selyem ruha által gyönyörűen kiemelt formáit. Gyönyörű teste volt, nem csodálom, hogy ódákat zengett róla anno Daniel. Vékony, feszes, szép formákkal.

Emlékszem, mikor a híres este után Daniel másnaposan lejött hozzánk sörözni a partra. Nem tudta befogni, vagy 3 napig csak arról beszélt, hogy neki meg kell keresnie ezt a nőt... hogy ő milyen jó volt az ágyban, milyen teste van, milyen érzéki és hasonlók. És tényleg próbálta megkeresni, az egyik operatőrünkkel egy este elindultak, végig a parton, hátha meglátják őket az egyik bárban, de gondolom mondanom se kell, nem jártak szerencsével.

Emlékszem, beszélgettünk vele meg a barátnőjével, amikor azon az estén hozzánk csapódtak iszogatni, de Audrey  nyilván Daniel-lel volt elfoglalva. És amúgy is, mit csináltam volna vele én, hisz házas vagyok, ami annyit tesz hogy semmit a kéznek, mindent a szemnek. És a képzeletnek. nem is emlékszem, miről beszélhettünk velük. Gondolom nem túl komoly dolgokról. Rajongó lányok és Daniel, biztos vagyok benne, hogy nem atomfizikáról beszélgettek...

Kicsit megbántam, hogy ma így rárontottam ezzel a Monte Carlo dologgal. Rendes nőnek tűnt, akit kicsit se ráz meg ez a fajta pénz szórás, ami például ezen a gálán folyt. Bár azt mondta, nem akar beilleszkedni, nem úgy nézett ki, mint aki először jár ilyen esten. Elegánsabb volt, mint néhány színésznő, kifejezetten odaillőnek tűnt. Ahogy sétált, beszélt, mozgott... sugárzott belőle az elegancia. Kicsit rideg, lenéző hatása volt, bár ez szerintem kifejezetten szexi benne. Tudta magáról, hogy milyen hatalma lehetne a helyiségben tartózkodó férfiak 90%-a felett. A maradék 10% meleg volt. Ráadásul Hanne odáig van a barátnőjéért. Ő is rendesnek tűnt, bár ő inkább tűnt tipikus szomszéd lánynak, aranyos, izgatott, szőke, napbarnított, mintha csak Los Angeles-ben gyártották volna.

Audrey kilógott a sorból hófehér bőrével, amit csak még jobban kiemelt a kék ruhája. És a szeme... sötétbarna haja gyönyörűen kiemelte a kék szemeit.

Vajon hány éves lehet? tényleg fele annyi lenne, mint én? Kinézetre úgy 24-25-nek tippelném, bár érettebben viselkedett, mint egy 25 éves.

Elszívtam a cigim és lassan visszasétáltam a rendezvényre. Az elején élveztem, rengeteg ismerőssel találkoztam és ezer éve nem voltam már New Yorkban, de most már rohadtul unom. Csak azért vagyok még itt, mert Hanne jól érzi magát. Ha már ennyit utazott velem, ezzel minimum tartozom neki.

Visszafele menet levettem egy pohár pezsgőt az egyik fel-le sétáló pincért tálcájáról. Finoman Hanne derekára csúsztattam a kezem, mire ő széles mosollyal felém fordult és csókot adott.

- Meddig maradnál még drágám? – súgtam neki és adtam egy puszit az arcára.

Audrey barátnője udvariasan, csendben, mosolyogva várta meg, hogy Hanne visszaforduljon hozzá. Furcsa lehet, hogy egy szót se ért abból, amit Hanne-val beszélek.

- Felőlem mehetünk, azt hittem jól érzed magad.

- Kurvára unom. És borzalmas a pezsgőjük.

- Chrissy, nagyon örültem, hogy megismerhettelek. Remélem nem bánod, de mi lassan megyünk, kicsit még mindig érezzük az időkülönbséget. – mosolyodott el bűbájosan a feleségem és odahajolt a lányhoz, hogy puszival köszönjön el.

Miután elköszöntem mindenkitől aki számított, kimentünk, hogy fogjunk egy taxit.

- Jól éreztem magam, köszönöm, hogy veled jöhettem. – mondta és puszit nyomott az arcomra.

- Ne viccelj, örülök, hogy velem voltál.

Megfogta a kezem és úgy nézelődött kifelé a taxi ablakán.

- Csodás hely ez a New York, nem gondolod?

- Nem rossz. Kicsit zajos.

- Mindenben meglátod a rosszat. – nevetett fel halkan. – Ismerted azt a nőt? Akivel kimentél cigizni, Chrissy barátnőjét.

Elvigyorodtam és bólintottam.

- Egyszer már találkoztunk, a Bond film forgatása alatt. Ott voltak Monte Carloban. Ő volt az, aki lefeküdt Daniellel.

- Ne! – kerekedtek el Hanne szemei és elmosolyodott.

- De. Esküszöm. Tudtam, hogy nagyon ismerős valahonnan, hisz mielőtt leléptek, együtt ittunk. Tisztán emlékszem rájuk, az a barátnője, hogy hívják...

- Chrissy.

- Ő volt Audrey-val.

- Hogy milyen kicsi a világ. – kuncogott Hanne és tovább nézelődött. – De ugye nem kérdeztél rá?

Ránéztem és gondolkodtam, mit mondjak. Ez elég volt neki válaszként.

- Mads, könyörgöm...

- Nem tehetek róla, muszáj volt, amint beugrott, hogy onnan ilyen ismerős, nem tudtam magamban tartani. Emlékszem, Daniel ódákat zengett róla. – tettem hozzá vigyorogva. – Muszáj volt, bár biztos, hogy megbántottam.

- Ódákat? – vonta fel a szemöldökeit mosolyogva Hanne. – Szóval ezért volt olyan fontos cigizni vele. – finoman a mellkasomra csapott és elmosolyodott.

Megfogtam a kezét és puszit nyomtam rá.

- Tudod, hogy te vagy az én egyetlen szerelmem, Hanne. – búgtam, mire elmosolyodott és a vállamra hajtotta a fejét.

Miközben este lefekvéshez készülődtünk, nem tudtam kiverni a fejemből azt a lányt. Audrey... El se hiszem, hogy két év elteltével teljesen véletlenül egy ilyen helyen futok bele. Megértem Danielt, szingliként én is kihasználtam volna az alkalmat. Főleg ha igaz, amit mesélt róla... te jó ég, amilyen heves volt ma, mikor rákérdeztem... el tudom képzelni mire lehet  képes. Valahogy az egész lénye annyira... nem tudom megfogalmazni, az a ridegsége és eleganciája... arra enged következtetni, hogy nagyon jól tudja, mit akar, és gondolom ez minden téren így van...

Lehet, szólnom kéne Danielnek, hogy megtaláltam. Nem is rossz ötlet. Lehet feldobnám az estéjét.

- Hm, drágám? – szólított meg Hanne a szemüvege fölött szugerálva engem. Fel se tűnt, hogy pár perce beszél hozzám. Csak meredtem a telefonom képernyőjére, e-maileket pörgetve, de nem fogtam fel, mit pásztáz a szemem. Hanne-nak is csak némán bólogattam, miközben beszélt hozzám.

- Ne haragudj, nem figyeltem.

- Holnap elmegyünk valahova vacsorázni?

- Persze. Ahova csak akarsz. – mosolyodtam el és letettem a telefonom az éjjeli szekrényre. – Gyere ide!

Kinyújtottam felé a karjaim és vártam, hogy bebújjon mellém. Ő mosolyogva engedelmeskedett és magára húzta a takarót.

- Oda viszlek, ahova csak akarod. Az egész világot neked adnám, ha tehetném.

Imádtam, hogy még mindig el tudom érni nála, hogy elvörösödjön. Több, mint 20 év, és mit sem változott, ugyanolyan életenergia van benne, mint abban a 24 éves lányban, akibe anno beleszerettem.

Akárki akármit mond, ezt nem helyettesítené egy, a legtökéletesebb testű nővel töltött, fergeteges dugás se. Este a feleségemet ölelve elaludni... mi több kellhetne ennél? Mondjuk azt nem bánnám, ha szexelnénk is lefekvés előtt, de inkább már fel se hozom.

Míg Hanne elaludt én válaszoltam pár e-mailre. Átküldtek egy részletet egy forgatókönyvből, amihez rám gondoltak a férfi főszerepre. Tanár-diáklány viszony, feleség megcsalás és hasonlók. Még nem olvastam bele, de az ügynököm azt mondta nagyon fontoljam meg, többen is jelentkeznek rá és maga a szerep olyan lehetőségeket takar, amik neves díjakat is hozhatnának.

Végül mégis megkerestem Daniel számát és írtam neki egy smst.

„Daniel! Ezer éve! Hogy vagy? Nem fogod elhinni kivel találkoztam ma, a nővel Monte Carlo-ból. Eszembe jutott, mennyire hiányzott neked. Itt van New Yorkban. Kicsi a világ!”

*

- Egy vodka szódát kérek. – búgta halvány mosollyal és a szemeimbe nézett.

Én kikevertem neki az italt, majd leültem mellé a kanapéra.

Kezét szinte azonnal a combomra tette és közelebb hajolt hozzám. Leheletét már a nyakamon éreztem.

- Mikor ér haza a feleséged?

- Holnap reggel. – nyögtem halkan, próbáltam visszatartani magam. Tudtam, hogy nem helyes, mégse tudtam leállni. Mintha az agyam abszolút kikapcsolt volna. Semmi másra nem tudtam gondolni, csak arra, hogy mennyire akarom őt. Gyönyörű... a leggyönyörűbb nő, akit valaha láttam. Bár legszívesebben letepertem volna, alig mertem hozzáérni.

- Akkor még van időnk....

Az ölembe térdelt és kezeit a nyakamra tette. Ahogy megérezte a nadrágomban már fájdalmasan lüktető merevedésem, elmosolyodott és a szemeimbe nézett. Őrjítően lassan közeledett felém, míg végül végre megcsókolt. Édes, fahéjas íze volt. Érzékien, finoman csókolt és én egyre többet akartam belőle.

Kezeim a derekára tettem, majd lecsúsztattam és rámarkoltam a fenekére. Finoman a nyakamba harapott és az övemre csúsztatta a kezét.

- Amióta megláttalak erre vágyom... – súgta és letérdelt elém. Kezeit végig csúsztatta a combomon és közelebb jött, hogyújra  megcsókolhasson. Mikor elhúzódott, elmosolyodott és a szemeimbe nézett. – Csak élvezd... – mondta halkan és kicsatolta az övemet...

*

Borzalmasan hangos pittyegésre ébredtem. Kellett pár másodperc, mire felfogtam, mi történ. Csak álmodtam. Jézusom... Nem is emlékszem, mikor volt utoljára hasonló álmom. Vagy, hogy csaltam-e már emg Hanne-t álmomban. Nem hiszem, szerintem soha. Jó ég... Borzalmas lelkiismeret furdalásom volt. Megfordultam, Hanne álmosan hunyorgott mellettem. Iszonyatosan éreztem magam, pedig igazából nem is tettem semmit, csak álmodtam és így érzem magam. Még csak nem is tudatosan gondoltam erre. Nem is gondoltam volna hasonlóra magamtól. Mégis úgy érzem magam, mintha tényleg megcsaltam volna. Legszívesebben azonnal bocsánatot kérnék, hisz nem tudatosan kreáltam ezt a jelenetet, de mégse mondhatom el neki... Mit mondanék, „ne haragudj, álmomban leszopni készült az a nő, akivel tegnap cigiztem, de minden oké, felébredtem, mielőtt megtörtént volna”? Nem lenne túl hízelgő ébresztő, az biztos. Álmodtam már másik nőkkel, megesett, nem tudom kontrollálni, kivel álmodom, de soha nem álmodtam azt, hogy tudatosan megcsalom őt. Soha, tudatosan pedig főleg nem tennék vele ilyet. Ennél sokkal jobban tisztelem őt.

- Jó reggelt! – nyújtózott mosolyogva és dobott felém egy puszit, majd lenyomta az ébresztőt.

- Jó reggelt! Lezuhanyzom, rendeljünk reggelit, vagy elmenjünk valahova? - muszáj volt valahogy kicsit lenyugtatnom magam, mert a testem is reagált az álmomra...

- Menjünk el valahova.

- Rendben.

Nyomtam egy puszit a homlokára és már a fürdőszobában is voltam. Levetkőztem és léptem volna be a zuhanyzó alá, mikor benyitott Hanne. Felvont tekintettel néztem felé.

Ő ledobta a földre a köntösét, ami alatt teljesen meztelen volt.

- Gondoltam így megspórolhatnánk egy zuhanyzást. Gyorsabb lenne a készülődés. – mosolygott pimaszul.

- Azt majd meglátjuk... – súgtam és megcsókoltam.

Bár kifejezetten örültem neki, hogy magától kezdeményezett, de... borzasztó volt. Olyan értelemben, hogy akárhányszor lehunytam a szemeim, Audrey-t láttam. Miért?! Nem is beszélgettem vele 5 percnél tovább. Nem tudok róla semmit, azon kívül, hogy állítólag jó az ágyban. Mégis, a mai álmom után, akárhányszor lehunytam a szemeim, őt láttam magam előtt. Így próbáltam terelni a gondolataim és nem lehunyni a szemem. Nem sok sikerrel, de legalább Hanne-nak nem tűnt fel.

Miután megszárítkoztunk és fogat is mostunk, megnéztem a telefonom, láttam, hogy Daniel visszaírt:

„Jóságos ég, el se hiszem! Hol találkoztál vele? Még most is dögös? Beszéltetek? Nagy kár, hogy nős vagy, nem tudod, mit hagysz ki. Add át neki, hogy puszilom ;)”

- Audrey -

Fáradtan rúgtam le a magassarkúm, ahogy bezártam magam mögött az ajtót. Szinte felnyögtem az érzéstől, ahogy beleléptem a pihe-puha papucsomba. Végre itthon! Erre várok már amióta az az idióta megszólított.

Nincs is ennél jobb, kicsit részegen, egy friss New York-i pizzával bedőlni az ágyba és valami agyrohasztó valóságshowt nézni, tudván, hogy másnap semmi dolgom sincsen.

Leraktam a pizzás dobozt az ágyamra és elkezdtem levetkőzni. Egy gyors zuhany talán még dobhatna az este tökéletességén. Tisztán, meztelenül befeküdni a pizzám mellé, na ez... ez az élvezetek netovábbja.

Ja várjunk, már csak egy élő pasi hiányzik. Meg egy állás, meg egy kis pénz, és egy lakás, amiben nem kell lakbért fizetni és veszekedni a főbérlővel, hogy engedjen el még egy hetet a határidőből. Talán, ha eladnék 1-2 táskát és ékszert, amiket már nem hordok, orvosolható lenne a probléma. Csak apu ne tudja meg...

Végül a zuhany alatt úgy döntöttem, hogy a ma estét nem ronthatja el semmi. Se a főbérlőm, se a jelenlegi munkanélküliségem, se az az idióta színész. Mi a francot képzel magáról, így megalázni engem, még ha nem is nyilvánosan?! Legalább annyi mondjuk volt benne, hogy kettesben voltunk, amikor rákérdezett. De akkor is! Iszonyatosan frusztrál a dolog, semmi köze nincs hozzá, kivel mit csináltam, nem lenne joga így kiröhögni.

Hogyan lehet hozzámenni egy ilyen arrogáns idiótához? Értem én, hogy gazdag, nem tudom mennyire lehet gazdag, gondolom az, mert elég ismert, ha igaz, amit állított. De pénzért se viselnék el egy ilyen öntelt idiótát...

*

Telefoncsörgésre ébredtem.

- Igen? – vettem fel félig ásítva.

- Szia Audrey, Nick vagyok, nem rosszkor?

- Nem, mond, miújság?

- Lényegre török, mert sürgős: asszisztenst keresnek Kate Winslet-nek a következő filmforgatás idejére, és ha nagyon bejössz neki talán tovább is. Érdekelne a dolog? Ha minden jól megy másfél hónapig forgatnak Vancouverben. Heti 6 napon át 0-24 órás készenlét, havi 1800 dollár fizetéssel. Gyorsan reagálj, érdekel, vagy nem, mert keresek mást, sürgős a dolog.

- Ömm.. Te jó ég.. – hirtelen azt se tudtam mi van. Végülis munka, legalább csinálnék valamit amíg  találok komolyabb állást.

- Mikor kezdenek?

- 2 hét múlva. De ő még itt találkozna veled természetesen, hisz ő neki kell rábólintania. Holnap lenne a találkozó.

- Holnap? Mikor?

- Délután itt lesz a városban, de este utazik haza. Ráérsz? Érdekelne? Ha nem, mond meg, keresnem kell mást.

- Mikor kezdődik maga a munka?

- Október 2-án utaznál Vancouverbe és elvileg november 20-án végeznétek, de nyilván ez változhat.

- És mi van ma? – kérdeztem ásítva.

- Szeptember 24.

- Jézusom, az mindjárt itt van.

- Szerintem tök jó élmény lehet egy ilyen nagy film forgása, és ha jól tudom most nincs munkád.

- Chrissy...? – nem hiszem el, hogy mindenkinek el kell mondania...

- Ja, ő mondta. Na érdekel?

- Mit mondtál, mennyit fizetnek?

- 1800 dollár.

- Az nem rossz.

- Ja, az elég jó. Nem tudom mikor kerestem utoljára asszisztenst ilyen fizetéshez. Még nem beszéltem mással, de ennyi pénzért fix, hogy azonnal elvállalnák, ha te nem akarod.

- Jó oké. Oké, legalább keresnék egy kis pénzt. Legyen. Mikor, hova kell mennem?

*

Vagy egy órával hamarabb odamentem a szálloda kávézójába, biztosra akartam menni abban hogy egy percet sem kések, mégis csak asszisztensi állásra jelentkezem, fő a megbízhatóság.

Az ajtó kinyílt és Kate Winslet pásztázni kezdte tekintetével a termet, hogy hol vagyok én. Intettem neki, mire ő széles mosollyal megindult felém. Felálltam és kezet nyújtottam neki.

- Nagyon örvendek, Ms. Winslet, Audrey Beck vagyok.

- Örülök Audrey, kérlek tegeződjünk. – vágta rá és leült. Azonnal kutatni kezdett a táskájában, és elővett egy fekete Moleskine naplót és egy tollat.

Egy pincér megállt az asztalunk mellett és megkérdezte, mit rendelünk.

- Jónapot hölgyeim, mit hozhatok önöknek?

- Hmm, én egy americano-t kérek, egy édesítővel és kevés, hideg, kókuszos rizstejjel. – mondta és rám nézett. – Jegyezd meg, ez az én kriptonitom.  – mosolygott szélesen és kinyitotta a naplóját.

- És önnek, hölgyem? – nézett rám a pincér.

- Én csak egy limonádét kérnék cukor nélkül, köszönöm!

- Nos, kezdjünk is hozzá, Audrey. – köszörülte meg a torkát és rám nézett. – Nem szoktam köntörfalazni, kimondom amit gondolok, úgyhogy most is hasonlóan fogom tenni. Olyan emberre van szükségem, aki miután mindent tud és látott már körülöttem, mintha olvasna a gondolataimban, adja a kezembe, amire szükségem van. Nincsenek nagyon irreális elvárásaim, pár dologra vagyok csak allergiás, azok viszont szerintem megjegyezhető és elviselhető dolgok. – mondta és bíztató jelleggel rám kacsintott. – Lenne pár kérdésem rólad. Hány éves vagy?

- Nyáron leszek 25.

- Értem. – mondta és jegyzetelni kezdett.

- Pasi, férj, barátnő, vagy esetleg gyerekek?

- Egyik se.

- Oké.. Hm.. Hol laksz?

- Mármint város, vagy pontos cím?

- Ha nem probléma, a pontos címed is leírnám, csak magamnak, nem adom ki senkinek.

- Persze. – mondtam és lediktáltam neki a pontos címem is.

- Oké. Van már tapasztalatod asszisztens munkakörben?

- Fősuli mellett még sminkesként dolgoztam, majd sminkes asszisztensként fotózásokon és divat bemutatókon. Személyi asszisztens még soha nem voltam, de úgy gondolom jól menne a dolog.

- Miért gondolod így? – kérdezte és elmosolyodott.

- Pontos vagyok, kissé tökéletesség mániás, beszélek egy picit spanyolul is, végszükség esetén ugye még sminkelni is tudok és jól kijövök a gyerekekkel is, ha arra kerülne sor. Van jogsim, tudok főzni, jó a memóriám, lojális vagyok, tudok titkot tartani, úgy gondolom jól olvasok az emberek cselekedeteiben, szavaiban, testbeszédében és... Hirtelen most ennyi jutott eszembe.

- Eddig nagyon tetszik. – bíztatott és hátrébbdőlt, amikor a pincér megérkezett az italainkkal. – Köszönjük! – mondta neki, és nagyot kortyolt a kávéjából. – Mondtad, hogy jól kijössz a gyerekekkel. Nekem 2 fiam és egy lányom van, megeshet, hogy ez néha jól fog jönni. Hogyan állsz a számítógépekkel?

- Word, PPT, e-mail és social média kezelés magas szinten megy, az Excel kicsit nehézkésen, de megy ha nagyon akarom.

- Oh ne aggódj, hála a jó égnek még azt se kell tudnom hogyan nyissam meg az Excel-t. Ha már itt tartunk, megemlítetted, hogy egyetem mellett sminkeltél. Mit tanultál?

- Marketinget Londonban.

- És hogyhogy nem dolgozol a szakmában? – kérdezte és kortyolt a kávéjából.

- Úgy éreztem, hogy most még egy kicsit kötetlenebb, nem irodai munkára vágynék. Később még lehet, hogy visszatérek a gyökereimhez.

- Értem. – mondta halkan és megtörölte a száját. – Mesélek kicsit most én a követelményekről.

- Várj, mielőtt még elkezded.. Nem bánod, ha felveszem hangfelvételként?

- Nem, nyugodtan. – mondta és megköszörülte a torkát.

- Mehet? – kérdezte mire bólintottam. Természetesen utána is hozzám beszélt, nem a telefonom felé. – Vancouverben fogunk forgatni és, ha a szerencse is mellettünk lesz, max 2 hónap alatt végzünk a filmmel. Az egész stáb egy hotelben fog lakni, de előfordulhat, hogy forgatás közben költözünk A-ból B-be. Minden reggel autó jön majd értünk a szállodához, ami elvisz minket az adott forgatási helyszínre. Neked minden nap nálam, ébredéskor kell kezdened, nyilván mindig az adott forgatási programhoz igazodva. A forgatás kezdete előtt minimum 3 órával kelek fel mindig, kávéval, egy órás pilates-szel és zuhannyal kezdem a napom. A te feladatod lenne, hogy már kávéval ébressz és leszervezd az edzőt. Nem szoktam sokat készülődni, felébredek, megiszom a kávém és edzek is. Utána reggeli, el fogom neked küldeni az étrendem, arról is neked kell majd gondoskodnod, hogy minden meglegyen belőle. Az, hogy veszed, rendeled, nekem teljesen mindegy, de az alapanyagok lehetőleg legyenek bio-k. Ital max víz lehet, nem iszom semmilyen édesített üdítőt, legfeljebb 100%-os hidegen préselt gyümölcslevet.

Ezek után még körülbelül 10 percig magyarázta, hogy milyen elvárásai vannak, aminek per pill, kb a 80%át tudtam megjegyezni. Mikor befejezte, kicsit beszélgettünk egymás életéről, családról és hasonlókról.

- És ha érdeklődhetek, milyen filmet forgattok? – kérdeztem még mielőtt végeztünk volna.

- Persze, ezt el is felejtettem mesélni. Egy házaspárról szól, ahol a feleség megtudja, hogy a férje megcsalja az egyik tanítványával, de nem mondja el a férjnek, hogy tud róla. Javarészt a feleség szempontjából látjuk a történéseket, de bevilágítást nyerünk a férj életébe is.

- Oh ez érdekesen hangzik. És ki játssza a férjet?

- Mads Mikkelsen.

Amint ezt kimondta, éreztem, hogy elfehéredek.

- Mads Mikkelsen? Az a Mads Mikkelsen? A dán?

- Jól vagy? – kérdezte aggodalmasan.

- Persze, semmi baj! – vágtam rá és mosolyt erőltettem az arcomra. Baszki baszki baszki. Miért nem mondta ezt előre Nick? Miért nem kérdeztem én rá előbb? A rohadt életbe, ez azt jelenti, hogy konkrétan a hétből hat napon keresztül össze leszek zárva vele is. Remek.

Furcsállóan elmosolyodott és végigmért.

- Létezik másik is? – nevetett fel. – Van valami... probléma? – kérdezte és összeráncolta szemöldökeit. – Nem értem a reakciód, ismered?

- Nem. Mármint... futólag egyszer találkoztunk egy gálán, de személyesen nem ismerem... úgy.. annyira. Gondolom érti, érted, bocsánat. Khm, na, mindegy, szóval, Vancouver, a szálloda nevét tudod már? Külön szobám lesz, vagy valakivel együtt leszek?

- Nem, természetesen saját szobád lesz. – bólintott és harapdálni kezdte a száját. – Mi volt ez a reakció? – elmosolyodott és kérdően nézett rám. – Nem értem, úgy néztél ki, mintha szellemet láttál volna, biztos nincs semmi probléma?

- Nem, semmi probléma nincs. Esküszöm! – mosolyogtam olyan magabiztosan ahogy csak tudtam.

- Mads nagyon édes pasas, már volt próbaolvasásunk, szerintem remekül ki fogok jönni vele, az egyik legalázatosabb és udvariasabb férfi, akivel életem során találkoztam.

- Hm, igen? – kérdeztem és felvontam a szemöldökeim. De kár, hogy ezt az oldalát én még nem láttam...

- Igen, várom már a közös munkát. Ha jól tudom 1-2 hétig talán a családja is ott lesz, de az ő gyerekei már szinte felnőttek, nem hiszem, hogy annyi idejük lenne, apropó gyerekek, az én gyerekeim is jönnek látogatóba, illetve én is haza fogok jönni minden második hétvégén, így azokon a napokon neked is szabid lesz.

- Szuper.

Miután minden lehetséges információt átadott nekem, elköszöntünk, bár nem akartam hagyni, de kifizette a kávémat és még haza is vitt taxival, mert ha minden igaz útbaesett neki hazafelé.

- Chris! – kiáltottam el magam idegesen. – Te mondtad Nick-nek hogy engem kérjen fel az asszisztensi posztra?

- Igen, baj? – kérdezte értetlenül miközben lenyalta a fagyit a kanaláról. Egy egész doboz volt az ölében, köntösben ült a kanapén és Real Housewives of Beverly Hills-t nézett. – Mi történt?

- Mads Mikkelsennel fogok dolgozni! – vágtam rá és az asztalra végtam a táskám.

- Mi? Nem Kate Winslet-nek kerestek asszisztenst?

- De igen, de ő Mads mikkelsennel fog egy filmben játszani. Ergo másfél hónapig napi minimum 8, de megeshet, hogy 14 órában össze leszek vele zárva. A kurva életbe, miért nem mondtad?

- Mit hisztizel, nem is ismered még...

- Nem is akarom megismerni azok után ahogy megalázott azon a hülye gálán. Te nem voltál ott, de hidd el, ő kurvára élvezte a helyzetet. Egy igazi beképzelt idióta, aki azt hiszi, hogy csak azért, mert ilyen-olyan színész, akármit megtehet és akárkit megkaphat! Nem!

-Ugyan már, nyilván felesége és ha jól tudom gyerekei is vannak, nem hiszem, hogy...

- Nem nyomult rám, egyszerűen csak kiröhögött mert eszébe jutott, hogy a Bond film forgatásán én feküdtem le Daniel Craig-gel. Iszonyatosan élvezte a helyzetet, csak ezért ajánlotta fel, hogy ő ad nekem cigit, emlékszel?

- Jaa, tényleg... – gondolkodott el egy pillanatra. – Figyelj, Audrey szerintem kicsit túlreagálod a helyzetet. Nem is ismered, lehet hogy csak szar napja volt és amúgy egy tök normális pasi. Inkább örülj, hogy van munkád. Szívesen! – jegyezte meg és megdobott egy párnával.

- Nem te szerezted, hanem Nick.

- Igen, de én ajánlottalak neki! – háborodott fel sértődötten. – Nyeld le, Audrey, úgyse neki fogsz dolgozni, majd nem beszélgetsz vele és kész. Tudod mikor kapott akárhol asszisztens ennyi pénzt?! Ennyi pénzért mosogatnék is másfél hónapig!

- Mondta Nick, mennyit fizetnek?

- Persze, hogy mondta, ezért kötöttem a lelkére, hogy téged kérdezzen meg először!

Elmosolyodtam és leültem mellé.

- Jó, bevallom ez nagyon jól esik. Köszönöm!

- Végre! – csattant fel és széttárta a karjait. – Nagyon szívesen. Jössz nekem egyel...