Wicked Games - 12. fejezet

Jó olvasást :D ezer bocsi a késésért, pedig esküszöm, a való életben soha semmivel nem kések, de ilyenkor beindul a fantáziám és még ezt is akarom, meg azt is akarom és beletenném ezt, de kivenném azt, szóval sajnáloooom :)

Zenék:

She Wants Revenge - Tear You Apart (yes, megint)

The Weeknd - House of Balloons / Glass Table Girls

The Weeknd - High For This (majd nyilvánvalóvá válik, leginkább a fejezet vége felé ajánlanám :D)

- Audrey -

- Mi a francot lehet csinálni egy olyan kisvárosban? – nevettem miközben nagyot szívtam a cigimből.

- Én szívesen megmutatnám. – mondta szexi mosollyal miközben a kezét a fenekemre csúsztatta és közelebb húzott magához. – Mit csinálsz ma este, Audrey? – kérdezte és orrával végigsimított a nyakamon. Én halkan felnyögtem és szabad kezem a nyaka köré fontam.

- Úgy gondolom, hogy... – játékosan összeráncoltam a szemöldököm és úgy tettem, mintha tényleg gondolkodtam volna a kérdésen. Közben szívtam a cigimből, majd Mike szájába adtam azt. – Veled szórakozom egészen hajnalig. – mondtam és hevesen megcsókoltam.

Természetesen nem ellenkezett, azonnal hozzám nyomta keményedő farkát és finoman megharapta a nyakam.

- Akkor mire várunk még?

Arra, hogy elfelejtsem Mads-et, de ezt nem mondhattam neki. Tudtam, hogy nem jön el, hisz Hanne még itt van. Biztos, hogy otthon marad vele és még biztosabb, hogy ő vele ide nem jönne el. A legbiztonságosabb hely volt ez a bár számomra. De nem akartam hazamenni ezzel a sráccal. Jóképű volt, gazdagnak tűnt, de nekem nem ő kellett volna...

- Még maradjunk kicsit. Igyunk, táncoljunk! – kértem és most kicsit finomabban megcsókoltam. – Menjünk be, igyunk valamit.

Mike azonnal megfogta a kezem és elindult a pultok irányába.

A pulthoz érve kikértem magamnak az italom és amíg el nem készült szinte végig a sráccal csókolóztam. Igazából nem is smárolt rosszul. Kicsit még fel is izgatott. A végén még tényleg jó éjszakám lesz...

Mike kifizette az italokat és odaadta az enyémet.

- Figyu baby... – kezdte és a fülemhez hajolt. Megőrjített, amikor valaki „baby”nek hívott és nem a jó értelemben. Utáltam... – Van nálam egy kis kóla. Szín-tiszta, perui cucc. Nem kérsz? – kérdezte és finoman megharapta a fülem.

Én elmosolyodtam és felé fordultam. Hamar elfeledtette velem, mennyire utálom, ha baby-nek hívnak...

Amióta itt vagyok, majdnem egy hónapja, semmit nem csináltam. Ittam, de mivel nem voltam olyan közegben és magamtól nem kerestem, nem csináltam semmit. Most azonban úgy éreztem, megérdemlem. Csak egy kicsit. Ez után a hét után kifejezetten megérdemlem...

- Hát vissza lehet utasítani egy ilyen ajánlatot? – kérdeztem vigyorogva és szorosabban simultam hozzá.

Mike arcára széles vigyor ült ki majd megcsókolt.

- Gyere. – mondta és elindult a mosdók felé.

Bementünk a férfi mosdóba és behúzott egy fülkébe. Szinte meg se nézett minket senki, úgy tűnik ez itt is tök természetes. Aki a mosdóba bejön az vagy dugni vagy drogozni fog, igazi pisilés csak az esetek kb 20%-ában történik... Bezárkózott velem az egyik fülkébe, majd elővette a pénztárcáját, amiből előhúzott egy kövér, átlátszó kis zacskót, amiben ránézésre vagy 5 gramm is lehetett.

- Te aztán nem szórakozol! – nevettem halkan és lehajtottam a wc tetejét. Ráültem és elővettem a telefonom, amit képernyőjével felfelé Mike elé tartottam. Ő kiszórt egy szép adagot és elrakta a pakkot. Elővett egy matt fekete bankkártyát és szépen gondosan elfelezte a kis kupacot, két szép csíkot formázva belőle.

- Van nálad KP? – kérdezte miután lenyalta a kártyája szélét.

- Várj megnézem.

Elővettem egy 10 dollárost és odaadtam neki. Ő szépen gondosan feltekerte, szorosan, hogy ne legyen rés a rétegek között és felém nyújtotta.

- Hölgyeké az elsőbbség. Válassz!

Én szemérmetlenül elvettem tőle a feltekert papír pénzt és a vastagabb csík elejére helyeztem.

- Nem vagy szégyenlős. – vigyorgott és megnyalta a szája szélét. – Tetszik.

A csík felét az egyik, a másik felét a másik orrlyukamban tűntettem el, majd odaadtam neki a dollárost. Míg ő is elvégezte az elvégzendőt, amilyen halkan csak tudtam, szipogtam, hogy minden a lehető legjobb helyre jusson.

- Wow! – mondta adrenailntól duzzadva mikor eltűnt az ő csíkja is. – Igen! Huh!

Én vigyorogva figyeltem, ahogy máris beüt nála a szer és felálltam a wc-ről. A telefonon maradt minimális mennyiségű port lenyaltam, majd megcsókoltam.

Hosszasan, hevesen csókolóztunk, a kezeit becsúsztatta a ruhám alá és már el is kezdte lefelé húzni a bugyimat.

- Ne, még ne... – próbáltam húzni mosolyogva és eltoltam. – Még táncolni akarok, és nem egy wc-ben akarok dugni. Felmehetünk majd hozzám.

Ő ugyan iszonyatosan kanos volt, de elfogadta, amit kértem és megcsókolt.

A zár felé nyúltam, de még lefogta a kezem.

- Várj...

Megint elővette a pénztárcáját és immár nem bajlódva csíkokkal, egy lakáskulcs hegyével kis púpot szedett ki a zacskóból és az orra alá helyezte, majd azonnal el is tűntette. A kulcsot visszarakta a zacskóba, újabb púpot szedett ki és felém tartotta. Meglepetten ugyan, de boldogan fogadtam az újabb adományt. Én is felszívtam minden porszemet és megtöröltem az orrom.

Eddig is éreztem, hogy beütött, az ital bódító hatása szinte azonnal megszűnt és minden érzékszervem tízezres fordulatszámon működött. Az ujjaim ütötték a ritmust a poharamon, a csípőm mozdult volna a zene ütemére és az elmém iszonyatos sebességgel pörgött. Még azt is elfelejtettem pár percre, hogy miért jöttem ma ide. Ahogy eszembe jutott azonban Mads, elkezdtem azon idegeskedni, hogy hol lehet, és hogy hogyan adjam a tudtára, hogy velem így senki nem baszhat ki.

Szipogtunk párat mindketten, megtöröltem Mike orrát is, mert picit poros maradt és egy újabb csók után végre kinyitottam az ajtót.

Ott állt a kézmosó kagylóknál, nekem háttal, vigyorogva, lefelé nézve, az egyik operatőr épp mesélt neki. Nem vett észre. Azóta nem láttam ilyen felszabadultam nevetni, mióta megjelent Hanne. Se az ő közelében, se az én közelemben... legszívesebben megöleltem volna, magamba szívtam volna az illatát. Vele akartam nevetni.

Mindez szinte egy pillanat alatt futott végig az agyamon. Még sokkal jobban vágytam a figyelmére, mint mielőtt megláttam őt.

Jelenleg én voltam az egyetlen nő a férfi mosdóban, így biztosra mentem, hogy mindenki hallja cipőm sarkának kopogását mielőtt kimegyek. Nem néztem felé, de a szemem sarkából láttam, hogy még mielőtt kiléptem az ajtón, felismert.

- Audrey? – hallottam elmosódóan, ahogy kiértünk a tömegbe. Bingo! Képzeletben vállon veregettem magam. Ha tervezem, se tudtam volna jobban kivitelezni a mai találkozásunkat Mads-el. Főleg, hogy nem is mertem volna arra gondolni, hogy itt lesz ma.

- Gyere! – mondtam Mike-nak és magam után húzva őt besiettem a tömegbe.

Nem akartam most beszélni vele, had idegeskedjen még picit azon, hogy én voltam-e és mit csináltam egy pasival a férfi mosdóban. Kit hülyítek, nagyon jól tudja, mit csináltam.

Kerestem egy egész kényelmes, levegős helyet a tömegben, közel a pulthoz és táncolni kezdtem Mike-kal. Amig ő teljesen egyértelműen azon agyalhatott, hogy mennyire megdugna már itt és most, én próbáltam Mads-et keresni a tömegben, bár kívülről nem akartam úgy tűnni, mintha tényleg ezt tenném.

Már a második italunkat szopogattuk pár számmal később, amikor valaki a vállamra tette a kezét. ijedten fordultam hátra, bár őszintén szólva számítottam már rá.

- Te voltál a férfi mosdóban? – kérdezte Mads idegesen. Amint meglátta mellettem Mike-ot, elborult a tekintete.

- Neked is jó estét! – köszöntem flegmán és Mike vállára tettem a kezem.

- Válaszoolj!

- Nem, miért lettem volna bent?! – kérdeztem kissé sértődöttebben a kelleténél és erőltetetten elmosolyodtam.

- Bazdmeg, ez nem a faszi a Hannibálból? – kérdezte Mike és közelebb lépett Mads-hez.

Mads figyelmen kívül hagyva Mike kissé bunkón megfogalmazott megjegyzését, méregetni kezdett engem. Én leszegtem a tekintetem, majd Mike-ra néztem. Feltűnt neki, hogy valami nincs rendben.

- Mike, Mads, Mads, Mike! – mutattam be őket kissé erőltetett mosollyal és átkaroltam Mike derekát.

- Te ismered őt? – kérdezte Mike, mire fél vállal átölelte Mads-et. – Te jó ég, ember, imádom a sorozatot....

Mads azonnal eltolta magától és kissé idegesen szólt oda neki.

- Nem vagyunk mi ilyen jó haverok, ne nyúlj hozzám, oké?

- Nyugi már, csak köszönni akartam, állat a sorozat.

Mads nem is figyelt rá, és bár próbáltam úgy nézni, hogy ne nézhessen a szemeimbe, láttam rajta, hogy látja, valami nem stimmel.

- Audrey, mit csináltál? – bukott ki belőle kissé ingerülten.

- Semmit! Nézd, buliznék egyet, majd beszélünk, jó? – kérdeztem és Mike-ba karoltam, majd elindultam a tömegbe.

- Mekkora paraszt ez a faszi. – mondta Mike, mire csak bólintottam és annyit mondtam: Ja.

Tényleg zavarta őt, hogy egy másik pasival vagyok. Bár, ha belegondolok, lehet hogy az jobban zavarta, hogy be vagyok kokainozva.

Egy erős marok megragadta a karom és hátra rántott. Mads szúrós tekintetével találtam szemben magam, mire megpróbáltam kiszabadulni a szorításából.

- Mi a bajod? – kérdezte Mike Madst-től, mikor észrevette, hogy ő rántott el tőle, és védelmemre kelve maga mögé húzott.

- Menj odébb. – kérte Mads higgadt, lenéző mosollyal.

- Szállj már le róla te faszkalap! – nyögte oda Mike és közelebb lépett hozzá.

Madsnek elég is volt, azonnal ökölbe rándult a keze és hatalmas ütést mért Mike arcára.

- Jézusom! – sikoltottam mikor felfogtam mi történt. – Normális vagy? Mire volt ez jó?

Mike-nak kellett pár másodperc, mire ő is felfoga mi történt, de nem kellett neki több idő, hogy reagáljon. Hogy lehet Mads ekkora idióta, mi a francért kellett neki leállnia verekedni egy bekokainozott, láthatóan kigyúrt idiótával?

Megpróbáltam közéjük furakodni, de egy másik, ismeretlen pasi lefogott.

- Meg fogsz sérülni, hagyd őket! – kiabálta nekem a hangzavarban.

- Mads állj le!

Nem hallgatott rám egyikük se, de már az operatőr is ott volt akivel Mads érkezett. Neki sikerült lefognia Mads-et és odébb vinnie.

- Jól vagy? – kérdeztem és Mike-hoz léptem. A szemöldöke felszakadt, vékony vércsík futott végig az arcán és csöpögött a vállára.

- Semmi bajom! – vágta rá kissé agresszívan, miközben a szemöldökét törölgette. – Ki neked ez a faszkalap? Úgy ugrott nekem, mintha az apád lenne lenne...

- Nem, nem tudom mi van vele, sajnálom...

- Nem te tetted, ne te sajnáld. – horkantott fel és megigazította az ingét.

- Össze kéne varrni. – mondtam mikor megnéztem a sebét.

- Dehogy kell, semmi bajom nincs. Majd begyógyul. – vágta rá és megrázta a vállait. – Bemegyek mosdóba. – mondta szinte sziszegve a szavakat, miközben Mads felé nézett.

Én bólintottam és mély levegőt vettem. Kissé zavartan néztem körbe, mindenki minket nézett. Mads még mindig szinte vicsorott, már lerázta magáról az operatőrünket és megtörölte a száját. Mintha minimálisan vérzett volna.

Úgy éreztem, megfulladok, muszáj volt kimennem levegőre. A szívem csak úgy zakatolt, éreztem, hogy ha nem jutok ki tényleg elájulok. Mielőtt akárki is hozzám szólhatott volna, sietős léptekkel elindultam a kijárat felé.

Egész üres volt az utca, nem sokan voltak a hely előtt. A beengedő ember és pár korombeli fiatal cigizett kint. Ahogy kimentem a levegőre, szinte remegő kezekkel kotortam a táskámban a cigim után.

- A picsába... – mormoltam idegesen.

Végre megtaláltam, kivettem a dobozból egy szálat és az ajkamhoz emeltem. Még mindig remegett a kezem. Sok volt a cucc és a balhé egyben. Éreztem, hogy a szívem majd kiugrik a helyéről. Ahogy meggyújtottam a cigim, azonnal éreztem, hogy kicsit csillapodik az elmém. Még mindig remegtek az ujjaim, figyelnem kellett nehogy elejtsem a cigit. Nem akartam emberek között lenni, így elindultam kicsit távolabb a hely bejáratától. Nem volt nálam a kabátom és nem volt túl meleg, kissé megborzongtam, ahogy a hideg szél átfújt rajtam.

Bár már messzebb voltam, hallottam, hogy nyílik az ajtó, pár másodpercre hangosodott a zene, majd az ajtó csapódását hallottam. Ahogy megszólalt, úgy megijedtem, hogy a cigimet is elejtettem. Szinte hallhatatlan léptekkel közelített meg.

- Ki a faszom volt ez?! – kérdezte szinte kiabálva Mads.

- Senki, egy srác, mi közöd van hozzá?

- És miért vagy beállva? – kérdezte ugyanolyan ingerülten.

- Miért érdekel ez téged ennyire?

Mads hátrébb lépett és végignézett rajtam. Megtörölte ajka szélét és dühtől égő tekintettel meredt rám.

Részeg volt, nem is kicsit. Csoda, hogy meg tudott állni.

- Még így is józanabb vagyok, mint te. – horkantottam fel, mire ő határozott léptekkel közeledni kezdett felém és szinte morogva a falhoz lökött.

- Mit csinálsz? – tört fel belőlem kétségbeesve. Elejtettem a cigimet is.

- Te mi a faszt csinálsz, Audrey? – kérdezte szinte kiabálva, majd a szemeimbe nézett és megpróbálta szabályozni a légzését. – Mit csinálsz, Audrey...? – nyögte halkan és fejét a vállamra ejtette.

- Hanne-t hol hagytad?

- Kérlek ne... – súgta és kezeit a derekamra emelve magához ölelt. Én azonban nem viszonoztam, félretartottam a kezeim, de pár pillanat múlva ezt is meguntam.

- Szállj le rólam. – mondtam és lelöktem magamról. – Mit akarsz még tőlem, Mads?

- Ne tedd ezt magaddal, Audrey... Kérlek bocsáss meg... – kezdte, de félbeszakítottam.

- Azért bocsássak meg, mert velem csaltad meg a feleséged, vagy mert szétverted volna a barátomat?

- A pasid? – kérdezte azonnal.

- Tudod mit, nem mondom meg. Lehet, hogy az, lehet, hogy nem. Semmi közöd hozzá. Lehet hogy az, miért érdekel téged ennyire? Hol hagytad a feleséged?

- Ne csináld ezt, főleg ne itt. Akárki meghallhat...

- Szarok rá, hogy ki hallja meg, a legundorítóbb alak vagy, akivel találkoztam, Mads! Te beteg vagy! Bekamuzod nekem, hogy váltok, csak, hogy jól érezhesd magad amíg forgatsz? Gyakran csinálod ezt, ha nem vagy otthon? – halkabbra váltottam és kissé szenedélyesebben tekintettem rá. – Vagy csak az izgatott ennyire, hogy a lányod lehetnék?

Kérdeztem és közben lecsúsztattam az egyik kezem az ágyékára. Láthatóan meglepte a dolog. A szokásos hozzám simulás helyett most hátrébb húzódott kicsit.

- De nem vagy. – vont vállat és rám nézett. – Kurvára élvezted, nem mond nekem, hogy annyira zavart a korkülönbség, Audrey. Te ugyanúgy élvezted, sőt... Ne tagadd. Válaszolj a kérdésemre!

- Válaszoltam.

- Drogoztál? – vonta fel a szemöldökeit és olyan közel lépett hozzám, hogy éreztem az ajkaimon a leheletét. Szinte éreztem a leheletén a fémes, véres illatot.

Titkon még mindig legszívesebben rávetettem volna magam. Egy jó békülős szexért az életem adtam volna a jelenlegi állapotomban. Nem tudom miért, a szer teheti, mert tudom, hogy nem szeretem őt. Mégis, ha tehetném itt, most dugnék vele megint. Mert iszonyatosan jó, ebben igaza van. De most, hogy tudom az igazságot, nem tehetem meg. Soha nem cselekedtem becsületből, de úgy érzem itt igazán megtehetem, hogy becsületből nem fekszem le vele. Nem leszek tudatosan a másik nő. Ilyet én nem játszom.

Szó nélkül meredtem rá, nem értettem mire fel ez a nagy aggódalom. Senkije nem vagyok, ezek után meg főleg nem is leszek. Széttártam a karjaim és felnevettem.

- Igen. Igen, kokainoztam és iszonyatosan jó volt. Nem tudod mit hagysz ki.

Mads megdörzsölte a szemeit és mély levegőt vett.

- Mennyit?

- Nagy mestere vagy a témának? – nevettem fel és elővettem egy újabb cigit.

- Mire jó ez? Gyönyörű, fiatal nő vagy, Audrey, egy okos nő vagy. Miért csinálod ezt? Tönkre fogod tenni az életed.

- Jézusom, olyan, mintha az apám hallgatnám. „Tönkreteszed az életed”, „Kárba megy a diplomád” „Bezzeg a bátyád” kopj le rólam! Unom! Semmi bajom nincs! Jól érzem magam, fiatal vagyok, kiélvezek mindent, amennyire csak lehet! Mellesleg pedig... mit tudsz te rólam, Mads...? – nevettem fel gúnyosan és meggyújtottam a cigim. – Mi csak szexeltünk. Nem ismersz. Mit tudhattál volna meg rólam pár hét alatt?

Megrázta a fejét és felhorkantott.

- Kár érted, Audrey. – mondta halkan, halvány, lemondó mosollyal, majd szó nélkül visszament a klubba.

Az ajkaim rágva néztem végig, ahogy visszamegy az ajtón. Mielőtt belépett volna még egyszer visszanézett rám.

Hogy gondolja ezt, hogy kár értem? Hogy van pofája pont neki ezt mondani nekem? Fogalma sincs, hogy ki vagyok, miért vagyok olyan, amilyen vagyok, az egyetlen dolog amit tud rólam az az, hogy hogyan működnek az erogén zónáim. De jó ég, hogy tudja őket...

Ez nem normális. Nem értem, mi a problémája, hogy mit akar még. Oké, hogy végül is magamnak okoztam, mert én akartam, hogy felfigyeljen rám. De akkor is iszonyatosan felidegesített.

Azt se tudom, hogy Mike hova tűnt. Pedig előkerülhetne, mert nem tudom mikor szívtam utoljára ennyire tiszta cuccot.

Amíg a cigim maradékát szívtam, azon gondolkodtam, hogy visszamenjek-e. Gondolom az egész stáb látta, hogy Mads összeverekedett Mike-kal. Mindenki minket nézett, mikor kijöttem. Kíváncsi vagyok milyen sztorit adott be nekik Mads, miért tette...

Az ajtó újra kicsapódott, Mads közeledett felém határozott léptekkel. Sóhajtottam egyet és az égre emeltem a tekintetem.

- Mi van már megint?

Nem válaszolt, csak megragadta a karom, meg se állt, csak húzott maga után. Hiába mondtam neki, hogy engedjen el, nem tette, csak ugyanúgy,  futólépésben húzott maga után, ami elég érdekes művelet volt, mert magassarkúban voltam, többször is majdnem elestem.

A klub mögötti elhagyatott sikátoros részhez vitt, majd megállt és a falhoz szorított. Nem hagyta, hogy akármit is mondhassak, pedig már készültem leordítani a fejét. Most már aztán igazán elrakhatná magát holnapra. Sőt, ami azt illeti bőven sok volt már belőle a következő évtizedre is...

Megcsókolt és szorosan hozzám simult. Annyira meglepett, hogy hirtelen nem is tudtam ellenállni. Még most is iszonyatosan jól csókolt... Nem tudtam ellenállni, pedig akartam. Nagyon akartam, de nem ment. Kiejtettem az ujjaim közül a cigim és megpróbáltam kibaszabulni Mads szorításából, de nem engedett. Ha akartam volna se tudtam volna szabadulni. De nem akartam...

Szenvedélyesen csókolt, a nyelvével ízlelgette ajkaim, majd táncba hívta az én nyelvem is. Elengedte a kezeim és rámarkolt a derekamra. Megadtam magam és a hajába fúrtam az ujjaim, így közelebb húzva őt magamhoz. Semmit nem akartam jobban, mint megkapni őt, itt és most, de a következő pillanatban észbe kaptam és eltoltam. Nem is gondolkodtam, csak felpofoztam. Nem finoman, szinte zsibbadni kezdett a tenyerem.

Ő lepődötten, levegő után kapkodva lépett hátrébb és az arcához emelte a kezét.

- Ha még egyszer hozzám érsz, ha csak megszólítasz esküszöm mindenkinek elmondom, amit tettél. Nem viccelek, Mads, hagyj békén! – mondtam halkan, higgadtan és ellöktem magamtól. – Hagyj békén! – ismételtem és elindultam vissza a klub bejárata felé.

Most aztán tényleg elegem volt. Mit képzel, hogy csak úgy megcsókol mindezek után. Mit hitt? Hogy ugyanúgy lefekszem vele, mintha mi se történt volna? Még ha akarom is.. kurvára akarom, de menjen a fenébe. Tudom, mennyire akarja, de ezt ő nem kapja meg többet.

Mikor visszamentem a fülledt, emberekkel teli klubba, szinte azonnal Tommy-val találtam szembe magát.

- Mi a fasz történt? Mindenki erről beszél! Hol van Mads? Dan őt keresi, Audery...

megragadta a karom és félrehívott. – Mi történt?

- Mads egy faszkalap! – szakadt fel belőlem és éreztem, hogy könnybe lábad a szemem.

- Audrey, jó ég, jól vagy? – kérdezte aggódóan.

Elkezdtem sírni. Nem is értem miért, gondolom a drog, alkohol és imént történtek hatása. Most hogy így belegondolok, annyira nem is meglepő, hogy elsírtam magam.

- Ne csináld ezt, kérlek, Audrey, mond el. Jól vagy? Bántott?

- Nem. De én megütöttem.

- Mi?! – nyögte lepődötten. – Mi az, hogy megütötted? Miért? Jóságos ég, miről maradtam le. – vigyorodott el és a szája elé kapta a kezét.

- Menjünk odébb. – mondtam és megfogtam a kezét.

A tömegen keresztül elindultam vele a pult mellett lévő sarokba. Amikor még Mike-kal piát kértünk ott alig volt valaki, nyugodtan tudnánk beszélgetni. Mikor leültünk egy elhagyatott asztalhoz, elkezdtem mesélni.

- Találtam egy srácot, akivel táncoltam, ittam és... adott kokaint.

- Jó ég, Ms. Beck! Ki maga? – vigyorodott el. – Ki gondolta volna! Még jó, hogy három nap szünet van.

- Mads meglátott vele és teljesen kiakadt. Ezért ugrott neki a srácnak. El akart tőle vinni, Mike meg odajött, hogy mit akar tőlem és Mads nekiugrott.

- Jó ég. És melyikük nyert? – kérdezte vigyorogva Tom.

- Hát, Mike-nak mintha felszakadt volna a szemöldöke. Mads jól van szerintem. De neki is vérzett picit a szája.

- A mindenit. Öreg a bors, de erős. Beszarok! – nevetett Tommy és kortyolt egyet az italából. – Nem hiszem el, hogy mindig lemaradok ezekről a balhékról. De miért sírsz?

- Nem tudom! – vontam vállat idegesen. – Mert felidegesített. Mert nincs joga ahhoz, hogy így kezeljen. Hogy rángasson, mint valami bábút! – hadartam remegő hangon. – Utálom őt, Tommy!

- Gyere ide... – csitítgatott Tommy sajnálkozó tekintettel és magához ölelt.

- És miután már verekedett is, volt pofája kijönni hozzám és kérdőre vonni, majd meg is csókolni.

- Ezért ütötted meg? – nevetett fel Tommy.

- Csak felpofoztam.

Valamiért ezt borzalmasan viccesnek találta, szinte meg se tudott szólalni, úgy nevetett. Közben magához ölelt és finoman simogatni kezdte a hátam.

- Ne haragudj, de ez... ez fergeteges. Jóságos ég, ez a pasi... el se hiszem.

- Szóval ennyi történt az elmúlt 1 órában. Meg fogok kattanni, nem bírom, Tommy. És még Mike is eltűnt... – mondtam és elkezdtem pásztázni a tömeget, hátha meglátom, bár szinte biztos vagyok benne, hogy már elment.

- Az nagy kár, elfogadtam volna egy kis „ezt-azt” én is. – kacsintott rám az itala mögül.

- Na igen, az is nagy kár, hogy arról lemaradtál. Nem tudom, mikor kaptam utoljára ennyire jó minőségű kólát. Brutális.

- Baszki, Audrey, francért kell nekem romantikusan FaceTimeolni órákon keresztül.

- Tom szerintem én hazamegyek. Nem akarok megint összefutni Mads-el.

- Maradj még! Ne legyél most egyedül, gyere velem, meg Lily-vel. Ha akarod, átmehetünk máshova is. Mads szerintem amúgy sem marad itt ezek után. Nem is értem, mit csinálnak ők egy ilyen helyen.

- Nincs most ehhez kedvem.

Ahogy ezt kimondtam megláttam pár emberrel odébb Mike-ot. Intettem neki, mire ő odajött hozzám és a derekamra tette a kezét.

- Már azt hittem, elmentél. – mondta, majd Tommy-ra nézett.

- Egy barátom, Tom. Tom, Mike. – mutattam be őket, majd Mikehoz simultam. – Figyelj, szeretnék venni abból a cuccból, ami nálad van.

- Ne viccelj, neked nem kell fizetni. Mennyi kell?

- De szeretném, ha a jövőben is elérhető lennél számomra. – mondtam és játszadozni kezdtem az ingén a gombbal.

- Áááh, nem szoktathatok rá egy ilyen gyönyörű nőt. – vigyorodott el és megrázta a fejét.

- Légyszi... – kértem és a nyakába temettem az arcom. Nem volt olyan finom illata, mint Mads-nek... ez csak még jobban ösztönzött, hogy szerezzek tőle egy telefonszámot. Nem fogom bírni Mads mellett józanul. – Kérlek. Mondom, fizetek érte, de nem tudom, hol találnék ennyire tisztát.

- Jó, tessék, itt van most kettő. – mondta és odaadott egy tasakot, benne egész sok porral. Tényleg lehetett kettő gramm. – Add meg a számod és megcsörgetlek. – mondta és odadta a mobilját. Beírtam a számom és megcsörgettem magam. – Szuper. – mondta és visszavette a készülékét. – Figyelj, én lépek, de még mindenképp találkozunk! Ha kell valami, nekem szólj, nehogy valami szart vegyél valaki mástól. – mondta és megcsókolt. – További szép esét. – vigyorodott el még egyszer, majd elindult a kijárat felé.

Nem akartam lóbálni, hisz nem célom, hogy Tommy-n kívül akárki tudja, de visszafogottan megmutattam neki a pakkot.

- Jó ég! – vigyorodott el és megfogta a kezem. – Na induljunk is!

Tommy kézen fogott és elindult velem a mosdók felé.

- Férfi, vagy női? – kérdezte, mire elmosolyodtam és hozzásimultam.

- Ne vedd sértésnek, de kevésbé lennél te feltűnő egy női mosdóban, mint én a férfiben.

- Jogos. – vont vállat Tommy és megcélozta a női mosdót.

- Elnézést, beszélhetnék vele? – vágott be elénk Mads és már ki is vette a kezem Tommy kezéből.

- Ömm... persze. – nyögte Tommy meglepetten és kissé kétségbeesetten rám nézett. Nem, mintha számított volna akármit is a válasza, Mads már rég elindult velem.

Kézenfogva behúzott maga után a női mosdóba. Bár szinte tele volt a mosdó, senkinek nem tűnt fel, hogy mi ketten zárkóztunk be egy fükébe.

- Mit akarsz? – kérdeztem és keresztbe tettem magam előtt a karjaim.

- Hogy megértsd, miért tettem. Te más vagy, mint...

- Mint a feleséged? – vágtam közbe és felvontam a szemöldökeim. – Nem félsz, hogy valaki megismer?

- Nem sok 20 éves lány ismer fel. – vont vállat. – Megjegyzem, ha nem kérdezgeted fennhangon, hogy nem félek-e, hogy felismer valaki, kisebb az esélye, hogy tényleg felismer valaki. – mondta és lenézett a dekoltázsomra, majd fel a szemeimbe. – Kilóg a széle. – jegyezte meg és már a kezében is volt a kis tasak.

- Mit csinálsz, add vissza! – kiáltottam neki kicsit se figyelve arra, hogy hányan vannak a fülkén kívül. – Miért nem hagysz békén, könyörgöm! Fizettem érte, Mads, add vissza. – erősködtem és megpróbáltam elvenni. – Miért célod teljesen ellehetetleníteni az életem?

- Leszoptad? – kérdezte, mire először eltátottam a szám és felpofoztam. Ő elvigyorodott és az arcához emelte a kezét.

- Kinek képzeled te magad? – sziszegtem és a fülke falához löktem. Kezdett iszonyatosan kiakasztani. Ehhez nincs kedvem, a kilincs felé nyúltam, de Mads lefogott. És közben az is eszembe jutott, hogy nála van az ajándékom...

- Neked akarok jót. Túl sok ismerősöm láttam tönkre menni a drogok miatt.

- A végén még kiderül, hogy Pablo Escobar maga is a haverod volt... – jegyeztem meg cinikus mosollyal. – Nagyon sajnálom, hogy láttad őket lecsúszni, ne aggódj, mert engem... nem fogsz látni. – mosolyodtam el és a kezéhez nyúltam, de nem adta vissza.

- Elfelejted, hogy én a 80-as években voltam fiatal. – vigyorodott el őszintén és bólintott is hozzá. – Koppenhágában fergeteges bulik voltak. Ne hidd, hogy táncosként, huszon évesen én anno otthon ültem. Akkor még nem keverték fel a szereket minden szarral.

Ezen akaratlanul is felnevettem, a nagy drog szakértő fő doktor úr.... de amint észbekaptam, komorra váltottam.

- Miért kéne megértenem? – tértem vissza az eredeti témára.

- 24 év után már nem ugyan olyan izgalmas egy kapcsolat. – kezdte, mire felvontam a szemöldökeim. Ezzel most aztán nagyon meglepett... – Te viszont elképesztően izgalmas vagy. És te egy olyan énemet mutattad meg nekem, akiről nem is tudtam. Egy új arcomat ismertem meg és mindig is hálás leszek neked ezért. És sajnálom, hogy így megbántottalak. Nem tudok most elválni, hidd el nem alkalmas. Sajnálom, hogy pont veled kellett ezt tennem.

- Hát ez fergeteges mentség volt. – bólintottam grimaszolva. – Add vissza!

- Legalább osszuk meg. – mondta halkan és lejjebb engedte a kezét.

Felvontam a szemöldökeim és egy lépést tettem hátrébb. Jól hallottam...?

- Tessék?

- Jól hallottad. – válaszolt a kimondatlan kérdésemre. – Ha már egy ilyen szar helyen vagyunk, ilyen szar zenével, még meg is ütöttek, ma már ketten is... – jegyezte meg vigyorogva – legalább ennyi jó legyen az estében. Mióta megszülettek a gyerekeim nem csináltam semmit.

Tényleg részeg lehet, ha ezt szeretné velem csinálni. Ez pont az, amit soha nem néztem volna ki belőle. Nem mondom, hogy nem csábított a gondolat, mámoros állapotban szexelni vele valószínűleg a világ egyik legjobb dolga lehet...

- Jó ég, még meg se születhettem akkor. – jegyeztem meg cinikusan. – Szar lehet, na kérem szépen.

- Nem hiszem, hogy dicsekednél ezzel Kate-nek. – húzta el a száját sanda mosollyal.

- Tudod, ha te volnék, nem mennék bele a zsarolós játékokba... mit csinálsz itt egyáltalán? Hol van Hanne?

- Igaz. – mondta és és visszaadta nekem a kis zacskót. – Tessék. – de még mindig nem válaszolt. És őszintén szólva nem is akartam, hogy válaszoljon... Nem akartam tudni semmiről, ami a feleségével kapcsolatos...

Elvettem tőle és a markomba zártam a tasakot. Ő keresztbe tette a karjait és a fülke falának dőlt. Nem tetszik ez, túl könnyen adta meg magát...

- Nem mész ki?

- Megvárlak. – vont vállat. Pár pillanatig kissé furcsállóan néztem rá, majd gondoltam, mi bajom lehet belőle, hisz úgyis tudja, mit csináltam, nem szólhat bele. Felőlem aztán végignézheti... Lehajtottam a wc fedelét, ráültem és kiöntöttem a telefonomra a zacskóból egy kis adagot. Mielőtt azonban eltettem volna a zacskót, megtorpantam. Nyilván nem gondolkodtam józanul, nem igazán vettem figyelembe a pro és kontra indokokat. Akartam őt és önző döntés volt, de tudtam, hogy így még egyszer megkaphatom. És az igazság az, hogy tényleg hiányzik, akármennyire is próbálom tagadni magammal szemben is.

Öntöttem a telefonra még egy picit és a kártyámmal két csíkot formáztam belőle. Idegesen sóhajtottam egyet és felnéztem rá. Nem tudott nem elmosolyodni. Nyilván tudta, hogy úgyse fogok neki nemet mondani, bár ezért csak még mérgesebb voltam magamra. Ma már kétszer pofoztam meg és fogadtam meg, hogy soha nem dőlök be neki többet. Erre most vele kokainozom egy szórakozóhely mosdójában...

A kezébe nyomtam a telefont és elővettem egy papír pénzt. Feltekertem azt és a hosszabb csíkhoz tettem a tekercs végét. Mikor eltűntettem az adagom, odaadtam a feltekert pénzt Mads-nek. Mielőtt felszívta volna, rám tekintett és megnyalta az ajkait. Miután ő is felszívta az adagját, letörölte a képernyőn maradt porszemeket és az ínyébe dörzsölte.

Zsebre tettem a telefonom és a dollárt, már nyúltam volna a kilincshez, mikor Mads lefogott és megcsókolt. Kesernyés íze volt a kokaintól és éreztem, hogy bár csak minimálisan, de elzsibbad az anyagtól a nyelvem.

Hevesen csókolt, kezei már a fenekemen jártak és, ha jól éreztem, nem tervezett megállni. Ahogy magához húzott éreztem a nadrágjában dudorodó merevedését, ami halk nyögésre ösztönzött. Éreztem, hogy kezd megint beütni a szer és immár képtelen voltam ésszerű döntéseket hozni. Bár éberebb voltam, az alkohol miatt nem tudtam olyan tisztán gondolkodni és nyilván a gátlásaim is teljesen eltűntek. Nem zavart már annyira, hogy felesége van... nem tudtam én rosszul érezni magam. Mads kapcsolata, az ő dolga lenne, hogy leállítson, ha annyira szeretné a feleségét...

A kezeim szinte reflex-szerűen nyitották szét Mads nadrágját. Ahogy megérezte magán a markom, a nyakamba temette az arcát és finoman ráharapott a bőrömre.

Bár az ösztöneim azt sugallták, hogy ne álljak le, nem akartam egy mosdóban szexelni.

- Menjünk át hozzám... – súgtam és csókolni kezdtem a nyakát, miközben még mindig kényeztettem a kezemmel. Ő csak halkan felmordult és megrázta a fejét.

- Kérlek... – kezembe vettem az arcát és a szemeibe néztem. A másik kezem még mindig nem állt le. Szinte láttam rajta, hogy milyen durva csatákat vív magában. Az alsó ajkába harapott és rám nézett. Tudtam, hogy tudja, mi lenne a helyes válasz. De azt is tudtam, hogy mit akar most, per pillanat. És annak köze nincs a helyes döntéshez...

- Fél órája még azt kérted, hogy soha többé ne szóljak hozzád. – hadarta, majd lehunyta a szemeit és hagyta lazán szétnyílni az ajkait. Tudtam, mennyire élvezi. Azt is nagyon jól tudtam, hogy túlságosan szeret velem szexelni ahhoz, hogy nemet mondjon nekem. Ma nem érdekelt senki és semmi, csak az, hogy én mit akarok. Megérdemlek egy utolsó estét vele. Ennyivel tartozik nekem.

- Most pedig azt kérem, hogy szexeljünk még egyet, mielőtt hazamegyek. – mondtam és a szemeibe néztem.

Láttam, mennyire meglepődik.

- Haza?

- Nem fogok veled egy légtérben tartózkodni Mads. Nem bírnám ki még 3 hétig.

Szinte látta, a szemeiben a sokkot.

- Nem mehetsz haza. – mondta és leállította a kezem.

- Mert?

- Mert... – kezdte, de megtorpant. – Nem mehetsz haza. Itt kell maradnod, hisz Kate-tel szerződésetek van.

- Nem mehetsz haza! – ismételte és megcsókolt. – Maradj, kérlek...

- Előremegyek. – mondtam bármi más reakció nélkül és megcsókoltam. Kezei közé vette az arcom és hevesebb stílusra váltott. Néha-néha belenyögött a csókunkba, de még mindig nem reagált. – Gyere utánam pár perc múlva. Majd beengedlek.

Kivettem a kezem a nadrágjából és óvatosan felhúztam a cipzárját.

- Ne hagyj itt így! – kérte és újra megcsókolt. Nem tudtam, hogy a ma estére, vagy a korai hazamenetelemre gondol.

- A hotelben várlak! – mosolyodtam el és kinyitottam az ajtót.

Becsuktam magam mögött, gondolom kell neki pár perc, mire emberek közé menne és úgyis feltűnő lenne, ha a ma este után együtt tűnnénk el.

Nem is gondoltam eddig komolyan, hogy hazamegyek. Kate miatt és mert ha elvállaltam valamit, azt be is szoktam tartani. De ez kivételes szituáció. Tudom, hogy nem bírnék ki mellette ennyi időt úgy, hogy hozzá se nyúlok és tudom, mennyire utálnám magam, ha mégis lefeküdnék vele. Utálnám, amiért ezt teszem a feleségével. Még ha nem is az én direkt problémám, nem tudtam túljutni a tényen, hogy egy 24 éves házasság sorsa múlhat rajtam. Vagy hazamegyek, vagy keresek más megoldást, hogy megkönnyítsem a hátralévő pár hetet Mads mellett.

Eddig a pillanatig bele se gondoltam, mennyire a lebukás szélén táncikáltunk ma este. Akárki, akármelyik ismerős megláthatott volna minket a mosdóba befelé menet. Remélem senki nem látott semmit. Már csak Mads miatt is.

Nem tudhattam biztosan, hogy mit fog lépni. Csak reménykedni tudtam benne, hogy a számításaim bejönnek és tényleg átjön hozzám ma este. Búcsú szex, vagy nem, nekem ő ma még egyszer kell, akár nős, akár nem...